Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-10 / 19. szám

igen szomorú dolog, akkor kár lett vo'na egy drága ugyan, de könnyen elveszíthető kincsért annyi vért ontani. Végre Thaly azon állítását, hogy a miniszterelnök megalázta az egyházat, inkább szónoki hévbő1

, mint igazságszeretetből származottnak veszi s kijelenti, hogy azon érdemeknél, melyeket ama nagy alakok haddal, fegyverrel szereztek maguknak, nem kisebbek Tisza Kálmánnak a magyar nemzetiség és cultura, a prot. egyház körül és pedig a béke fegyvereivel szerzett érdemei. Pártolja Tisza indítványát. Nagy Lajos, a debreceni egyházmegye egyik küldöttje hosszabb beszédben, sokszor igen eredeti felfogást tanusitva, egyházmegyéje indítványa mellett szólalt fel. Ritoók Zsigmond szerint a törvényjavaslat ellenzőinek véleményét két, teljesen ellentétes elv uralja. Egyik rész azt mondja : »egy sem!« ennek tehát a hat tag sok, a másik rész igy szól: »miért hat és miért nem tiz?« ennek tehát a hat tag kevés. Az első elv következetes, bár alapelveiben helytelen, a másik meg teljesen következetlen. Panaszkodni, hogy a hat tag kevés s aztán e hat tag megjelenését is betiltani: hogy fér ez össze? Majd sorra veszi az ellenzők érveit. Episcopalismustól ő mindaddig nem fél, mig püspökeinknek szintén uradalmaik nem lesznek ; a mi pedig állítólagos alárendelt állásukat illeti, csak azt jegyzi meg, hogy akinek a parlamentarismus jövőjében egy parányi hite van, nem a díszasztal és bársonykarszék, hanem az erkölcsi suly után fog ítélni. Ha Thaly szerint is nagy nyereség az, ha papságunk néhány tagja a képviselőházban értékesiti a gazdag szellemi tőkét, mennyivel inkább áll ez a papság elitejéről, a püspökökről. O is óhajtotta volna, hogy az összes püspökök és főgondnokok bemenjenek, de belátja és méltatja a kormány nehéz helyzetét. Különben a püspökök és főgondnokok nem illető kerületeiket, de az egyetemes egyházat képviselendik a felsőházban. Igy készséggel fogadja belépésöket, annyival inkább, mert egyetlen vallásos vagy ethicai okot sem lát, mi onnan őket eltiltaná. Mi eredménye lesz, ha mégis eltiltjuk őket ? elmaradásukat senki észre nem veszi, de mi annál több kárát valljuk távoliétöknek. Pártolja Tisza indítványát. Ujfalussy Sándor különösen afelett sajnálkozik, hogy átcsaptunk a politikai discussiók terére, ugy hogy ő nem superintendentiális, de tartományi gyűlésben képzeli magát. Tudna lelkesedni elvett jogok visszaszerzéséért, de nem tud szentesitett törvényben adott jogok elconfiskálásáért. Ezen oppositió már - már reactióvá válik. Csatlakozik Tisza indítványához. György Endre szerint a felső-szabolcsiak és Kiss Albert indítványa között e'lentét van. Thaly pedig — amennyiben teljesen el akarná választani az államtól az egyházat — sem nem kálvinista, sem nem historicus; mivel Kálvin maga viszonyba hozta az egyhá-at az ál- i lamrnal, s mivel Thalynak Erdélyre töitént hivatko/ása sem helyes. Szónok különben az egész vitát, mint már sok előzőt is, annak tulajdonítja, hogy a prot. egyház idegenkedik az államtól. Pedig erre ma már nincsen ok; s a hazai református, e specialiter magyar egyházra nézve leghelyesebb politika ma már, ha az államtól nem idegenkedve, kezet fog azzal. Nem azok a nagyhatalmú bibornokok, kiket Thaly említett, a ref. egyház ellenségei, hanem sokkal inkább azok, kik az állam feléjök nyújtott békejobbját visszadobják. Tabajdi Károly kijelenti, hogy azon esetben, ha az utánna következő szónokok szintén megteszik, az idő előrehaladt voltát tekintve, a szótól eláll. Különben pártolja Tisza K. indítványát. A feliratkozott szónokok közül azonban igen kevés mondott le jogáról. Következett Tatár János, ki mint lelkész heves szavakban kelt ki azon kórjelenség ellen, hogy a politika az egyházba csaknem minden ponton bevitetik, s ily szempontból fogta fel a mostani vitát is. Szabó János szintén ugy találja, hogy e mostani küzdelemnek is nem más az oka, mint bizalmatlanság az állam és a saját hitfelekezetünkhöz tartozó államférfiak iránt. Pedig ily bizalmatlankodás által önmagunknak vagyunk ellenségei. Kiss Aron erősen hangsúlyozza, hogy ő sem sérteni, sem gúnyolni nem akar. Elvben nem barátja, hogy az egyházi férfiak a főrendiházban helyt foglaljanak, mert hiszen megmondá Krisztus: »az én országom nem e világból való;« de míg más hatalmas egyházak főpapjai ott vannak, a mi embereink se hiányozzanak onnan. Azonban óhajtja, hogy az ügy még egyszer az egyetemes konventre utaltassék, s addig mi várakozó állásba helyezzük magunkat. Urai Imre személyes kérdésben szólalván fel, az ellennézetüek érveire tesz a helyeslő és ellenző moraj folytonos háborgása közt egyes megjegyzéseket, melyek közül egy dr. Tisza István felszólalását provocálta. Németi Lajos röviden kijelenti, hogy pártolja Tisza K. indítványát. Szőke János kettős hivatali esküjére hivatkozva, erős szavakkal mondja el megjegyzéseit a zsinat óta történt s egyházalkotmányt illető dolgok s különösen e törvényjavaslat felett, s pártolja Kiss Albert indítványát. Beszédére ft. püspök ur felszólalása, majd erre szóló helyreigazító megjegyzése következett. A bezáró beszédek elsejét Lukács Ödön a felsőszabolcsi indítvány mellett mondá el. Ezután következett Tisza Kálmán zárbeszéde. Legelőször is megjegyzi, hogy mily inconsequentia van abban, hogy ugyanazon végeredményt propouáló indítványok egyike nem tartja a konventet a szóban forgó ügyben vélemény-nyilvánitásra illetékesnek, míg a másik egyenesen a konventhez óhajtja visszatétetni ez ügyet. »A mi már a többit illeti — igy folytatja tovább — furcsa megjegyzéseket is hallottam itt, sőt talán a felső-szabolcsi egyház indítványában is benfoglaltatik ez a consequentia, hogy milyen veszélyes, ha bemennek püspökeink a főrendiházba, de az is eléggé kimagyaráztatott, hogy mily sérelmes, ha a jelenlegi számarányban vehetnek ottan részt; mert ha tiznek keUene bemenni, miért csak hat megy be ? Ha már veszedelem van a többen, akkor bizonyára kevesebb a veszedelem 6-ban, mintha io megy be. De hát kell, hogy még egy tévedésre figyelmeztessek ; itt egyházkerületi képviseletet emlegetnek sokan, pedig a ki figyelemmel kísérte ezen törvényjavaslat vitait, láthatta volna, hogy nem arról van szó, hogy egyes egyházkerületek képviseltessenek, hanem szó van arról, hogy miután más felekezetek főhivatali méltóságai ott iilnek, a vallás- és jogegyenlőség alapján a magyarországi protestáns hitfelekezetek legelső tisztviselőinek is ezen helyzet által adott jognál fogva, ott kell ülniök. Nem köszönném meg, mint protestáns ember azt az ajándékot, a melyet ugy kapnánk, mint a hogy azt sokan akarták ; sokan akarták azt, hogy képviselőiket magok vá'aszszák külön az egyházkerületek. Ez a legrosszabb volna, bevinni a mi egyházunk kebelébe a politikai harcot és háboiut; nem bánom más téren, de ha azt akarjuk, hogy magyar protestáns és országos protestáns egyházunk legyen, egyházunk beléletébe az ily küzdelmet beleplántálni nem lehet. De abból is hallottam argumentálni, hogy a főrendiházban való képviseltetés jelen tervezet szerint azért is