Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-28 / 26. szám

vagy legalább .. . maradni 1 . . De legyen elég ennyi!. . — Most pedig áttérek a 2-ik pontra, hogy t. i. tisztelt collega ur nem böngészett hűségesen, mert egyes szemeket elhagyott ... a tanárválasztásnál! Mert felhozta a fentebb is előhozott 1881. évi jegyzőkönyv 222. pontját, de talán kikerülte figyelmét az 1883. évi jegyzőkönyv 112. pontja, melyben az inditványoztatik, hogy Í ezentúl a megválasztandó tanárok az egyházkerületi közgyűlésen szavazati joggal bíró s jelenlevő tagok által a szavazatok általános többségével választassanak,« mely inditvány az 1884. évi jegyzőkönyv 159. pontja szerint az egyházmegyék többsége által elfogadtatott !. . Nem az egyházmegyék választanak tehát tanárt t. collega! hanem a kerületi közgyűlés és bármily sok praecedens volt is, nem szükséges uj határozatot hozni, mert az esetben, ha az ügyek tisztába jönnének is, alig választhat a kerületi gyűlés hamarább tanárt, mint 1886-ban. Vagy ha esetleg még ez évben lehetne választani, akkor is a kerületi gyűlés választana annyiban, hogy saját kebeléből kikü'dendő szűkebb körű bizottságot utasítana a választásnak még az uj tanév beállta előtti megejtésével! .. És talán ez rendes gyakorlattá is lehetne ! ?. Máskor azért jobban összeszedje a szemeket t. collega ur, ha böngészni méltóztatik !.. Nem tudom elég leend-e annyi felvilágosítás az iskola jelen ügyeire nézve ? de én ugy hiszem, hogy meg fog nyugodni K. P. ur és egyebek is abban, hogy főiskolánknak ügyei most még oly kezekben vannak, melyek mindent elkövetnek, hogy attól és a miatt a kerülettől a gúnyt, rágalmat, s a kinevettetést eltávolítsák! A többi összeböngészett dolgokra egyebet nem mondok, bár sokat lehetne beszélni, mint azt, hogy a mi jegyzőkönyveinkben a hibákat elég sajnos nem szükség böngészni, tele marokkal is szedhetjük. Es ugy látszik, a jegyzőkönyv határozatai nem is tartoznak reánk, mert mig meg nem kapjuk: nem kötelezők, mikor megérkezik, akkor meg uj állja helyét s ahhoz kapkodunk. No de megjárja ez igy! . . Választhat mindenki magának, collega ur is, én is ! és halászhatunk mindnyájan a zavarosban addig is, mig elkészülnek amaz évek óta óhajtott és már tudja isten hányszor megsürgetett szabályrendeletek, melyek mire összeszedetnek, már rég elavultak és nem léteznek 1 . . Majd akkor talán megértjük a jegyzőkönyveket is, addig pedig várjuk a szent lelket, mely bölcsekké teend minket, amire nagy szükségünk is volna valóban !. . Mindezen dolgok, melyeket felhozni méltóztatott, mindnyájunkat igen közelről érdekelnek és én reménylem, hogy, mielőtt amaz ujabb böngészetet felmutatná, az illetők szives készséggel fognak felvilágosítást nyújtani ! Az Úrnak kegyelme és áldó szent lelke legyen mindnyájunkkal 1 s. I. Adat a magyar állam vallás- s törvénytiszteletéről. E becses lap »Pünköst ünnepén« című vezércikkében rövid pillantást vetni látván »reform. egyházi életünk néhány sötét pontjára, melyeket a pünkösti tüzes nyelveknek kell égetni, ha azt akarjuk, hogy a protestántismus rendeltetésének, magasztos hivatásának megfeleljen s látván azt is, hogy e feladat végrehajtásának közvetítőiül, ha egyházunk egyetemes papságot vall is, azok nyilváníttatnak, kikre az igehirdetés nagy munkája bizva van, véleményem szerint azokra vár a feladat, hogy a pünkösti lélek által lelkesitve, az igének két élű fegyverével harcoljanak az keresztyénség érdekében, sebesen zúgó szél erejével seperjék az egyháztársadalmi téren — ugy e bárki által táplált? — mutatkozó fattyú hajtásokat, mondom ezeket látván, a minden pünkösti ünnepen vallásos érzületemre pattant szikráját amaz égi lángnak, az idézett cikk fölolvasása alkalmával is éreztem mintegy szítani keblemben azt a tüzet, mely szokott hevíteni, hogy sem üldöztetéstől, sem gyaláztatástól nem félve, vagdaljam kétélű fegyveremmel a mutatkozó fattyú hajtásokat, melyek magyar hazánk és magyar prot. anyaszentegyházunk valláserkölcsi életerejét aggasztólag szívják. E hatás alatt nem hallgathatom el, hogy tettel bebizonyított tény, miszerint magyar államunk egy főtekintélye azt sem tudja »vagyon-e szent lélek« ; mert ha tudná, nem követte volna el azt a minden vallását szerető szívet keseredésig botránkoztató botrányt, hogy Ugocsa vármegyének Halmi városába pünköst másodnap jár a tűzte lei az országos vásárt. Mikor a kitűzött időről az ugocsai polgári hatóság értesítette községünk főbíráját: csak egymásra néztünk s a megütközés fájó hangján rebegtünk: mit kell érnünk? általános a panasz a valláslalanság, erkölcstelenség terjedése miatt s hogy annak gátlása, orvoslása céljából: p. o. hogy ünnepnapjaink meg ne sértessenek, drága pénzen alkotott s O felsége által szentesitett törvényeink vannak s ime mégis maga a törvényhozó testület szentségteleniti meg O felsége szentesítését, ad okot az ünnep megrontására s abból kifolyó vallástalanságra, erkölcstelenségre ; ad 1 mert mint látszik, nem szokása készíteni szivét az elküldendő szent lélek befogadására. Előbb okoltuk az ugocsai alispánt, szolgabírót, később hitelesnek nevezhető forrásból merítettük tudatát, hogy maga a belügyminiszter ő méltósága tűzte ki pünkösti szent ünnepünket. Mi szolgál ennek alapjául?! Semmi más, mint hogy az izraeliták ünnepe május 19-én estve állván be: 18-kán és 19-ikén nem lehetett a maga idejében megtartani a vásárt. A fajgyűlöletnek vagy p. o. antisemitaságnak legparányibb részétől is tiszta szivem : tehát nem irigylem s nem is neheztelem a tiszteletet, mely az izraeliták ünnepe előtt tanúsíttatott. De mert keresztyéni önérzetem némi nemes büszkességgel emeli keresztyén vallásunk ünnepét a zsidóké telibe : azon magaslaton, gőg s kevélység nélkül várnám azt a következetességet, hogy ha a Mózes vallását követők ünnepeért elhalasztatik rendes idejéről a vásár : a Krisztus vallását vallók, kik közt él és uralkodik kalendáriummal kezökben az ugocsai alispán, szolgabíró és Magyarország belügyminisztere, ünnepe ne esnék ki a számításból; vétetnék figyelembe, hogy egy vidék s abban a vásárttartó város ünnepi buzgóságát, istentiszteleti szertartásait a cédulaház érdekeért, mely egy nappal sőt héttel később még jobban megtalálta volna a magáét, áldozatul ejteni nem kis mérvű bűnös könnyelműség, s azért felette nehéz Ítélettel jutalmazza a józan közvélemény a botránkozás köveit. íme t olvasó felmutattam némi megjegyzésemmel egy adatot magyar államunk vallás és törvénytiszteletéről, hogy több legyen egygyel azon pontok között a tapasztalat könyvében, melyek tájékoztatnak bennünket, hogy miként áll a magyar keresztyénség ünneplési ügye. Ha felemlítem, elitélnek, de mindegy ! Debrecen kálvinista püspöki székhely, egy nagy egyházkerület központja sőt kálvinista Róma nevet is visel; Pest az ország szíve és mégis amabban főpapjaink gyengék meggátolni a vasárnapi vásárokat; emebben pedig belügyminiszterünk ő nméltóságának szíve nem irtózik a keresztyénség dicső ünnepét megrontó felhatalmazást kiadni. Az egyház és állam ily vérkeringésében mi értelme van a vasárnapi bizottságnak s hiszi-e hát valaki, hogy magyar földön