Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-21 / 25. szám

politikai párt mint ilyen; de kérdem : mit keres az antiszemita párt? Mert nem vitatva az antiszemitizmusnak társadalmilag vagy politikailag jogosult vagy nem jogosult, dicséretes vagy megvetendő voltát: ugyan mi dolga van az antiszemita törekvésnek a ref. egyház belső körében ? Vannak közöttünk zsidók, a kiket kizárni, tűzzelvassal pusztítani kell? Tagadom, hogy bár kinek is oka vagy joga volna a ref. egyházi választás urnáihoz antiszemita jelszóval lépni. De ha gyűlöletes és elitélendő a cég, mely alatt ez a nyomtatvány keletkezett: mit szóljak annak tartalmáról, mely sem vádlottat, sem vádtényt nem nevez meg (persze maga a vádló sem nevezi meg magát) hanem becstelenitő vádakat emel egyházi hivatalt viselők: gondnokok és presbyterek ellen, a helyett, hogy azokat ha bűnösök, nyílt sisakkal s nyílt vádtényekkel, illetékes itélő bírák elé idézné. A tény, hogy ez a nyomtatvány győzött, hogy az »antiszemita-párt« listája változatlanul jött ki az urnából, hogy a presbyterium régi tagjai e vádak miatt fegyelmi vizsgálatot kértek magok ellen, mely ártatlanságukat kiderítse s azt meg nem nyerhetvén, kiléptek a presbyteriumból s helyökbe ugyanazon lista póttagjai hivattak t>e

> u

gy hogy ma az a presbyterium kormányozza a kecskeméti egyházat, mely ily előzmények után jutott uralomra : e tény, azt hiszem, eléggé feltárja azt a helyzetet, melybe egyik legtekintélyesebb egyházunkat a tulajdonképeni egyházi életen kivül álló okok sodorták. A fegyelmi vizsgálat e'rendelésének kérdése egyébiránt még felebbezés alatt áll s eldöntésre vár. Én most csak az idők e szomorú jelét akartam érinteni, mint fekélyt az egyház testén, mely — mielőtt elharapóznék — »ense recidendum est.« Ha nem is ily eklatáns, feltűnő, megdöbbentő, de azért nem kevésbbé aggályos jelenség, hogy legtöbb anyaegyházat számláló s annálfogva legtöbb lelkészszel is biró egyházmegyénkben, a felső-baranyaiban a legtöbb baj, a legtöbb pörpatvar is van, mintha e rossz terméknek, az egyházak és lelkészek száma arányában kellene szaporodnia s bujábban tenyésznie. A legtöbb vitáskérdés és felebbezés ugy közgyűlési, mint törvényszéki ügyekben, állandóan onnan kerül az egyházkerület asztalára. A kedélyek ott látszanak a legnyugtalanabbaknak; valami oly állandó izgatottság látszik forrni a lelkekben, mintha égni éreznék lábok alatt a talajt s vulkánon táncolnának, mely minden percben egy kitörés katastrófájával fenyeget. Nem ismerem még annyira a helyzetet és okait, hogy meg merném nevezni a katastrófát, melynek közeledtét sejtem, de ha Isten éltet, rajta leszek, hogy megismerjem azt, keressem óvszereit s ha a diagnosist megcsinálhattam, előállhassak a therapia javaslatával. Alsó-baranya-bácsi egyházmegyénk baranyai és szlavóniai részében s a diasporákban, melyekre első püspöki látogatásom terjedt, nem annyira közigazgatási, mint erkölcsi bajokkal találkoztam. Ezek mélyebben gyökereznek, mintsem közigazgatási rendszabályokkal kiirthatok vagy orvosolhatók volnának. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy egy püspöki látogatás is tehet valamit orvoslásukra, — legalább megindíthatja a gyógyfolyamatot s megjelölheti annak menetét: de ha csak Krisztus nem jő csodatevő kezeivel, melyek pillanat alatt állították lábra a 38 éves gutaütöttet s adták vissza a vakok szeme világát — emberi erő, (Isten segedelmével) csak huzamos, kitartós következetes orvoslással segíthet ; ez pedig a lelkipásztorok állandó működésében található fel egyedül. Én ottani lelkésztársaim közreműködésére teljes mértékben számitok. Mert ők tettek engem abba a helyzetbe, hogy megismerjem a bajokat s nevökön nevezhessem. S ők tanúi voltak, minő hatással küzdöttem az ott uralkodó nyavalyák ellen. Három csoportba sorozhatom ezeket. Az első az egyháztól való elidegenülés, mely a hidegebbeknél az egyház iránti közönyben, a templomkerülésben, az egyházi terhek viselésétől való idegenkedésben s az áldozatkészség meglankadásában, a rajongó elméknél pedig a nazarénismusban nyilatkozik. A másik ama pogány bűn, luxuria, mely a nőknél a ruházatbeli fényűzésben, a férfiaknál az eszem-iszomban, torkosságban s bujálkodásban jelentkezik s mindkét alakjában a lelki veszedelem s erkölcsi sülyedés mellett még anyagi romlásra is vezet. Végre a harmadik egy meg nem nevezendő természet elleni bűn, mely a népesség megdöbbentő csökkenését hozza elő s mind erkölcsi, mind felekezeti és nemzetiségi tekintetben a legszomorúbb következéseket vonja maga után. E bűnök hol külön, hol együtt, egymást szülve és kísérve jelentkeznek azon az Istentől megáldott vidéken — s nekem, ott járva, mint a Jeruzsálemet megpillantó Jézusnak, sirnom kelle — és szólanom. Vajha lelkésztársaim vegyék át tőlem a szót s ne hagyják hamvába dűlni azt a kis lángot, a melyet én felélesztettem. Más bajokkal találkoztam püspöki látogatásom szlavóniai részében : ottani öt anyaegyházunkban is, de különösen missziói területünkön, a hol bizony az aratásra való gabona sok, az arató kevés. Erről azonban, a tárgy fontossága és különlegessége szempontjából, külön jelentést s javaslatokat kivánok a ft. egyházkerületi közgyűlés elé terjeszteni. Itt csak annyit akarok megemlíteni, hogy szlavóniai négy magyar és egy szerb ajkú anyaegyházunkban vallásához — s a négy elsőben magyar nemzetiségéhez is — törhetlenűl ragaszkodó, átalában jóindulatú népet találtam, melyet azonban az aggasztólag terjedő szegényedés, a változott törvényes és birtokviszonyokhoz való alkalmazkodás nehézségei s itt-ott a kellő vezetés fogyatékossága is nagyon hátra vetett, még a lelkiekben is s nekünk — egyházmegyének ugy mint kerületnek — különös gondot kell fordítanunk e gyülekezeteinkre, hogy el ne veszszenek. Különös gondot, de már az egyetemes egyház, jelesen a közalap anyagi segélyével is e missziói területünkre, melyet — ottani leikeink a kiköltözés által folyvást szaporodván, de a rendezés és a lelki gond hiánya miatt az elziillés veszélyének nagyon is ki levén téve — erős kézzel kell tartanunk s áldozatokkal is támogatnunk. Egy szóval: baj nélkül nem vagyunk, teendőink nem fogynak, sőt minél jobban körül tekintünk s mélyre hatolunk, annál inkább sokasodni látjuk azokat, küzdelmeknek sem vagyunk és leszünk hijjával. Ámde ezek nélkül az egyes ember élete sincs, annál kevésbbé lehet egy ily nagy és szétágazó szervezetű test. Ám ezektől ne riadjunk vissza s meg se félemüljünk; mert megvívni velők s leküzdeni őket, van is erő bennünk. Egyházi szervezetünk, minden ponton és minden fokozaton, jól működik s ha itt-ott, a minden emberi dolgok és intézmények tökélytelenségénél fogva, hibáz is : de hibáit képes maga helyreigazítani s egészben véve jól forog a kerék. Espereseink kivétel nélkül szorgalmasan és buzgón teljesitik közigazgatási egyébb teendőik mellett egyházlátogatási kötelességöket s így az egyes egyházakban netalán létező bajokat forrásaiknál fölismerik s orvosolhatják ; egyházmegyéink élő és életrevaló szervezetöknél fogva, üdvösen működnek s fejlődnek s fejlesztenek a magok körében; és a hol minden tag egészséges, az egész test sem lehet veszendőben. Tanintézeteink, me-