Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-18 / 3. szám

ment át, az országgyűlési törvények folytonosan támogatják és védik e nap nyugalmi, munkaszüneti jellegét. Minden kereskedés, közmunka, kivéve a törvény által engedélyezetteket, tiltva van e napon.... A törvényhozás termei, valamint mindennemű igazságszolgáltatási táblák, birösági ülések zárvák vasárnapon, polgári ügyben megidézés, kereskedelmi ügyben végrehajtás nem eszközölhetők. Színházak, zene- és énekestélyeket-adó kávéházak, művészi és tudományos kiállítások szintén zárva vannak vasárnapokon. Az induló vasutvonatok száma 36 ezerről 8 ezerre száll alá. Skótiában 1853 óta a közvélemény nyomására a szeszes italok áruló helyei egésznap zárvák.« Ilyenforma cikkek képezik a »Vasárnap tartalmát. A mult évi folyamban megjelent szent énekek és imák a következő címeket viselik: Erősvár az Isten. Istenbeni megnyugvás. Fohász. Böjti ima. Gondolj Istenre, Húsvét ünnepén. Hit remény, szeretet. Az apostol. Vasárnap reggel. Aratáskor. István király napján. A XC. Zsoltár. Adventi ének, stb. A vallásos, rendszerint rövidebb elmélkedések közé tartoznak : Miképpen imádkozzunk ? Istennel való társalkodás. A tükör és a biblia. A vallás iránt közönyös, vallástalan és vallásos emberről. Advent stb. Az elbeszélések és költemények fajából valók: A váltó. Bartimeus a vak koldus. Szegény Jankó. A csillagos ég. Az Isten nem papnak teremtette. Az elűzött Ferenc szomorú története. Kiemeljük a »Fokról-fokia, avagy Vág Peti szomorú és Szentesi Péter örvendetes élettörténetét.« Négy énekben, Földesi Pétertől — Ide tartoznak még: A falu orvosa. György vitéz, (költött beszély a régi időből, Celder M.) A mostoha anya. A menyországról. A templomkerülő stb. Jut a »Vasárnap «-ban hely számos apró cikken kívül még az egyháztörténetnek és biblia-magyarázatoknak is, végül van a házi istenitiszteletet ápoló bibliaolvasási kalauz. A ki protestáns magyar népünk valláserkölcsi művelődését szivén viseli, az a »Vasárnap«-ot terjeszteni fogja közötte. Előfizetési ára egész évre 2 frt, mely a szerkesztő s kiadóhoz Kecskemétre küldendő. Endreffy János. Magyar gályarabok éneke a XVII. századból. (Cithara sanctorum.) Motto : »Oh Sión leánya, keserves anyám!... Gyászban buritkozott szerelmes dajkám ! Mihelt tenéked ez panaszod hallám, Mindjárt igy szólék : Rákhel, édes anyám !< Thai y-Adalékok. »Térj magadhoz, drága Sión Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon S szívét oszsza meg veled ! Azt bünteti, kit szeret, — Másként ő nem is tehet! — Sión 1 ezt hát gondoljad meg, S szabj határt bús gyötrelmednek. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, S a habok közt szíved remeg, Hogy sirod is ott leled; Ha aludni látod Ót Ki reményed és erőd: — Sión 1 soha se feledd el, O megvívhat tengerekkel. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt ; S forradalma a nagy égnek Végromlásra adna jelt : Azt ne gondold — látván ezt — Hogy téged e perc elveszt: — Sión 1 tudd, te meg nem dőlhetsz, Mig oltalmad Istentől lesz. Bár könyűid omlanának Gyöngyökűl a tengerbe, Es elhalván hangja szádnak, Csak pihegnél, mint gerle; Bár vér volna bíborod, S kő megszánná nyomorod; — Sión 1 te ne félj gonosztól, Baj nem ér, míg benne bízol! Bár hordozván zsarnok láncát, Erne kinos rabhalál, — Ha hitedet el nem játszád, Utad égbe nyitva áll! Örvendj mindég és vigadj ! Emlékez': ki népe vagy ? — Sión ! nincs több isten egynél, Benne hát ne kételkedjél. Oh ne csüggedj ! im az estnek Már leszálltak árnyai! — Kihez ajkid oly hőn esdnek, — Halld, Atyádnak hangja hí! Ö gyalázat, kín helyett, Néked jobbján ad helyet, — Sión ? dicsfény lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed 1 Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd ; Égi honnak a határa Van már hozzád közelebb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad sziv, kebel? — Sión ! nemde minden más ott, Mond : hová tűnt nagy sirásod ?! Angyalok, ti fényes lelkek, — Zengjetek víg éneket 1 Mert már biztos partot lelt meg, Kit bús szélvész hányt-vetett ; Már meggyőzte a halált, — Istenéhez égbe szállt — Sión I onnan számkivetni Nem fog téged soha senkii?* Ez ének szerzője előttem ismeretlen. Azon körülményből azonban, hogy az a 17-dik század kilencedik tizede előtt megjelent énekes könyvekben nem foglaltatik, továbbá tartalmából, melynél fogva a benne ecsetelt szenvedések oly közvetlen vonatkozásba hozatnak a vtenger^-rel és az »égi kéz« által emelt »hegyek«-kel, melyeknek »rengése« és »égi« okokkal kapcsolatban képzelt »forradalma*, a végitélet-napjára emlékezteti a szent resignatio és halált megvető hit alapján álló dalnokot, nemkülönben annak lágy és kemény hangnemek-