Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-14 / 24. szám

a közjó szeretete iratta le velem újból ama sorokat. Miss Jewet szép mondása : >c' est voler que de vivre dans le monde sans essayer de le rendre meilleur« — nekem is életelvem ! Ha ugyanis amaz átalánosságokat hazai speciális viszonyainkra, s ezek között különösen fő- és középiskoláink könyvtáraira alkalmazzuk, ugy találjuk, hogy a mai tudományos követeléseknek megfelelő igazi könyvtáraink széles e hazában, ugyan gyéren vannak! Per abusum könyvtárnak nevezik minden közintézetünk könyvgyűjteményét. De a valóságban nagyobb részök máig csak lomtár, s kuriózumok cabinetje, valóságos »rareeshew«, melyben uj kapu gyanánt szolgál egy-egy ritkaság az idegen látogatók számára. Pedig ha van könyvtár, melynek ilyetén jellegét főkép használhatósága adja meg: ugy az kétségkívül a közép- és főiskolák könyvtára. »The college collections of books should be regarded as instruments to be kept in use, rather than as pre cious treasures to be stored up.«*) Kerestem az emiitett sajnálatos viszonyok egyetemes okát, s mindenekelőtt abban leltem meg, hogy nálunk a tudományos élet mind inkább csak egy-két főfocuson központosul, míg másutt mindenütt, prot. úgy mint kath. vidékeken, megsemmisüléséhez közelget. Ugylátszik vidéken még a tanárok igényeit is kielégítik a casinoí s népkör-könyvtárak regény- s szépirodalmi művei. Az intelligensnek nevezett nagy közönség még kevésbé érzi igazán szükségét a rendezett tudományos könyvtáraknak. Ha szüksége volna rájok, segítene is állapotukon, ép ugy, mint a hogy Nyugaton segítettek, hol minden községnek meg van a maga könyvtára, mely — kivált Francia- és Angolországban — a községi budget jelentékeny megterhelésével, évről-évre megszerzi kivált a hazai tudományos irodalom minden becsesebb termékét, olvasó-szobát tart fenn egész személyzettel, s külön csarnokot emel a közművelődés eme nevezetes tényezőjének. Nálunk e részben maga a főváros járt rossz példaval elől, midőn a Frank-féle, neki hagyományozott könyvtárat, mint alkalmatlan terhet engedte át az egyetemi könyvtárnak. Prot. könyvtáraink rendezetlenségének másik nagy okát abban látom, hogy nincsenek képzett könyvtárnokaink. A Harmath Károly ok és Koncz Józsefek kitűnően rendezett könyvtáraikkal, fehérhollószerű ritkaságok. A mi bibliothecariusaink ma is mint hajdan, a fac me talem talis ero elv alapján alkalmaztatnak. Ily egyének nem lévén beavatva a könyvtártan ezer apró rejtelmébe, ha van is bennök jó akarat s szorgalom, kellő szakismeret hiányában sohasem tudják befejezni a kezökre bizott gyűjtemény rendezését. E meggyőződésem íratta velem 1883 s 1884-ben e lapok hasábjain névvel, névtelenül, majd belefáradva a meddő vitába »K. Gy.« jegy alatt, több rendbeli cikkemet egy hazai prot. főtanintézetünk óriási könyvgarmadájáról. Ama cikkek egyikében többek közt kimutattam, hogy mekkora pazarlás közhatóságaink részéről, a dologhoz nem értő könyvtárőrök alkalmazása. A pazarlás mérvének megállapítására fölhoztam a magyar nemzeti casino díszes könyvtára rendezésének történetét. »Ezt a könyvtárat, — igy szóltam **) mely majd akkora, mint a pataki, Barna Ferdinánd nemz. muzeumi könyvtárnok, nem egészen egy év alatt, 3 dijnokkal mintaszerüleg *) Public libraries in the United States of America ; their history, condition, and management. Special report. Department of the interior, bureau of education. Washington, 1876. Part I. p. 60. **) Prot. Egyh. és Isk. Lap. 1883. 1255. 1. rendezte, összesen 800 frt költséggel, úgy, hogy most már pár száz frt évi fizetéssel díjazott irni-olvasni tudó egyén a legszebb rendben taitja az évenként 1000 frt áru könyvvel szaporodó könyvtárat.« Nagy örömemre szolgál, hogy a két évvel ezelőtt követendő például föltűntetett könyvtár rendezési eljárás megpend/tése, már a következő évben tettre serkenté az arra hivatottakat. Egy prot. tanintézetünk, a kézsmárki, egészen a nemz. casino nyomdokain haladt könyvtára rendbehozatala ügyében. Jelen füzet a kézsmárkiak tudományszeretetét s gyakorlati észjárását örökíti meg, mely kitalálta, mikép helyezhető régi, de nem eléggé rendezett könyvtáruk a lehető legrövidebb idő alatt s a lehető legkevesebb költséggel, a legjobban rendezett és teljesen használható állapotba. Dr. Herczogh Árpád kézsmárki kir. közjegyzőnek erre vonatkozó gondolata egyszerű és követésre méltó, mint minden jó eszme. Én e gondolatot igy formuláztam : Meg kell hívni a főváros valamely nyilvános könyvtárából a dologhoz értő, abban iskolázott könyvtári tiszteket, szerződni velők a könyvtár rendezése ügyében, s ha készen vannak munkájokkal a már rendezett könyvtárat csekély honorárium mellett valamelyik szorgalmas bibliophil tanárra kell bízni.*) Im ez a recept, melynek alkalmazása mellett a kézsmárki könyvtár egyszerre a legrendezettebb hazai könyvtáraink egyikévé lett. Im ez a panacea minden könyvtári bajaink ellen. Érdemes volna utánozni országszerte, ha nem akarjuk, hogy tanintézeteink gyűjteményei továbbra is botránykőül álljanak a tudós-világ előtt, s ha azt akarjuk, hogy e gyűjteményeink céljuknak megfelelőleg közkincsekké legyenek s díszeivé az intézetnek, mely magáénak vallja. A kézsmárki könyvtárat Kudora Károly, a budapesti tud. egyetem szakavatott tisztv'selője, Horváth Ignác muzeumi könyvtári tiszt segédkezés-", valamint Palcsó, Scholcz és Zvarínyi tanárok támogatása mellett a tavalyi szünidők két hónapnyi ideje alatt egészen címtározta és számozta. A könyvtár rendezését megkönnyítette az, hogy Palcsó "István tanár és könyvtárnok a gyűjteményt már eleve a tudomány főbb szakai szerint fölállította. A cím-katalógus a budapesti egyetem könyvtáránál elfogadott rendszer szerint készült; a szakrepertorium a nemzeti muzeumi könyvtárnál használatban lévő müncheni rendszer szerint. A könyveket a rendes három alak : 8-rét, 4-rét és 2-rét szerint, paizskákkal ellátva állították fel, s alulról felfele, balról jobbra haladva számozták, Sajnos, hogy a könyvek hely szűke miatt a repertóriumban felosztott szakok szerint felállíthatok nem voltak. Jóny Tivadar nagybecsű hagyatéka által e könyvtár első rangú vidéki könyvtárrá fog emelkedni s óhajtandó volna, hogy e két könyvtár egyesítve, külön helyiségben állittassék fel. Mert jelenleg, háromfelé tagolva három teremben elhelyezve, voltaképen három könytárból áll, melyek a következők: 1. Az úgynevezett nagyobb könyvtár, mely 1722-ben Bohus György igazgató-tanár könyveinek átadása által alapíttatott és melyet azóta egyes nagylelkű pártfogók és tanárok adományaikkal gyarapitottak ; 2) a kisebb vagy ifjúsági könyvtár ; 3) a tanév elején, Votisky Károly tanár elnöklete alatt alakult magyar önképző-kör könyvtára. Az egész, három részből álló könyvtár anyaga a *) A már rendezett könyvtár gyaraplajstromának s folyó ügyeinek vezetéséhez már nem szükséges külön szakismeret.