Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-21 / 25. szám

lós végrendeleti végrehajtó tiltakoztak a végrendelet 7-ik pontja értelmében, mely szerint a végrendelkező nem akarja, hogy özvegye a hagyaték élvezetében korlátoltassék. Az egyezséget nem fogadták el a nevezettek s a törvényszék ismét elrendelte a leltározást, mely felebbezés folytán elhalasztatott. A felebbezést a felsőbb bíróság elutasította. A leltározás ismét elrendeltetett, de időközben egyezség ajánltatott s ez egyezség tervezetét be is nyújtotta az ügyész, megjegyezve, hogy az egyezség mellé csak 10 telekjegyzőkönyv van csatolva, holott néhai Jordán István birtokának 14 telekjegyzőkönyve van. Az ügyész javasolja a barátságos kiegyezest, de ezt a leltár felvétele utáni időre kivánja halasztatni. Az ajánlott egyezség kiemeli, hogy a hátrahagyott vagyon Öszszesen 103 ezer forint s ebből átengedtetik 54 ezer forintnyi érték az özvegynek, a többi rész pedig azonnal átiratik a ref. alap javára. Elnök azt hiszi, hogy mig a leltározás meg nem történik, csak elvi elbirá'ásról lehet szó, továbbá, hogy a végrendelet hazafias ténye jegyzőkönyvileg is megörökíttessék. Balogh Imre még elvileg sem tartja kimondhatónak a kiegyezésre való hajlandóságot. Ritoók Zsigmond felhozza, hogy a leltározás julius 18-ára van kitűzve és tárgyalásról egyelőre nincs szó. Egyezkedni ma még nem lehet, noha attól nem idegenkedik. Azt azonban kimondhatónak véli, hogy a konvent kész egyezkedni, de csak ugy, a hogy a közalap érdekei megkívánják, s ugy, hogy a végrendelet intenciói ne sértessenek. A jelen alapot azonban az egyezkedés alapjául el nem fogadja. A konvent ezután elhatározta, hogy az ügy javaslattétel végett kiadatik a jogügyi bizottságnak, mely a Pápán tartandó konvent elé terjeszsze jelentését. Az erdélyrészi tanárok és tanítók kérik a konventet, hogy illetékes helyen tegyen lépéseket az iránt, hogy a ref. tanárok és tanítók is részesittessenek utazási kedvezményekben. A konvent a kérvényt elutasította azon okból, mivel az az egyetemes gyűlés elé nem tartozik. A másnapi ülésben felolvastatott a miniszteri leiratra adott jelentése 3 két bizottságnak, mely igy szól: Az egyetemes konventtől nyert megbízatás következtében pontonként felvétetvén tágyalásra a vallás- és közoktatási magyar kir. miniszternek leirata, arra vonatkozólag következő véleményét terjeszti elő a közjogi és iskolaügyi bizottság. A miniszteri leirat a konvent által tudomásul vétetvén, ennek következtében a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur tisztelettel értesíttetik, hogy óhajtotta volna ugyan egyetemes konventünk, ha a középiskoláink érdekében kért évenkinti államsegély egy összegben átalányként szolgáltatott volna ki az általunk fölterjesztett föltételek megtartása mellett egyetemes konventünknek, mint hazai ev. református egyházunk és iskolái főhatóságának kezeibe ; s ha már az országos középiskolai törvény kívánalmaival a segélyezés e módját megegyeztethetőnek nem találta, megkísérelte volna kérelmünknek és kívánalmainknak — tekintettel amaz áldozattételekre és hoszszas szolgálatokra, melyeket ev. református egyházunk a tanügy terén felmutatott és kifejtett — tekintettel alkotmányunkban a felekezetek által biztosított jogegyenlőségre — az országos törvényhozás elé terjeszteni, vagy legalább azt jövőre biztos kilátásba helyezni: de miután ezúttal azt nem nyerhettük meg és miután több középiskolánk fennmaradhatására nézve életkérdéssé vált a mielőbbi segélyezés, a viszonyok és körülmények kényszerítő hatása alatt hajlandó az egyet, konvent arra, hogy az államsegélyezési ügy az olyan iskolákra nézve, melyek az államsegélyt fennmaradhatásukra mulhatlanul igénylik és arra egyházkerületeik utján jelentkeznek, külön és önállólag megoldassák, nehogy a halogatás és késlekedés következtében e tanintézetek hasznos működése kockára tétessék és még tovább is reménytelenül legyenek a létérti küzdelemben. A bizottság különben a leiratnak következő pontjaira megjegyzi : 1. A miniszteri leiratban kiemeltetik, hogy hajlandó a miniszter elfogadni, hogy az államkormány által kinevezendő tanárok egyébiránti képesitetlségok mellett csakis ev. ref. vallású egyének lehessenek, ezt a bizottság az egyetemes konvent által állandó szabályul kivánja megállapittatni, a középiskolákat fenntartó testületeknek különben szabadságukban állván, hogy a felmerülő viszonyok és körülményekhez képest a közvetlenül általuk fenntartott tanszékre ev. ágost. hitfelekezetű tanárokat is választhatnak, a mint azt iskolai szervezetünk 98, §-a meghatározza. 2. Az államkormány által kinevezendő tanárok fegyelmi ügyében kijelenti ugyan a vallás- és közoktatási miniszter, hogy kész az egyetemes konventnek e kérdésnél a feliratban kifejtett álláspontjához hozzájárulni: még is kimondja, »hogy a kormány által kinevezett tanárok netáni elmozdítása fegyelmi uton addig végre ne hajtassék mig a miniszter a hozzá minden esetben felterjesztendő indokolt ítélet helybenhagyó tudomásul nem vette.« Miután ilyen esetekben is, ha a helybenhagyó tudomás, mint mulhatlan föltétel állapittatik meg : ez sajnos félreértésekre vezethet s a fegyelem belső egysége s összhangzatos iránya veszélyeztetnék: az egyetemes konvent által e leiratra adandó válaszban kerestessék meg a miniszter ur, hogy miután egyházi törvényeink értelmében teljes igazságszolgáltatást biztositó szervezett fegyelmi bíróságaink vannak s a törvény által megszabott bírói eljárás keretébe be nem illeszthető, hogy ott, hol a birák törvényszerüleg Ítélnek, mégis bármily esetben bi onyos fentartások adassanak a kormánynak : de meg maguk közt a tanárok között is sajátságos helyzetet idézhet az elő az illető tanárokra nézve, a mennyiben könnyen azt vélhetik, hogy ő felettük az egyházi felügyelet csak névleges, ők egy más hatóságtól, az államkormány képviselőjétől vannak függésben, tehát ők, kiváltságos helyzetet tulajdonithatnak maguknak a többi tiszttársak felett, az ilyen szellem és felfogásnak pedig még csak az árnyéka is eltávolítandó lévén az egy intézetben ugyanegy célra törő és működő tanárok gondolkodásától; elégedjék meg, vallás és közoktatási miniszter annyival, amennyit maga az országos törvény megszab, hogy t. i. egyszerű tudomásvétel végett az elmozditási ítélet felterjesztendő, hogy a szükséges további intézkedést megtehesse. 3. A tantervre vonatkozó amaz indokolást sem hagyhatja minden észrevétel nélkül a bizottság, hogy t. i. ha valaha bekövetkeznék vagy az egyet, konvent ugy látná, hogy bekövetkezett, miszerint a kormány által megkövetelt tanterv retrográd irányt vett : mindig szabadságában áll az egyet, konventnek az államsegélyt ily áron el nem fogadni s a szerződéstől a 87. §. e) pontja értelmében visszalépni. Óhajtotta volna a bizottság, ha ezen indokolás a leiratban mellőztetik, mint a mely megnyugtatásunkra épen nem szolgálhat, tudva azt, hogy a mi viszonyaink következtében a szerződés felbontása és e szerint az államsegély megszűnése tanintézeteinkre nézve legtöbb esetben igen sok nehézséggel járna és azokra nézve életkérdéssé válhatnék. Ezek után ajánlja a bizottság, hogy: