Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-12 / 15. szám

a régi népnek pátriárkákat adott Mózessel és a prófétákkal együtt: azonképen az uj szövetségbeli néphez egyszülött fiát küldötte az apostolokkal és egyházi tanítókkal egyetemben. Ezenkívül az uj szövetségbeli nép szolgái különböző néven neveztetnek; ugyanis hivatnak apostoloknak, prófétáknak, evangélistáknak, püspököknek, véneknek, pásztoroknak és tanítóknak. Az apostoloknak nem volt határozott tartózkodási helyük, hanem itt-ott gyűjtöttek egybe különböző gyülekezeteket. A mint ezek szervezve voltak, az apostolok távoztak s helyökbe pásztorok léplek, kiki a maga gyülekezetében. A próféták, hajdan a jövendő előre tudói, jósoltak; de egyszersmind az irást is magyarázták. Ily férfiak mai napság is találhatók. Evangélistáknak hívták az evangeliomi történet iróit, de az evangeliom hirdetőit is, a mint Pál apostol Timótheusnak meghagyta, hogy az evangelista tisztét végezze. A püspökök pedig az egyház felvigyázói és őrei, a kiknek tisztök az egyház fenntartása és kormányzása. A vének vagy széniorok az egyháznak mintegy tanácsosai és atyjai, a kik üdvös tanácscsal kormányoznak. A pásztorok őrködnek az Úr nyája felett és ennek szükségleteiről gondoskodnak. A hittanitók oktatnak és tanítják az igaz hitet és valódi kegyességet. Tehát most is szabad az egyház szolgáit püspököknek, presbytereknek, pásztoroknak és hittanitóknak nevezni. Az erre következett időkben az egyház szolgáira vonatkozólag, még sok más elnevezés is bevitetett Isten anyaszentegyházába. Némelyeket pátriárkákká avattak, másokat érsekekké, másokat felszentelt püspökökké. Némelyek metropoliták, főesperesek, diakónok, aldiakónok, gyertyahordozók, ördögűzők, éneklők, ajtónállók és ki tudná mik lettek ; mint bíbornokok, prépostok, perjelek, alsóbb és felsőbb rendű atyaságok, nagyobb és kisebb rendűek. De ne törődjünk velők, bármik voltak hajdan és bármik jelenleg. Minket kielégít az egyház szolgáiról szóló apostoli tan. Miután tehát bizonyosan tudjuk, hogy a szerzetesek és szerzetrendek sem Krisztus, sem az apostolok által nem a'apittattak: ennélfogva tanítjuk, hogy azok Isten anyaszentegyházára nézve nem hasznosak sőt veszedelmesek. Mert bár egykor eltűrhetők valának, midőn mint remeték senkinek terhére nem voltak, élelmöket saját kezekkel keresték és az egyház szolgáinak is mindenben engedelmeskedtek, mint világiak: de látja és tudja az egész világ, hogy most milyenek. Holmi fogadástételeket fitogtatnak, és fogadalmaikkal teljesen ellenkező életet folytatnak, ugy hogy közülök a legjobbakat is méltán azokhoz kell számítani, a kikről az apostol igy szóll: »Halljuk, hogy némelyek ti köztetek rendetlenül járnak, kik semmi dolgot nem tesznek, hanem nyughatatlanul cselekesznek.« Ilyenek tehát nincsenek a mi egyházainkban és tanítjuk, hogy Krisztus anyaszentegyházában nincs is rájok semmi szükség. Az egyházi hivatal tisztségéhez azonban, senkinek sem szabad meg nem engedett módon jutni; tudniillik nem szabad azt megvesztegetés, vagy másnemű fondorkodás által vagy önkényüleg elragadozni. Az egyház szolgáit hívják meg és válaszszák törvényes egyházi választással ; tudniillik az egyház vagy az egyház által e végből kiküldöttek válaszszák őket ünnepélyesen, szép rendben, háborúság zavar és viszálkodás nélkül. De ne válaszszanak meg bárkit, hanem csak alkalmas, kellő vallásos műveltséggel, kegyes ékesszólással, hamisítatlan értelemmel biró, továbbá erkölcsi és tisztességes élet folytatásában tündöklő férfiakat, amaz apostoli szabály szerint, mely I. Tim. 3. és Tit. 1. részében foglaltatik. És a kik megválasztatnak, avattassanak fel az esperesek által, nyilvános imádsággal és kézrátétellel. Ezzel kárhoztatjuk mindazokat, kik saját kényök szerint futnak, a nélkül, hogy megválasztva, kiküldetve vagy felavatva volnának. Kárhoztatjuk az alkalmatlan és a lelkipásztorban megkívántató adományokkal fel nem ruházott egyházi szolgákat. Mindamellett elismerjük, hogy némely pásztorok ártatlan egyszerűsége az ős egyházban többet használt, mint némelyeknek sokoldalú, válogatott, finom de kissé felfuvalkodott tudományossága. A honnan ma sem vetjük meg egyesek kegyes egyszerűségét, feltéve hogy ez nem teljesen tudatlanságból ered. Az apostolok ugyan mindazokat papoknak nevezik, kik Krisztusban hisznek ; ugy de nem e hivatalra való tekintetből, hanem azért, mert Krisztus által minden hivő királylyá és pappá lett és mindnyájan vihetünk Istennek lelki áldozatokat. Tehát papság és egyházi hivatal nagyon különböznek egymástól. Amaz közös minden keresztyénnel, a mint előbb emiitettük; de emez nem. Midőn azonban a katholikus felfogás szerint való papságot az egyházból száműztük ; ez által az egyházi hivatalt nem töröltük el. Az uj szövetségben nincs többé külső kenettel, szent ruhákkal és különféle ceremóniákkal biró papság, mint volt az ó-szövetségben, Mind az Krisztusra vonatkozó előkép volt, a mit Krisztus eltörölt, eljővén e földre és betöltvén mindent. O az egyedüli főpap örökkön örökké; és hogy tőle semmit el ne vonjunk : egy egyházi szolgának sem adjuk meg a pap nevezetet. Mert Urunk az uj szövetségbeli anyaszentegyházban sehol sem rendelt papokat, hogy azok a szentelő püspöktől nyert hatalomnál fogva, naponként ostyát vagyis az Úr testét és vérét áldozzák meg élőkért és holtakért, hanem hogy tanítsanak és a sakramentumokat szolgáltassák ki. Hiszen Pál apostol egyszerűen és röviden elibiink adja, hogy mit tartsunk az uj szövetségbeli vagyis keresztyén anyaszentegyház szolgáiról és mit tulajdonítsunk nekik, tudniillik : »Ugy ítéljen mi felőlünk az ember, mint a Krisztus szolgái és az Isten titkainak sáfárai felől.« Következés képen azt akarja az apostol, hogy az egyház szolgáit felvigyázók gyanánt tekintsük, vitr^trag azaz alárendelt evezősöknek nevezi az apostol azokat, kik egyedül a kormányosra figyelnek; vagyis oly embereknek, kik nem önmagoknak és saját kényök kedvök -szerint, hanem másoknak tudniillik saját uraiknak élnek, kiknek parancsától függenek teljesen. Mert az egyház szobájának az van parancsolva, hogy mindennemű cselekvényében ne saját önkényét kövesse, hanem csupán azt tegye, a mit ura parancsol. Az emiitett szent irati helyen ki van fejezve: kicsoda az Úr, tudniillik Krisztus. (Vége köv.) Erdős József. BELFÖLD. Megjegyzés Kiss János ur cikkére. Azon felszólalásomból, mely e becses lapok 11-ik számában közöltetett, a mely nem egyéb, mint igazi szeretetem, meleg érdeklődésem a pápai iskola iránt és a mely egy szerény óhaj, vagy indítvány volt a pápai iskola jó hirneve érdekében : Kiss János ur azt következtette, hogy ezáltal az egyházkerületi elöljáróságot volt szándékom a pápai theologiai intézet elejthetésének megnyerni. Ez mondatik »Dunántúliról« is. Hogy »Dunántulű táplál-e ilyen eszmét kebelében? nem tudom.