Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-19 / 16. szám

danám a hivatalvesztést, az utóbbinak pedig" megszüntetését. Ha a nép kezéből kivettük a feltétlen szabad választás jogát, hát olt van a püspök, minősítsen s jelöljön az, az egyházak óhajának meghallgatásával. Én meg vagyok győződve arról, hogy főpásztoraink soha nem fognák magukat mellékes körülmények által befolyásoltatni, soha nem fognának oly tévedéseket elkövetni. Én a püspök intézkedése alá szívesen vetném magamat. De hiszem és remélem, hogy a convent az egyházak osztályozása, a lelkészek minősítése, és a minősitvény megszerezhetésére nézve — az egyházkei ületek meghallgatásával — egyöntetűséget fog eszközölni. Hiszem és reménylem, hogy azon gondolkodó fők, kik az egyházkerületek zöld asztalainál ülnek, nem sokára be fogják látni a jelölő bizottságok mostani hatáskörének és szervezetének tarthatatlan voltát, s nem fognak késni e tekintetben a következő zsinat elé oly javaslatot terjeszteni, mely megszünteti e részbeni sérelmeinket. Aracs Gyula. csákvári ref. s. lelkész. Hogy a jelölés az egyházkerületi elnökség jogává tétessék, ezen indítvány felvettetett a dunamelléki egyházkerület közgyűlésén is akkor, a midőn a fenntebb érintett szabályrendeletek alkottattak, de az índitvány elejtetett, s azt hiszem, hogy helyesen történt, mert hiszen az az ódium, a mi most a nyolc, vagy más kerületben io—15 candidáló bizottságra száll, az indítvány elfogadása esetén mind a püspökre nehezedett volna. Már pedig főpásztoraink nimbusát inkább öregbítsük, hogy sem szándékosan oszlassuk. Egyházunk felfogott érdeke kívánja azt. Abban azonban igazat adunk cikkírónak, hogy felettébb óhajtandó, miszerint ugy az egyházak, mint a lelkészek minősítését, valamint a kijelölési eljárást illetőleg lehetőleg egyforma mértéket s egyenlő szabályokat használjunk, mert a mostani intézkedések mellett hol egyik, hol másik kerület rendes és segédlelkészei irányában több rendbeli jogtalanság s méltánytalanság követtetik el. Abban is egyetértünk cikkíróval, hogy a kijelölő bizottság tagjainak a jelölés megejtésekor figyelmen kívül kellene hagyni minden mellékes érdeket, sógorságot, komaságot, hanem tekintettel lenni csupán az egyháznak érdekeire s másfelől a pályázóknak érdemeire. Mert ha a legigazságosabban jár is el az a bizottság, gyanút s elégületlenséget ébreszt maga iránt a jelölésből kihagyottak részéről; ha pedig e részrehajlás vádjával csak némileg is alaposan illettethetik : akkor bizony meghiusítja a zsinatnak minden e tekintetben hozott, ha nem is nagyon szerencsés, de mindenesetre jó akaratú intézkedését. F. J. T ARC A. Az anyaszentegyház szolgáiról, azok intézményéről és kötelességeiről. — A II. helvét hitvallás XVIII. tétele. — (Vége.) Az egyházi szolgák mindennemű hivatali eljárásaikban neki vannak alárendelve. Es hogy részletesen előadja, miben áll az egyházi hivatal; azt csatolja hozzá, miszerint az egyház szolgái Isten titkainak sáfárai vagyis gondnokai. És pedig Isten titkainak nevezi Pál apostol sok helyen, főleg Eféz. 3, 9-ben a Krisztus evangeliomát. A hajdankorban Krisztus sakramentumaít is titoknak nevezték. Következésképen az egyház szolgáinak hivatása az, hogy a hívőknek az evangéliomot hirdessék, és a sakramentumokat kiszolgáltassák. Egyébiránt az evangéliomban még a hű és okos szolgáról is van említés, miszerint őt az Úr gondviselővé tette háza népén, hogy azoknak eledelt adjon alkalmatos időben ! Viszont másutt az evangeliom szerint egy ember messze földre indul s elhagyván házát, adott abban szolgáinak hatalmat és mindennek az ő dolgáról parancsolatot adott. Most már bízvást szólhatunk egyet-mást az egyház szolgáinak hatalmáról és kötelességeiről E hatalom felett némelyek igen buzgón vitatkoztak és hatalmuk alá hajtottak mindeneket e földön az Úr parancsa ellenére, a ki az övéinek az uralkodást megtiltotta s mindenek felett az alázatosságot ajánlotta. Máté 18, I—4. 20, 25. Luk. 22, 25. Mindenesetre van egy más, tiszta, korlátlan és jog szerint megállható hatalom is. E hatalom szerint mindenek a mindenség urának Krisztusnak vannak alávetve, a miként erről önmaga bizonyságot tett mondván : »Teljes hatalom adatott nekem mennyen és földön;® továbbá: »Én vagyok amaz első és utolsó; ime élek örökkön örökké és birok a pokolnak és halálnak kulcsaival.« Továbbá: »Ó nála van a Dávid kulcsa: ki megnyitja és senki be nem zárja; bezárja és senki meg nem nyitja.4

E hatalmat az Úr magának tartja fenn és nem ruházza át senkire, hogy tevékeny szolgáinak tétlen szemlélője gyanánt csak ott álldogáljon. Ézsáiás ekként szól: »Az ő vállára vetem a Dávid házának kulcsát* aztán így: »Kinek vállán leszen fejedelemség. * E szerint a kormányzást nem teszi mások vállaira, hanem megtartja, és gyakorolja hatalmát ma is, mindeneket igazgatván. Egészen más a hivatali vagy szolgálati hatalom, melyet az tart korlátok közt, a kié a teljes hatalom. Ez inkább hasonlít szolgálathoz mint uralomhoz. Mert ha valamely ur, saját háza felett hatalmat ad sáfárjának : az esetben átadja neki a kulcsokat, melyekkel bebocsáthassa és kizárhassa, a kiket az űr bebocsáttatni vagy kizáratni akar. E hatalom szerint a szolga kötelességből cselekszi azt, a mit ura parancsolt, és az Úr helyesli, a mit szolgája cselekszik és azt akarja, hogy annak tette ugy tekintessék és ismertessék el, mintha önmaga cselekedte volna. Ide vonatkoznak amaz evangelíomi mondások: Neked adom a mennyországnak kulcsait és valamit megkötözendesz vagy oldándasz a földön, meg leszen kötve vagy oldva az egekben is.« Hasonlatosképen: »valakiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik; a kiknek megtartjátok, megtartatnak.® Ha pedig a szolga mindeneket nem ura parancsa szerint teljesít, hanem túllép a hűség határain: akkor ura bizonyára roszalni fogja minden cselekedetét. Következésképen: az egyház szolgáinak egyházi hatalma oly hivatali cselekmény, mely szerint a szolgák Isten anyaszentegyházát kormányozzák ugyan, de az egyházban mindent ugy cselekesznek, mint a hogy az Úr igéjében meghagyta. Ha ez így történik, akkor ugy tekintsék a hívek, mintha maga az Úr cselekedte volna. A kulcshatalomról már fenntebb is szólottunk egyet-mást. Az anyaszentegyházban pedig minden szolgának egy és ugyanazon hatalom vagyis foglalkozás adatott. Legalább kezdetben a püspökök és vének közösen kormányozták az egyházat; egyik sem emelkedett a másik fölé, azaz nem követelt magának nagyobb hatalmat vagry uralmat püspöktársai felett. Mert megemlékezvén az Úr e szavaira: »A ki köztetek első akar lenni, legyen szolgátok, « alázatosságban jártak és támogatták egymást kölcsönös szolgálattételekkel az egyház kormányzásában