Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-03 / 18. szám

tározott három éves idő-tartamra a rendes tanárok kö­zül az iskolai tanács választ három cyklusban és igy 9 évig ev. ref. vallását egy cyclusban és igy 3 évig ág. ev. vallását. Az igazgató és az iskolai szék kötelességeit, úgy szinte a főgymnasiumi tantervet az ev. ref. convent által készitett iskolai törvények és fegyelmi szabályok határozzák meg, melyek az egyesitett protestáns íőgym­nasiumra nézve is kötelezőknek kimondatnak és elfogad­tatnak. A prot. főgymnasium ügyeinek kormányzatát ve­zeti az iskolai tanács, melynek tagjai a két egyház pres­byteriuma által választott hat hat világi tanácsos, hiva­talból tagjai mindkét felekezet rendes lelkészei, a főgym­nasiumi igazgató, az ev. ref. tanárok által választolt há­rom s az ág. ev. tanárok által választott egy rendes tanár. Elnökét, alelnökét s jegyzőjét titkos szavazat utján saját kebeléből választja. A megvá'asztott elnök lesz egyszermind az iskola kormányzója. Az elnök három cyclusban 9 évig ev. ref., alelnök ág. ev. ; egy cyclusban 3 évig elnök ág. ev., alelnök ev. ref. vallású leend. Az egyesült protestáns főgymnasium feletti felügye­letet a két hitvallású felekezet egyházi főhatósága gya­korolja. Ezek képviselik az intézetet a nm. m. kir. köz­oktatási minisztérium s más hatóságokkal szemben. E joggyakorlat a megállapított quota arányában három cyc­lusban 9 évig a tiszaninneni ev. ref. püspököt és superin­tendentiát, egy cyclusban 3 évig a tiszamelléki ág. ev. püspököt és superintendentiát illeli. A két gymnasium tápintézetének egyesítését a kül­döttség óhajtja s elvben elfogadja, a kivitel módozatainak megállapítását azonban a megalkotandó iskolai tanácsra bizandónak véleményezi. Az aratási és szüreti jótétemények gyűjtése, az egye­sült protestáns főgymnasium címe alatt történik s a be­gyülendő összegek az eddigi gyakorlat szerinti célokra fordíttatnak. Jelen egyezség tart 12 évig, s ha a 10-ik év utó­fclében sem egyik sem másik fél részéről az elválás iránt lépések nem tétetnének, az egyesülés ujabb 12 évre ki­térj esztetik. TÁRCA. XXXIII. Zsoltár.*) — Dallam : Dömötör Károlytól. — I. Nosza fel örömre! a jók, igazak Dicsérve az Istent, vigadozzanak; Zendüljön nevének ének fent 's alant, Hegedű szavával versenyezve lant. *) Azért közlöm e Zsoltárt közvetlen a X-ik után, hogy kimu­tassam a magyar vers-irmodor és zenei stylus páratlan szépségű válto­zatosságát, s egy és ugyanazon kifejezésnek, egészen ellentétes érzel­mek kifejezésére alkalmas voltát, mely az egész világirodalomban pá­ratlanul áll. M. i. a X-ik Zsoltár tartalma és dallama szomorú, s mind prosodieus, mind zenei kifeje^ése anapaestikus, mély méretet pedig általánosan örvendező kifejezésül szoktak használni, lm, e Z.oltár tar­talma vig és 'örvendező szinte anapaesticus kifejezéssel ! A magyai­költészet és zene tehát képes charakterizálni a legellentétesebb érzel­meket, egy- és ugyanazon kifejezéssel. Ez a magyarázata annak a köz­mondásnak : sírva vígad a magyar ! E XXXIII. Zs. dallama egy nemes verseny következménye, mely köztem, s az 50-as szomorú évek koszorús dalnoka: Dömötör Ká­roly (most nagy-harsányi lelkész) közt lefolyt. Midőn t. i. ked ves Elviránk gyönyörű Zsoltárai feltiinedeztekj felhivtam D. figyelmét. Próbálkoztunk. A VI. Zsoltárra szerzénk dalla­mot, e szomorú kifejezésnél az enyim lett nyertes, de annyira egyet 2. Száz húron pendüljön közzé cimbalom ; Szív és fül épüljön lelkes uj dalon 1 Dicsének nevének, ki szóban igaz; Állandó a jóban: egy és mindig az. 3. Igazság a legfőbb gyönyöre Neki; Jótevő hatalmát a föld hirdeti, Egy szava eget tárt ki a föld felett; Egy szava parancsolt elő sergeket. 4. Gyűjti, mint tömlőbe tenger vizeit; Rendezi a földnek titkos közeit. Rettegje hát a föld kit O alkota ; Rettegje a népek özönlő soka. 5. O szólott: 's világ lett egy intésére; Parancsolt: 's elő állt népek ezere, 'S pogány mi tervet sző vagy önnépei; Ha Neki nem tetsző semmivé teszi. 6. De az Úr szándékát és gondolatát Egy öltő a másnak híven adja át, Boldog nép, Jehova kinek Istene, Öröklő kegyébe a kit béveve. 7. Az égi magasból fö'dre letekint; Lábánál özönlik a föld népe m; nd ; Üdvlaka trónján ha előre hajol, Emberek fiait vizsgálhatja jól. 8. Mert maga teremté ő szíveiket, 'S tudtának kivüle nincs cselekedet. A királyt — népei közt legyen bátor — Tőle nem védheti egy egész tábor. 9. A vitéz ereje semmiségbe vész; Gyors lova se menti ha közéig a vész. De bízó hívére néz szemeivel Az Isten, 's bajában nem feledi el. 10. Elrejti, ne leljen reája halál; Hű gondja táplálni eledelt talál. Fedező paizsunk az Isten nekünk, Azértan óhajtjuk, érte epedünk. 11. Mi szívünk örvendez O kegyeinek. O benne bízunk 's bíznak mindenek. Tekints ránk az égből Urunk kegyesen, 'S bizalmunk jutalma irgalmad legyen! Kolosy Elvira. Apróságok Sárospatakról. Sárospatak, 1885. ápr. 26. Az alsó-zempléni omi­nózus határozat — ez a kuriózum — most már, a su­perintendentia határozata után, csakugyan nem képezheti discussió tárgyát. Radácsi György, a »Sárosp. Lapok* szerkesztő-társa gondoskodott azonban erre a hétre is gondolánk, hogy midőn én, az általam szerzett dallamot éneklem, az övét — csaknem egészen — mint tenor-hangzatot lehet mellé mon­dani. A vig és örvendező kifejezésben ő lett a nyertes, a minek én örülök legjobban ! Sajnos, hogy a kinek 30 év előtt országszerte zen­gettek igaz magyar zamatú dalai, (Simonffy és Zimai mellett) azt most háborgatott és zaklatott élete távol tartja Eiiterpe boldogitó társasá­gától ! Vajha a nyugodt életkörülmények felbuzditanák még azt a szí­vet, kivel egykor egy egész bánkódó haza együtt dalolt. En buzditom ... buzdítom, de hiába ! Kálmán Farkas.

Next

/
Thumbnails
Contents