Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-07 / 23. szám

tanórákon, a tanitottakat tegyék hatályosabbá a gyer­meki lelkekre nézve. Még ott is, hol kisebb népességű egyházban a lelkész maga tanitja a confirmátiót: szük­séges lenne a tanítónak is a jelenléte. Ezen határozatra értekezletünket azon indok vezette, mivel nem célszerű épen a vallásosság érdekében a confirmátióra való taní­tást egészen kivenni a tanitó kezéből. Az egyház a nép­iskolákban a tanítóra bizza nemcsak a vallástan anyagá­nak tanítását, hanem a vallásos érzület felébresztését is, s ezt végezheti hat éven át, s ezután a vallásos nevelés befejezését kivenni végkép kezéből, nem egyébb lenne, mint bizalmatlanság, mely elébb-utóbb megteremné a tanítóban a vallásos és egyházias nevelés iránti közö­nyösséget. Míg felekezeti iskoláink lesznek, míg tanitó­képezdéink nevelnek nekünk tanítókat: annyit megvár­hatunk, hogy tanitóink igazi vallásos érzülettel biiók le­gyenek, kikre reá bizhassa az egyház — mely őket tartja s fizeti — gyermekeinek vallásos nevelését s an­nak befejezését a confirmátió tanítását is. Sajnálatraméltó dolog, hogy kezd felmerülni már annak szüksége is, hogy a vallástanítás némely tanítók vallástalan nézetei miatt, végkép kivétessék kezökből ? 1 Miért akkor azok a fényes felekezeti népiskolák, melye­ket az ujabb időkben oly nagy áldozattal s igazi buz­galommal építgettek egyházaink ? A lelkészek tanítsák bennölc a vallást, s a netalán materialistikus nézetekkel dicsekvő tanitók pedig az irás, számolás olvasás, s a természettan tanítása közben lerontsák azt, a mit a lel­készek igyekeztek épiteni. S ezért fizesse őket az egy­ház ? 1 Igénytelen nézetem szerint el fog jönni az az idő, legalább az idő jelei oda mutatnak, midőn az egyház kénytelen lesz lételének fentartása végett a va'lástanitást hitoktatókra bizni. De ezt meg kell előzni annak, a mit Ballagi ur a jövő feladatául tűzött ki, t i. hogy nagyobb egyházainkban több önálló parochiák alakuljanik. Nagy népességű egyházakban egy két lelkész arra képtelen, hogy lelkészi teendői mellett a hitoktatást is végezze a népiskolákban. Ezen kis kitérés után megemlítem érte­kezletünk egy más közérdekű határozatát. Ugyanis el­fogadtatott a derecskei s bárándi lelkészi köröknek azon indítványa, miszerint minden lelkész irja meg egyházának történelmét, a legrégibb időtől kezdve a jelen időig. Az elkészített egyes egyházak történetei, az értekezlet bírá­latán átmenvén, az egyházmegyei levéltárba letéteménytz­tetnek, azon reményben, hogy az utódok folytatni fog­ják. Kétségen kivül egyháztörténelmi szempontból nagy horderejű határozat, mely ha megvalósíttat ik egyházme­gyénk monographiájának létrejöttét nagyban elősegi­tendi. Nem lenne-e célszerű, minden egyházmegye lel­készi értekezleteinek átvenni ezen határozatunkat ? Egy­nehány év alatt kiadás alá lehetne készíteni ev. ref. egy­házunk történelmének, az egyes egyházak levéltáraiba rejlő adatait. Ertekezletünk foglalkozott, a bárándi kör indítvá­nyára az egyházi lapokban felmerült azon kérdéssel is, vájjon a lelkész prédikátióval temettessék-e el, vagy csak imával ? Ertekezletünk míg temetési szertartásunkban a predikátio meg lesz, az elhunyt lelkész feletti predikálást az egyháziasság emelése tekintetében szükségesnek tartja. Ha lehet valaki felett predikátiót tartani, az elhunyt lel­kész felett lehet és kell; csak azt a szempontot tekintve is, hogy ez életirat felolvastatván, abból vehet a gyüle­kezet magának tudomást elhunyt lelkészének élettörténe teiről. Nagyon természetesen ezen nézetünk mellett is, a gyászoló család kivánatát mindenesetre tiszteletben kí­vánjuk tartani. Ezzel kapcsolatban a lelkészek temetése feletti intézkedés is megtörtént, ugy intézkedvén, ha va­lamely egyházban lelkészi halálozás fordul elő, a szom­szédos lelkész ott, a gondnok által értesittetvén, hala­déktalanul jelenjen meg, s a család beleegyezésével tegye meg a szükséges intézkedéseket. Értesitesse egyenes küldött által a prédikálásra a család által óhajtott lelkészt, min­den lelkésznek erkölcsi kötelme, az ily megbízatást elhá­rithatlan akadály kivételével, vissza nem utasítani, érte­s'tesse ugyancsak küldöttek által, a szomszédos lelkésze­ket a temetés idejéről; a távolabb lakókat pedig korán küldött levelek által. A lelkészek, a tanitók s gondnok társaságában jelenjenek meg a szomorú szertartáson. Ezen intézkedés által azt hisszük minden lelkésztárs idejében értesittetvén tiszttársának elhunytáról, meg fog jelenni — elháríthatatlan akadályt kivéve — ugyanazon egyház­megyében szolgált lelkésztársának a temetésén. Sokszor olvassuk fájdalommal, hogy egyik vagy másik lelkésztársunk temetési szertartásától még a leg­közelebb lakó lelkésztársak is távol maradnak; sok­szor emeltetett már e miatt résztvétlenség vádja a lel készi kar ellen. Azt hiszem, ha célszerű s kellő intézke dések tétetnének a temetések alkalmával, a résztvétlen­ség feletti panaszok végkép elmaradnának. Ezek valának értekezletünk közérdekűbb tárgyai, ezekről kívántam a »Prot. egyházi és isk. lap« olvasóit röviden értesíteni. Szerep, 1885. május 31. Fodor Sándor, ref. lelkész. Az al-némedi nagy tüz. Miután a >Pesti napló* f. évi május 29-diki a > Budapesti hirlap« május 30-dik számaiban az én cse­kély személyem is meg van említve ; miután a »Protes táns egyh. és iskolai lap« csak röviden emliti meg ama vérfagyasztó, s szívetrázó esetet, mely a szegény al-né­medieket, s nagy részben a reformátusokat, a mi hitsor­sosainkat f. hó 27-én sújtotta, megkísértem én is, hal­vány színben leirni ama tűzesetet, melynek egy ember­élet, 200 lakház, és mintegy 300 gazdasági épület lett áldozatává. A tűz délután I óra tájban támadt egy kis gyer­mek, illetőleg a szülék gondatlansága miatt — ki az is­tálóban pipázott. Al-némedi Ocsához mintegy 1 j2 órá­nyi távolságra esik, tisztes magyar ajkú, szorgalmas, s felvilágosodott lakossággal. Mihelyt mi ócsaiak a füst­felleget megláttuk, azonnal két fecskendővel, alólirott, Gere Károly községi jegyző és Ferenczy Dénes urak, és mintegy 40 vizhordókocsi — több mint 100 gyalog oltó ember — siettünk a vész helyére, s midőn oda ér­tünk, már akkor mintegy 50 — 60 ház égett; az oltás a nagy szél és az épületek egymásra halmozása miatt le­hetetlennek látszott. Minden utcán kétségbeejtő jajkiáltás volt hallható, szivet rázó esemény volt látható. Láttam egy édes anyát, ki az égő házba rohant be, hogy bent levő kis gyermekét kihozhassa. Láttam egy másikat, ki kisdedével karján, másik kezével másik gyermekét vonszolva, menekült az égő házsorok közül. Láttam egy embert, ki egy elaggott öreget vitt karjai között — hihetőleg apja volt és beteg. Láttam, midőn egy égő házból — egy szalma nyoszolyán 4 ember egy halottat emelt — s mentett meg a hamuvá égéstől. Borzasztó látvány volt ez, mely a kőszívet is meg­indította volna. Mind ez csak néhány másodperc alatt történt. Mi­helyt a kocsiról leszálltam, az égő s füstölgő romok kö

Next

/
Thumbnails
Contents