Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-28 / 26. szám

De mily csalékonyak ez átlag számok. Ha átlapoz­zuk Ballagi könyvét, melyben minden egyes község is­kolaját külön-külön ismerteti, azt Játjuk, hogy a városo­kon kivül csak a gyártelepek, különösen a rimavölgy­salgótarjáni társaság telepei azok, hol az iskolákat kielégí­tőknek lehet mondani s a faluk közt csak egy (Szederkény) érdemli ki dicséretét, hogy lakói általában műveltségre törekesznek. De még a városok sem mentek a kifogás alól. Diósgyőrön, a megye ez egyik büszkeségében, a reformált egyház tanitója egyúttal harangozó is s a kis hivatalból alig kap annyit, a mit a törvény minimumul kijelöl; ugyanitt a zsidó tanitót, ki pedig értelmes em­ber volt, elűzték, hogy ne kelljen állandósítani. Mező­csáton s még inkább Mezőkövesden (ez utóbbi lakossága io.ooo-et meghalad s a város gazdag) szintén szomorú dolgokat kell constatálnia, melyek végén felkiált: »Ime néhány sorban végeztünk egy nagy, népes és a mellett vagyonos város tanügyével, mely annyira kedélyes, hogy a törvényrendelte iskoláztatás legkisebb mértékének sem felel meg. Ezernél több gyermek nő fel itt oktatás nél­küle (97. 1.) A kisebb községekben természetesen még több a baj. Cserépváralján a tanitó kántor s jegyző is ; a lato­ruti pusztán tanítóul egy kiszolgált katonát alkalmaznak, ki azelőtt mesterlegény volt; Nyéken a tanító még most is folytatja a szabó mesterséget; Pogán a tanitó egy­szerű falusi paraszt képesítés nélkül. Igen sok helyütt tehetetlen öreg ember működik, egy közülök Tiszapal­konyán már 59 éve, az abódi is 77 éves. A dubicsányi tanitó alig kap 100 frtot, a geleji 175-öt. Üt vagy hat helyen az iskola helyisége a tanitó hálószobájában van s az iskola terem (!) Rakacaszenden 9, Velezden 10 • méter területű zug!! A falusi iskolák jelentékeny részé­ben kecskelábú asztalok s hosszú padok vannak még, a vi'ágitás igen gyarló. Primitív korok emlékei p. Kistoka­ion, hol a vizsgán a tanítónak községi pénzen egy-egy pint bort vesznek, de még inkább a felekezeti szétoszlás gátolják meg az iskolák felvirágzását. Dubicsányban 291 lakos van, de azért — két nyomorult iskola. Más kis falukban is 2 - 3 iskolával találkozunk, sőt van falu (Bö­dön), hol magán-nevelő intézet is találkozik. A kép tehát, melyet az altalános állapotokról nyer­tünk, lényegesen megváltozik a részletekben. Pedig Bal­lagi nem is közöl minden részletet. Látjuk az egyes ada­tokból, hogy a zsidó zugiskolák e megyében megle­hetősen kiirtattak, de Diósgyőr, Ónod s más községek iskolái mutatják, hogy a zsidó tanítók vándorlása még nem szűnt meg egészen. A tanítók fizetését szerzőnk gondosan közli; de azt, bogy e csekély kivétellel natu­ralékban s néha nagyon komplikált módon megállapított fizetés hogyan foly be, alig emliti (Lénártdaróc talán az egyedüli kivétel), holott Pestmegye tanfelügyelőjének jelentéséből láttuk, hogy e tekintetben nálunk mily ba­jok uralkodnak. Azt látjuk, hogy a magyarosodás a me­gye különben is csekély számú idegen ajkú lakói között örvendetesen halad, de az általános művelődés emelke­désére csekély jel van, sőt az ismétlő iskolák hiánya a legtöbb helyen s a magasabb fokú népiskolai intézetek, valamint óvodák concentrálása a székhelyre szomorú dolgok. Az egész mű rendkivül tanulságos ; s köszönetünket fejezzük ki Ballaginak, hogy a kisérletet megtette. Ha az altalános történet (a bevezetés) részletesebb lett volna, avagy egyes helyeken több közérdekű részletet hozott volna fel, minő p. Igricinél a megemlékezés Tompa Mi­hály első tanítójáról s Tisza-Tarjánban b. Eötvös József­ről stb. : mindez kétségkívül emelte volna a dolgozat be­csét, azonban, ismerve egy lelkiismeretes tanfelügyelő sokoldalú elfoglaltságát, szívesen elhisszük szerzőnek, mit előszavában mond, hogy t. i. műve kidolgozására nem volt annyi ideje, mint a mennyit óhajtott volna. György A. BELFÖLD. Némi felvilágosítás K. P. ev. ref. lelkész urnák. A prot. egyh. és isk. lap f. é. 22. számában , Apró­ságok dunántulról* című — valóban böngészetnek nevez­hető — cikk végén amaz óhajjal zárja be sorait szerző ur, hogy az illetők, kikre böngészete szól, szíveskedjenek az általa felhozott dolgokra némi felvilágosítást adni!. . Bár nem vagyok hivatva arra, hogy részint egy egyh. ker. vagy annak hivatalnokainak tetteit bírálgas­sam, részint a felhozott dolgokra feleletet adjak : mind­azáltal legyen szabad csekély személyemnek is, a meny­nyiben alkalmam van azt tehetni, az „apróságok4 i-ső pontjára némi felvilágosítást adhatni, mely hogy meg­győzi-e K. P. urat, nem tudom. Az 1884-dik évi egyh. ker. jegyzőkönyv 163. pontja szerint elrendeltetett, hogy a 4-ik theologiai tanszékre pályázat hirdettessék, még pedig oly időben, hogy az illető tanár a f. évi kerületi gyűlésen megválasztathassék a kerület általi.. Ez világos tény, melyet meg nem tör­téntté tenni nem lehet. Valamint világos dolog az is, mit t. collega ur felhoz, hogyt. i. az 1881. évi kerületi gyűlés jegyzőkönyve 83. pontja 3-dik bekezdése azt ren­deli, hogy a főiskolai gondnokság által meghirdetett pá­lyázatoknál „a kihirdetési idő' s a választás határnapja közt legalább egy hónapi időköznek kell lennie!1 1 Ugy­szinte igaz az is, hogy az 1881. évi ker. jegyzőkönyv 22 2. pontja szerint. . . , ezután nem az egyházkerületi köz­gyűlés, hanem az egyes egyházmegyék, közgyűléseiken adandó szavazattöbséggel választják a tanárokat !* Mindez oly kétségtelen igazság, hogy azt nem me gcáfolni, de ellene csak érveket is felhozni nem lehet. De ugyhiszem nem veendi rosz néven a \ t. collega ur, ha azt mondom, hogy jelen alkalomm , az első pontra nézve két nagy hibát követett, nevezetesen: i-ször, nem gondolkozott az egész ügy felett, hanem csak tette azt, mit ostromolni óhajt a kerületi gyűlésben; 2-szor, nem böngészett hűségesen, egyes szemek elmaradtak, melyek pedig szolgálhattak volna némi felvilágosítással. Legyen szabad nekem e két pontra észrevételeimet meg­tenni s ha ugytetszik, azokat felvilágositáskép is ajánlani. Az 1884. évi ker. gyűlés jegyzőkönyve 132. pontja alatt, a tanítóképezde lehető teljes berendezése céljából, a ker gyűlés a jogakadémiát mint kevésbbé nélkülöz­hetlent beszünteti, és azt csakis átmenetileg tartja fenn az 1884/5. tanévre. Hogy pedig a jogakadémiai alapítvá­nyok tisztába hozassanak, egy bizottság neveztetik ki, melynek feladata megvizsgálni, hogy ezen alapítványok mennyiben volnának a tanítóképző-intézetre vagy általá­ban a főiskola tanügyi céljaira szabad rendelkezés sze­rint fordíthatók; ugyan e célból felkéretik főt. püspök ur is, hogy az alapitványtevőknél, illetve azok jogutódai­nál szíveskedjék esetleg közvetlen befolyását is felhasz­nálni, hogy az alapítványok a fennti célokra legyenek fordíthatók, hogy a tanítóképző-intézet az 1885/6-dik tanévre, a korigények szerint mulhatlanul berendeztet­tessék. Most már gondolkozzunk kissé e szép határoza­tok felett! . . A jogakadémia tehát meg lett szüntetve, ... anel-

Next

/
Thumbnails
Contents