Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-03 / 18. szám
fiak a törvényhozási testületekben, hogy ott az egyház felfogásának és érdekeinek is az országos érdekek keretén belül érvényt szerezzenek. Nem a népesség száma volt a protestáns egyház képviseletének megállapításánál irányadó, és nem is lehet az helyesen; de ha már ezen szempont felhozatott, megkívánja jegyezni, hogy ha a három protestáns felekezet képviselőinek számát vesszük tekintetbe, ugy az arány ezen szempontból is kedvezőnek mondható. Irányadó azonban nem ez volt, de a következő elv : a kath., görög kath. és nem egyesült egyházak minden egyházmegyéje egy egyén (a piispökj által van képviselve a főrendiházban. Ennek megfelelőleg minden javaslat, mely ezen kérdésben 1867 óta készült, egy tag által akart képviseltetni minden protestáns egyházkerületet, még pedig a két javaslat közül az egyik az öt püspök, a másik az öt főgondnok felvétele által. Miután azonban ez eljárás sérti az egyházi és világi elem egyenjogúságának elvét, a jelen törvényben az eddig kontemplált öt tag helyett hat vétetett fel, három egyházi, három világi. Igy a jelen törvény ez irányban túlment minden korábbi javaslaton és sérelmesnek nem mondható. Utalás történt az ellennézetűek részéről a prot. egyház dicső múltjára, ebben ő igenis számta^n példáját látja azon elrablott jogok visszaszerzéseért folytatott nemes küzdelmeknek, de sohasem lát példát arra, hogy az egyház egy díszes és hasznos jogot, melylyel megkináltatott, visszautasított volna. Kéri az egyházkerületet, hogy ne tegyen igy most sem, hanem térjen napirendre a beadott indítványok felett. Ezzel szemben Kiss Albert hosszabb indokolás kíséretében, melyben különösen azt hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat sem a kerületek sem azok egyházi főnökei: nek teljes jogegyenlőségével, sem egyház-alkotmányunk alapelveivel meg sem egyezik, oly értelmű határozati javaslatot terjeszt be, mely szerint egyházkerületünk elvárja és kéri a konventtől, hogy mult évi novemberi határozatához képest egyházunknak csak három püspöke s három főgondnoka által leendő képviseltetési jogát igénybe nem veszi. Dr. Tisza István (ki mint a nagyszalontai egyházmegye egyik képviselője van jelen) erősen hang ulyozta, hogy e helyen kerülni fog minden oly megjegyzést, mely a politikával volna kapcsolatban. Kérdi, vajon azt hozza e magával egyházunk jól fclfi gott érdeke, hogy, mert 10 emberünk nem mehet be a főrendiházba, a 6 nak adott jogot is visszautasítsuk? Ez eljárás hasonlít egy durcás gyermek tettéhez, ki anyjától kapott kenyerét porba dobja csak azért, mert nagyobb darabot várt. Urai Imre semmi körülmény közt sem óhajtja, hogy püspökeink a főrendiházba bemenjenek, mert fél, hogy az igy netalán az állam részéről nyerendő segély által függetlenségüket elvesztik s egyházalkotmányunk ősi alapelvei romlást szenvednek. Thaly Kálmán mint történetbuvár mondhatja, hogy a református papok, mint ilyenek, sohasem voltak kép viselve a törvényhozásban és a református egyház nagyjai szintén ugy gondolkoztak, mint ő és elvtársai, hogy ezen egyház kebelében nem szabad megengedni, hogy a hierarchia megteremtessék. Pedig az egyház képviseltetése a főrendiházban egyenesen ide vezetne. Episkopális egyházat nem akar, és nem lát örvendetes tényt abban, ha a főrendiházban a reformált egyház képviseltetik, a mi nézete szerint az ősi erkö'csök meghamisítását jelenti. Az erdélyi fejedelmek voltak akkora kálvinisták, mint Tisza Kálmán, még sem jutott eszükbe, hogy a reform, püspököket a törvényhozásba bevigyék, mivel t'szta kálvinista presbyteri elvüket hiven megőrizték. Nem helyesli, hogy a főrendiházban ott legyenek a református püspökök, valamint nem helyesli azt sem, hogy a katholikus püspökök ott vannak. Ha a reformátusok magukat a főrendiházban nem képviseltetik, az nem törvényellenes cselekedet volna, hanem egyszerűen csak egy jognak igénybe nem vétele. Különben megjegyzi, hogy míg a református egyház fejeit csak részben engedték bemenni a főrendiházba, addig a főrendek módosítása szerint a kath. klérus főrendi tagjainak száma kettővel megszaporittatott. Fáj neki, hogy míg Eötvös József b. katholikus léttére az őket közelebbről érdeklő törvényjavaslatok tárgyalása előtt a református egyházakat értekezletekben megkérdezte, addig akadt az egyháznak saját fiai közül egy, ki ezt nem látta szükségesnek s igy megaláztatást teremtett a reformátusoknak. Ha Tisza komolyan akarta volna, mind bevitette volna a ref. egyház jogosult képviselőit a főrendiházba. Tisza István hasonlatara azt jegyzi meg, hogy az a kis darab kenyér mit a kormány a ref. egyház felé nyújt, patkány méreggel cukrozott vagy legalább is maszlagos lehet. Végűi kijelenti, hogy a ref. egyház képviselőinek a főrendiházban megalázó hely jut a kardinálisok és a kath. püspökök háta mögött, az ajtón kidobott és ablakon becsúztatott zsidó rabbi mellett. Kiss Albert indítványát pártolja. A szólók sorában ezután Várady Gábor következett volna, de az idő előrehaladottsága miatt többen szavazást kívántak, mások a tárgyalásnak az esti órákban folytatását. Tisza Kálmán azt indítványozza, hogy a tárgyalás holnap délelőtt folytattassék ; de miután az ő itt maradása kétséges, engedelmet kér, hogy a hallottakra néhány megjegyzést tehessen. Azt hiszi, hogy a vitát befejezni nem kívánatos, mert szólási jogától senkit sem szabad megfosztani. Most csak három rövid észrevételt tesz. Egyik az erdélyi egyházi viszonyokra vonatkozik. Igaz, ennek nemzeti fejedelmei a legnagyobb protestánsok voltak, de kérdezze meg Thaly a még most élő idősebb erdélyieket is s meg fogja hallani, hogy ott a legutóbbi időkig presbyteri rendszerről szó sem volt, hanem igenis a világi elem volt tetemes túlsúlyban az egyházi íelett. Második megjegyzése az, hogy nem kettővel szaporodott a kath. egyház főrendiházi üléssel biró férfiainak száma, hanem a címzetes püspökök kihagyása által 20-al lett kevesebb. — Végül a mi azt illeti, hogy Kiss Albert arra is figyelmeztetett, hogy „ki fogja fizetni a püspököket?1 megjegyzi, hogy a törvény első szövegezéséből lehet ilyesmit következtetni, de a megváltoztatott szöveg szerint ez is ki van törölve. Az, hogy a kormány fizesse őket, sohasem volt benne és ezt szóló is visszautasítaná. Biztosithatja az egyházkerületi közgyűlést, hogy ha kimondatnék, hogy az egyház nem akarja magát képviseltetni, azért baj, kellemetlenség senkit sem érne, de befogna következni az, a mi legveszedelmesebb, hogy az egyház helyzete nevetségessé vá'ik. E beszéddel végződött d. u. 1 /i 4 órakor az ülés, s másnap (26-án) kevéssel 11 óra előtt újra felvétetett a vita folyama. (Vége köv.) Erdélyi ág. hitv. evang. magyar gyámintézet. Ez a neve annak az egyesületnek, mely f. évi ápr. 10-én a brassói ág. h. evang. magyar templomban alakuló gyűlését tartotta. Képviselve voltak azon, egy-kettőnek kivételével, az összes erdélyi ág. h. evang. magyar ekklézsiák. Még a távoli Besztercemegyében fekvő Zs lyk
