Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-26 / 17. szám

jedelme, a régi erős bosszúálló istent, velünk mint szerető atyánkat ismertette meg. Oh valóban 1 az isten csupa szeretet és a szeretet lelke maga az Isten. Hát kérdem, keresztyén-e az, ki a szeretet lelkének ellene jár ? A szeretet fejedelmének papja-e az, ki bármi ürügy alatt válaszfalat von azok közt, kiket a szeretet istene, szeretet által egymás karjaiba vezet, hogy azok, kiket fajkülönbség, vallási fogalom távol tartanak egymástól, egyesüljenek mint ugyanazon egy mennyei atya gyermekei a szeretetben. Szeretetben mondom, mely nélkül a magát egyedül üdvezitőnek állitó egyházban sincS nem is lehet üdvösség. Az Isten minden embert egyenlővé teszen születésben halálban, de egyenlővé szeretetben is. Hát mint meri magát isten szolgájának mondani ? ki a szeretet isteni birodalmába kegyetlen lábakkal tapodva, különbséget teszen, elválasztja, egyesülni nem engedi, az egymás keblére olvadó fajokat. Tiltakozik az isteni erő munkája ellen. Arról ismertettek meg én tanitvdnyimnak, ha egymást szeretitek. Szeretni az embernek felebarátját mint maqát, nagyobb minden áldozatoknál. Mind ezen mondatok és számtalanok, melyekkel bővelkedik az evangéliom, odamutatnak, hogy szent vallásunk fejedelmének követőiben fajgyűlöletnek lenni nem szabad. Keresztyének-e hát a zsidók üldözői ? Péter apostol megnyitván száját, mondá : bizonynyal látom, hogy isten nem személyválogató, hanem minden nemzet ségbeli kedves neki, ki őtet féli és igazságot cselekszik. Csel. X: 34, 35. Hát az állítólag Péter székében ülőnek, s az ezen széktől függőknek lehet-e ezzel ellenkezőleg cselekedni? De hiszen ezzel ellenkezőleg nem is cselekszik más, mint romlott sziv, melyben a szeretet égi harmatja helyett a keresztyén vallás egyedárusitott tana, csak áporodott békanyálat terem. Végre kérdem, magyar hazánk javát ki munkálja előnyösebben ? az e ? ki itt a fajokat valláskülönbség nélkül egyesitni, testvéresitni kivánja a szeretet által, vagy az ? ki azok közé elhinti a gyűlölet magvait szeretetlenül ? az-e ? ki a szeretet lelkének ellene jár. Lám 1 lám 1 szűz Mária istenitve van a római szék által. Pedig aZ is zsidó leány volt. Jézus a keresztyén világ fejedelme, istenitiszteletünk tárgya, kinek nevében kérünk az Atyától minden lelki testi jókat, szinte környülmetéltetett, zsidó fiu volt testben, sőt sz. bibliánk előadása szerint, mi magunk is e fajból származánk. Mindnyájunk ős apja vagy Ádámban esett el, vagy Noéban tartatott meg. Hát miért járnánk ellene a szeretet lelkének, ott hol a mai keresztyén zsidóval, és a zsidó viszont keresztyénnel kivánja megujitni a régi atyafiságot Volt idő, igen ifjú koromban, mikor a tudós, emberszerető Horvát János veszprémi kanonok, Naszályi János várpalotai lelkész, a nagy bölcsész Pap István a mai dunántúli püspök atyja, az én atyám Édes Gergely és többen, a hazafiság és bölcselet szellemétől hatottan, a vallás egyesülés eszméjével komolyan foglalkoztak, mindaddig míg a derék, szép emlékezetű Pap István, a dunántúli egyházkerület közgyűlésén meg nem feddetett. Mely időn túl Horvát J. is fejérvári püspökké emelkedvén, mély hallgatagság lépett a szép kezdet nyomába. Ekkor én is még, telidített érzelemmel voltam a vallás egyesülés iránt, a mit későbben is, ha máskép nem, tisz teletteljes barátsággal róm. hitvallású lelkész atyánkfiait illetőleg, igyekeztem kimutatni. Most mikor már olyan öreg vagyok, 80 éven túl, hogy Jánosként akár Jelenések könyvét is Írhatnék, ha lenne oly tudós hatalom, mely azttörvényesítné, — most, olvasván Popper Sándor ur és Castrone Blanka grófkisasszony szivet érdeklő körülményöket a hírlapokból, a a vallás valaha létesülhető egysége iránt teljesen kétségbe estem. Volt idő mikor a nagy Pázmán Péter térítési buzgalmát, mely hazafiúi szempontból indult ki, becsülni tudtam. Most, mind a herceg papfő Simor, — mind a római pápa ő szentségök iránt, semmi vonzalmat a tiszteletre, nem érzek. Mindkettő szarvas okkal lépett világ elé. Dilemmája egyiknek ez : az ország főrendi házában ez ügy félének ellene voltam, tehát mellette nem lehetek. A másiké'ez : 200,000 frt ajándékról ver a hír, ezt el nem fogadhatom, nehogy Tecel korának emlékezete ujul jon meg, tehát feloldást sem adhatok. De hát nem lehetett volna az ajánlat visszautasítása mellett, követni a szeretet nagy fejedelmét ? 1 Édes Albert. TÁRCA. Dicsőfy József éneke.*) Dolgozni kezdtem Uram a nevedben, Munkám erőd által elvégezém. Van hát téged, Isten, dicsérni kedvem. S zendül az ének, a mit mondok én. Hangom dicsér s zengek tenéked Magasztallak, a mig csak élek. Élet lehelletét, Szent Lelked adta Plántáltam •— öntöztem, de az mit ér ? Hogy áldást a mi ad, a te hatalmad, Kis szózatom is most arról beszél. Kicsiny, de ért kalász e zsenge Isten 1 áldozatúl teszem le. Tennépedért sok s nagy csodát te tettél, Régente még oly sok jelet adál. Kevés a mit könyvedbe is be vettél Amit a számunkra megiratál. Oly szent e könyv és már olyan rég Szolgáidnak egy nagy erősség. E könyvbe iratád te szent beszéded, Azért az örök élet könyve az. Ég s föld az elmúl, ám igédet Nem éri vész soha. Igéd igaz. Boldog leszek, ha szent igédet Megtartom teljesen, míg élek. Egyházadat szegény szolgádra bíztad. Jelentsd meg óh, Uram magad nekem. Tudásod s félelmed Lelkét te adjad. Szent Lelkedet, Uram, óh hadd vegyem. Őrzöm szent városod falát én Ej s nap szivem hozzád emelvén. A népekért hozzád könyörgök, Isten, Kik még beszélnek sok más nyelveken, Szabaditónk, Fiad szeretetében Hogy e temérdek nép mind egy legyen, Mig Lelked nyelvére találnak. S ez egy szent nyelven téged áldnak. Szabó Aladár. *) Mult számunkban emiitettük, hogy a debreceni főiskola egyik volt övnendéke, Dicsőfy ur, egy általa héber nyelven írt költeményt küldte be hozzánk ; most, ha nem is eredetiben, de közöljük fordításban, Szerk.