Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-26 / 17. szám

hivatalnokok is lelki örömmel hallgattak végig, s arról a társadalmi életben is a legnagyobb elismeréssel nyilat­koznak. A szomszédos Pusztaszerről is, az ott lakó hitro­konok közül számosan jelentek meg Félegyházán s a gyülekezet számát szépen nevelték. Az elfogulatlan s ön­zetlen testvéri és felebaráti szeretet elvét fejtegető nagy­szabású egyházi beszéd után, következett az Úrvacsora kiosztása, melyben 34-en vettek részt. Legközelebb áldozó csütörtökön és Pünköst más­napján fognak a hívek egybegyűlni s remélhető, hogy még nagyobb számmal, mint eddig, annyival is inkább, mert ez idő szerint a templomozás helyisége megoldást nyert, a mennyiben a nagyméltóságú vallás- és közok­tatási miniszter ur 1848 sz. a kelt kegyes rendeletével, szíves volt a helybeli állami tanitóképezde nagy termét átengedni, mindaddig, míg az egyházközség e célra saját helyiséggel nem rendelkezend. Végre meg kell említenem, hogy bar a hívek ada­kozásra nem voltak elkészülve, mégis 10 frt gyűlt ösz­sze az első adakozásra lett felhívásra. Ha Isten velünk, ki ellenünk !! Sz. A. A szatmári ev. ref. egyházmegye gyűlése. Egyházmegyénk márc. 26 és 27. napjain tartotta meg tavaszi közgyűlését a szatmári ref. gimnázium tanácster­mében. Ezt megelőzőleg 24-ikén a számoltatószék mun­kálkodott, 25-ikén pedig a tanügyi bizottság ülésezett. A számoltató hatóság a gondnoki számadások egyen­lősítése és célszerűsitése szempontjából még a mult 1884-ik évi junius havi ülésében pótszabályzatot alkotott, mely az augusztusi egyházmegyei gyűlés által meg is erősítte­tett, és kötelezővé tétetett; mégis a gondnokok száma­dásaik készítése- és összeállításánál azt nem vették kellő figyelembe. Többen hibásan, vagy a szabályzattól egé­szen eltérőleg készítették el azokat; pedig azoknak mi­ként leendő szerkesztése a szabályzatban elég világosan és érthetően körül van irva. E miatt, noha a beterjesztett 75 gondnoki számadás esperes ur által, tüzetes felülvizs­galat és véleményadás végett a gyűlést megelőzőleg a számoltatószék tagjai között e'őre kiosztatott, mégis a referensek munkálatainak előterjesztése másfélnapi időt vett igénybe. A mult évi számoltatószéki gyűlés egyik egyházunk gondnoki számadását több tekintetben hibásnak találván, arra a maga észrevételeit megtette és a határozatot az illető presbyteriumnak kiküldötte; de a helyett, hogy a hiányok helyrehozattak volna: a presbyterium nevében a lelkész és főgondnok aláírásával ellátva, egy határozat terjesztetett be a jelen évi számoltatószéki gyűlésre, mely a hatósag észrevételeit dacosan, kihivó és tiszteletlen hangon kívánta visszautasítani. Mely a számoltatószéket mint egyházmegyei hatóságot sértő eljárás az egyház­megyei teljes közgyűlés elbírálása alá, további intézkedés végett, azzal a kéréssel terjesztetett be, hogy az efféle túlkapásoknak jövőre egész erkölcsi súlyával erélyesen elejét venni igyekezzék. A számoltatószéki gyűlés után 25-ikén délután tan­ügyi bizottsági ülés tartatott. A bizottság a közelebbi időben megszűnt dékánságot újból felállította s az egy­házmegyének körökre való felosztásával esperes urat, mint a tanügyi bizottság elnökét megbizta. A bizottságban jelenvolt egyik tanitói tag a felszólításra soknemű elfog­laltatásai dacára is ajánlkozott, hogy a dékánságot leg­alább 3 vidéki egyházban hajlandó elfogadni, ennélfogva a meg nem jelent másik 3 tanítónak is 3 egyházból álló dékáni kör adatott. A dékánok a körükbe eső iskolákat évenként legalább kétszer meglátogatni, s az egyházak a látogatás alkalmával tovább szállításukról gondoskodni kötelesek. A falusi iskolákban a törvény parancsolta fel­sőbb osztályok még több helyen nem lévén felállítva : a bizottság elrendelte, hogy azok mindenütt felá'littassanak. A Kovács Lajos debreceni tanitóképezdei tanár által ké­szített »Bibliai történetek* és »Keresztyén vallástan« című népiskolai tankönyvek kézi könyvül »Kimutatás a ker. vallás tanítására« című pedig a tanítók számára vezér­könyvül elfogadtattak. Kótai Lajos szatmári tanitó által készített »Szatmármegye földrajza* című könyv, mely a szatmár-németí város bíráival nagyobb terjedelemben foglalkozik, mint az egész egyházmegye többi községeivel, mint ilyen a Szatmár városi iskolák részére kiválóan cél­szerű és alkalmas; ugyanazért annak elemi iskoláiban kö­telező tankönyvül, a vidéki iskolák tanítóinak pedig utmutató vezérkönyvül elfogadtatott. A tanügyi bizottság ülése után az egyházmegyei ta­nácstestület megjelent tagjai konferenciát tartottak, mely­ben a fontosabb gyűlési tárgyak előre megbeszéltettek. Ezekután 2Ó-ikán délelőtt 9 órakor népes közönség jelenlétében megkezdődött a közgyűlés ; Kiss Áron es­peres ur kenetteljes buzgó imával nyitotta azt me g. Mielőtt a közügyek tárgyalásába bocsátkozott volna a közgyűlés, a hála és nemes kegyelet adóját kívánta meg­hozni az egyetemes magyar ev. ref. egyház mult évi nagy halottai iránt, jelesül: Nagy Péter erdélyi püspök és gróf Lónyay Menyhért dunamelléki egyházkerületi főgondnok halhatatlan érdemeit jegyzőkönyvileg kívánta megörökíteni. A kisebb és egyszerűbb körben bár, de mindvégig híven munkált és hivatását becsülettel betöl­tött két halottja felett egyházmegyénknek szinte kifejezte a közgyűlés méltó fájdalmát; ezek egyike Kerti Albert tunyogi tanitó, a másik Farkas Benedek előbb vámos­oroszii, később 32 éven keresztül a tyukodi egyháznak lelkipásztora. Miután a kegyelet adóját lefizette a köz­gyűlés : esperes ur olvasta fel kiváló gonddal szerkesz­tett terjedelmes jelentését, melyben az összes kebelbeli egyházak és iskolák szellemi és anyagi állapota, mint­egy tükörben, híven tüntettetett elő. Kellemesen hatott a közönségre, hogy a vallásosság és az egyházi érzület a legkisebb gyülekezet kebelében is teljesen megnyug­tató ; az egyházak és egyesek a lefolyt évben is megho­zák áldozataikat a val'ás oltárára. Ezek között a szat­mári és németii mint legnépesebb és legtekintélyesebb egyházak kebeléből egész sorozata olvastatott fel a jó­tékonysági nemes tényeknek. De még kellemesebb volt hallani hogy a szatmár-németii ref. gimnásium VII. és VIII. osztályainak felállítására a mult év folyamán egye­sek buzgósága 8864 forintot hozott össze. A nagylelkű adományozók között első helyen ragyog egyházkeriile­letünk érdemes főgondnoka Vályi János ur 1000 forint­tal, őt követi egyházmegyénk derék gondnoka Izsaák Dezső ur 500 forinttal, utánuk következnek gróf Dégen­feld Sándor 400, dr. Farkas Antal egyházmegyei tanács­biró ur 200 forinttal stb. Midőn az adományozók nevei mind elősoroltattak: lelkes éljenzéssel adott örömének kifejezést a közgyűlés. Ezek után szinte örömmel és el­ismeréssel fogadta a gyűlés Balogh István tiszafüredi la­kos 400 forintos alapítványát, melyet a matolcsi egyház részére nevelési célokra tett; továbbá az áldozatkészsé­géről előnyösen ismert Lehoczky János szatmári pres byter azon nemes tényét, mely szerint az egyházmegyei lelkészi és tanitói gyámintézetek javára egy darab ma­gyar kir. 50 forint névértékű sorsjegyet volt kegyes ado-

Next

/
Thumbnails
Contents