Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-26 / 17. szám

véve tekintetbe, fényesnek mondható. Az alap vagyona jelenleg 23,756 frt 19 kr., s e mellett a tiz év leforgása alatt (de a jelen évet már ide nem számítva) kiosztottunk ösztöndíjakra 100 tanitó gyermekének 10,900 forintot, segélyre 47 munkaképtelen tanítónak s tanító-özvegynek 3,100 forintot, összesen tehát 147 félnek 14,000 forintot. S mindez összegek még jelentékenyebbeknek fognak feltűnni, ha meggondoljuk, hogy az Eötvös-alap működésének sikere keltette részben életre az. országos tanitói árvaház-egyesületet, a kath. tanitósegélyalapot s a Mária Dorothea egyletet s hogy e négy országos jellegű önsegítő alapnak, melyek mindegyike különböző utakon a tanítók s nevelők anyagi helyzetén igyekszik javítani, ma már közel százezer forint alaptőkéje van. Kétségtelen, hogy ez összeg még távolról sem elég, magának az Eötvös-alapnak, hogy feladatának teljesen megfelelhessen, százezrekkel kell rendelkeznie, de e tiz évi eredmény után nem kételkedhetünk, hogy e százezrek egykor csakugyan meglesznek s ugy az Eötvös-alap, mint a magyar tanítók másnemű önsegítő törekvései ma szilárdan állanak s bizton nézhetnek a szebb jövő elé. I'éterfy Sándor, egykori tanitó s ma tanitóképzőintézeti tanár, 1875-ben február 2-án tette közzé a »Népnevelők lapját-ban az első felhívást az Eötvös-alap létesítésére s ez alap megalakulásában s vezetésében tiz év alatt csaknem minden szabad idejét áldozta fel ő, az Eötvös-alapnak kezdettől fogva máig elnöke, anyagi áldozatot is legtöbbet hozott az alap érdekében mindannyiunk között. A véletlen azt akarta, hogy Péterfy Sándor egyúttal most töltötte be huszonötödik évét a tanitói pályán. A szokásos jubilaeum helyett, azt határoztuk, hogy az általa létesített Eötvös-alap javára s egyúttal annak 10 évi fenállása alkalmából Péterfy Sándor alapítványt szerezzünk össze. Nem kevesebb, mint ötezer forintot akarunk összegyűjteni, oly összeget, melynek kamatai elegendők legyenek egy Péterfy életében általa kijelölt s később lehetőleg vele rokon tanuló neveltetésére. Nem kételkedünk tehát, hogy az összeg összejő, ha csak egy századrész buzgólkodik is az ügy iránt azok közül, kikkel Péterfy jót tett, vagya kiknek érdekében működött. Tisztelettel s bizalommal kérjük az ügy barátait, legyenek szívesek e jelen felhívásunkat meleg ércfeklődessel karolni fel s a Péterfy Sándor alapítvány javára saját körükben gyűjtéseket rendezni. Az adományok e célra Örley János úrhoz, bizottságunk pénztárnokához (Budapest, VIII. ker. őszutcai népiskola) f. év november hó végéig küldendők be s ugyanonnan szerezhetők uj gyüjtőivek is. Minden adományt a „Néptanítók lapjáéban, a >Népnevelők lapjá«-ban s lehetőleg a fővárosi összes napilapokban is fogunk nyugtázni. — Budapest, 1885. március hóban. * Győry Vilmos emlékszobrara adakozásra szólító felhivás jelent meg a főváros előkelőbb íróitól s több magas állású polgáraitól. Az adományok Dalmady Győzőhöz (Budapest IV. Megyeház) vagy az »Egyetértés* szerkesztőjéhez küldendők. Megsértcnők olvasóinkat, ha ezen felhíváshoz még részünkről is buzditó szavakat csatolnánk. * Gyászhirek. Zeyk Károly a politikai Közélet egyik régi és kiváló alakja, Erdély egyik legrégibb családjának érdemekben megőszült tagja, közelebb Alsó Fejérmegye főispánja, az erdélyi ev. reform, egyházkerület egyik főgondnoka, a n.-enyedi ev. ref. Bethlen-főtanoda, a gyulafehérvári reform, egyházmegye gondnoka f. hó 23-ikán életének 75-ik évében hosszas szenvedés után meghalt. Áldás emlékére 1 — Gödé Gábor a madocsai reform, egyháznak 45 éven át közszeretetben állt, s hivatását mindenkor lelkiismeretesen betöltő tanítója f. hó 19-én 70 éves korában meghalt. Hátrahagyott négy gyermekének egyike Göde Károly decsi ref. lelkész, másika Göde Sándor a pesti ref. theologiai akadémia végzendő növendéke. Béke lengjen a nemes munkában elfáradt vándor porai felett! — Gróf Bolza Antolné, szül. Brutkovszky Amália, a szarvasi ev. gymnásium és leányiskola egyik legbuzgóbb pártfogója, a szarvasi jótékony nőegyesület általánosan tisztelt és szeretett elnöke f. hó 4-én Bécsben élete 70-ik évében elhunyt. Hűlt tetemei Bécsben a ref. templomban 7-ikén beszenteltetvén, lO-ikén Szarvason a ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétettek. A boldogultnak férjéhez ezen gyászeset alkalmából a szarvasi evang. főgymnásium tanári kara a következő részvét-iratot intézte : Méltóságos Gróf ur 1 Az élet és halál ura váratlanul elszólitá Méltóságod szeretett és mindnyájunk által hódoló tisztelettel környezett élettársát az élők sorából. Megdöbbenve bár, de őszinte részvétünk tiszteletteljes kifejezésével állunk meg ama sirnál, mely Méltóságod legdrágább kincsét rejti örökre magában. Mi is sokat vesztettünk Méltóságod nemes szivű élettársának halálával, mert nevelői munkánk sikerének évenkinti megkoszorúzását emberbaráti szeretettel gyakorlá O azáltal, hogy kitűnőbb tanulóifjaink jutalmazását áldozatkész bőkezűséggel eszközlé. Legyen áldott azért az O nemes emlékezete közöttünk és azon tanuló ifjak közt, kik az ü jótéteményeiben részesülve, benne a keresztyén áldozatkészség, emberszeretet és jótékonyság erényét tisztelni s ezáltal az eszmei szép és jó világ iránt lelkesedni szoktatva valának. Méltóságodnak pedig mély keserűségét a kegyelem Istene enyhítse az által is, hogy fájdalma mindnyájunkkal közös fájdalom, melynek fullánkját azonban letöri annak tudata, hogy a megdicsőültnek letűntével nem fog elenyés ni azon hálás kegyelet, mely az O áldott emlékét körünkben időnkint meg-megujitja s hervadatlan babérokkal megkoszorúzza. Tiszteletteljes részvételünk legőszintébb kifejezésével vagyunk Szarvason, ápril. 10. 1885. — A szarvasi főgymnásium tanárkara s ennek nevében s megbízásából Benka Gyula, igazgató-tanár. — Dr. Zsilinszky Endre, jegyző. NECROLOG. Folyó hó I3án egy ifjú lelkészt kísértünk ki a temetőbe, a részvét fájó könyeivel, mert Dobray István csurgói lelkész ha'ála felett keseregve, a saját szomorú sorsunkat is sirattuk, a protestáns lelkészek boldogtalan viszontagságos állapotán keseregtünk 1 De hogy is ne jöttek volna a részvét könyei szemeinkbe, mikor mellettünk zokogott a bánatos özvegy, kinek élete siralomra változott, s egy árva leányka, ki a fájdalom szomorú, szívet rázó hangján siratta az apát, az édc s jó apát 1 . . De hát az a két ártatlan kisded zokogása mit jelent ? Azok még nem is ismerték őt, a nagyobbik szegény azért sír, mert a jó apa nem akar felébredni álmából... oh a kisebbik, az meg még az édes anya tejért sír, nem tudja mi történik a háznál, de a sok ismeretlen ember, a számos idegen arc láttára mintha érezné szegény, hogy itt valami rendkívüli dolgok történtek. »Három árva sír magában« ... a zokogás általánossá lesz ... de ugy tetszik, mintha ez a nép most már nem is az elhunytat, hanem az árván maradt gyermekeket siratná 1 ? ... Ugy van, a holtakért ne sírjatok, hanem az élőket, boldogtalan sorsunkat sirassátok 1 . . . Dobray István született 1841-ben. Iskoláit szülőföldjén Somogymegyei Csurgón és Pápán végezte. Ren des lelkészi hivatalát Sólyban 1866-ban kezdette, itt nő-