Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-12 / 15. szám

róit, hogy a püspöki jogoknak, a fennálló gyakorlat szerinti körvonalozására, valamint a püspöki szék hatáskörének körülírására vonatkozólag adjanak véleményt Végül : d) utasította az igazgató-tanácsot, hogy mindez adatok alapján egészítse ki a codificationalís munkálatot, hogy az az 1885-ik évi közgyűlésen érdemleges tárgyalás alá legyen vehető, elkészítvén egyszersmind a megalkotandó törvénykönyv függelékének tervezetét is, egybefoglalva mindazon szabályrendeleteket, melyek egyházkerületünk különböző szerveinek jog- és működése körét részletesebben megállapítják s egyszersmind készítsen javaslatot arra nézve ís, hogy az állandó igazgatótanács öszszealkotása tárgyában, az eddig szerzett tapasztalatok alapján, minő módosítást látna szükségesnek. Midőn a kerületi közgyűlés e végzését meghozta s annak értelmében az igazgatótanács a jelzett testületeket s a néhai püspök urat a nagyfontosságú kérdésekben véleménynyilvánításra s ezáltal azok sikeres megoldásának előkészítésére fölkérte, sejtelmével sem bírhatott annak, hogy alig pár hó múlva, egészen váratlanul, egy szempillantás alatt, lehanyatlik azon erős kéz, mely egyházkerületünknek kormányát vezette s kialszik fénye annak az elmének, melytől első sorban várhattuk azt, hogy a legkényesebb természetű függő kérdések nyitját megtalálja. A súlyos csapás, mely közvetlenül ugyan egyházkerületünket, de közvetve az egyetemes ref. egyházat is egyik vezérférfiától fosztotta meg, egyházkerületünkben kivételes átmeneti helyzetet hozott létre, a melyből való kibontakozás nehézségei uralják természetszerűleg s minden más kérdések felett az elméket, s mig egyfelől a véletlen veszteség miatti megdöbbenés, más felől a jövendő miatti aggályok terhe nyomja a sziveket. Ily kivételes és válságos helyzet teljességgel nem látszik előttünk alkalmas időpontnak arra, hogy a codificatioval kapcsolatban fölmerült s a mintt a részben beérkezett véleményekből kitűnik, felette szétágazó s eddigi egész egyházi alkotmányunk bel életét érintő kérdések, az azokat méltán megillető tárgyilagos higgadtsággal és a részletekbe beható alapossággal megvitatva, oly megoldásra jussanak, hogy egyházkerületünk alkotmányos szervezete, kellő tekintettel a több százados fejlődés rendén életre kelt és sajátlagos viszonyaink által igazolt elvekre és intézményekre, nagyobb mérvű rázkódás, a szerzett vívmányok veszélyeztetése s mindenek felett pedig egyházkerületünk békés fejlődésének kockáztatása nélkül legyen a zsinat által megállapított egyetemes alkotmány keretébe beilleszthető. A beérkezett vélemények tömkelegéből ugyanis, mellőzve a kisebb rendű, bár hasonlókép nem csekély fontosságuakat, egész légiója magaslik ki oly elvi fontosságú kérdéseknek, melyeknek megoldása egyházi egész alkotmányunk ilyen, avagy amolyan irányú jövendő alakulására döntő befolyást gyakorló. Ilyenek például: 1. Azon felfogás, mely szerint a zsinati törvény 9. §-ában foglalt iontartások, a mi egyházkerületünk részére kizárólag a házassági ügyekben való eljárásra, illetőleg az ily ügyekben eljáró birói fokozatos szervek meghatározására vonatkoznak. Ez álláspontból kifolyólag a codificáló bizottság egész tervjavaslata elvetendő s a zsinati törvények, néhány apróbb részlet kivételével, egész teljességükben életbe léptetendők. E felfogással közeli rokonságban áll azon vélemény, mely szerint az 1868-ik interconfessionalis s az 1882-iki zsinati törvények az eddigi összes jogbiztositékoknál nagyobb garantiát nyújtanak egyházi életünkre nézve s ennélfogva a decentralisatio elvének szem előtt tartásával alkotmányos szervezetünk egészen átalakítandó. Továbbá : 2. A társelnökség intézményének életbeléptetése és pedig némely vélemény szerint nemcsak az egyházkerületi közgyűlésen, hanem a presbyteriumokban és egyházmegyei köz- és tanácsülésekben is. Maga után vonná ez 3. a paritas elvének keresztülvitelét egyházi szervezetünk minden fokozatán. Ennek folyománya lenne. 4. a gondnoki és pedig nemcsak az egyházmegyei, hanem az egyházkerületi főgondnoki kar létszámának ad minimum reductiója. 5. A képviselet elvének teljes alkalmazása és pedig olyformán, hogy a felsőbb testületek az alsóbbak által végrehajtandó választások utján alkottassanak, a szabad választás megszorításával, a paritas szerint. Ez elv alkalmazásának következménye lenne 6. a tanárok — mint hivataluknál fogva közgyűlési tagok — létszámának reducatiója s az egyes tanodáktól meghatározandó számban részvétele és pedig az illető tanártestület választása utján. 7. A püspök jog- és hatáskörének szabályozása. Erre vonatkozólag némely vélemény szerint megállapítandó, hogy az állandó igazgatótanácsnak permanens elnöke a püspök, s csupán ennek akadályoztatása esetében a világi főgondnok. A püspök-jog és hatáskörére vonatkozó, továbbá az általa gyakorlandó fegyelmi hatalom nagy fontosságú kérdése. Erre nézve megjegyezzük, hogy az 1883. évi egyházkerületi közgyűlés. 23. j. k. sz. alatt a zsinati törvényhozás alkotásai közül a fegyelmi esetekre vonatkozó részleteket teljtartalmulag kihirdetetteknek s hatályba lépetteknek jelentette. ki, figyelmen kivül hagyva, hogy e szabályok értelmében a püspöknek fegyelmi jogköre az eddiginél sokkal szűkebb térre van. szorítva. E fegyelmi szabályokban ugyanis meg van állapítva, hogy a fegyelmi kereset elrendelésének, esetleg az illető egyházi hivatalnok hivatalából való felfüggesztésének joga azon bíróságot, illetőleg azon bíróság elnökségét illeti meg, mely a fegyelmi keresetben első fokon ítél. E szerint (245. §.) az összes egyházmegyei tisztviselők, rendes és segédlelkészek az egyházközség és megye által fenntartott intézetek tanárai, a tanítók, énekvezérek és az egyházközségi főgondnokok ellen a kereset elrendelésének joga az egyházmegyei bíróságot, illetőleg annak elnökét, az esperest illeti meg s a püspök — mint a másodfokú bíróság elnöke — e jogot csupán az esperesekkel, illetőleg az egyházkerületi tisztviselőkkel szemben gyakorolhatja (249. §.). Megjegyezni kívánjuk, hogy a néhai püspök ur, tudomásunk szerint, tekintettel arra, hogy a püspöki jog és hatáskör az 1883-iki közgyűlési végzés által érintetlen hagyatott, s annak szabályozása ez idő szerint is megoldásra váró függő kérdés, a fegyelmi kereset elrendelésének jogát tényleg gyakorolta a jelzett közgyűlési végzés kelte után is. A kodificáló közgyűlésnek feladata leend e nagyfontosságú kérdésben is határozott megállapodásra jutni. Ugyancsak a püspöki jog- s hatáskört közelről érintő kérdés, mely megoldásra vár. 8. A püspöki vizsgálat alatti egyházközségek eddigi autonomikus jogállásuk föntartása, avagy módosítása. Ez utóbbi kérdésekre nézve véleménynyilvánításra föl volt kérve a néhai püspök ur, de mielőtt bölcs szavát hallathatta volna, kiesett kezéből a toll, és elnémult ajkán a szó. Megjegyzendő továbbá az is, hogy a tanodáktól beérkezett vélemények nem terjeszkednek ki részletes véleménynyilvánításra a tekintetben, hog> a készítendő törvénykönyvbe az egyház testéhez való tartozandóságukat és saját autonom szervezetüket, valamint beligazga-