Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-04-05 / 14. szám
ben ezen nemes lelkű férfiúnak s a midőn e;en legközelebbi jótékonyságát — tilalma ellenére — nyilvánosságra hozni bátorkodom, röviden jeleznem kell azt, hogy az ő élete örökös jótékonyságból all s ugy az egyes, mint a közügy benne mindég áldozatkész pártfogót talál. Csak legközelebb 1883-ban 500 frtot adott az egyházi munkabeli szolgálmány megváltásának alapjára s azon felül az egyesekre kivetett váltságdijat épen ugy mint a többi megfizetni Ígérkezett. Nincsen év a melyben jó szivének adományát meg ne hozná szeretett egyháza javára és pedig oly szerénységgel, hogy arról tiltva van nyilvánosság előtt szóllanom. Most megtörtem a tilalmat, hogy minél többen érezzük azt az örömöt, mely egy ily nemes tevékenység tudatából származik ; s hogy minél többen kívánjunk áldást az ő erényekben gazdag hasznos életere. Adjon Isten sok ily buzgóságú férfiút hazánknak és egyházunknak. — G.-Bátor, 1885. márc. 30. — Bodon Barna ev. ref. lelké-z. * Virágok a szomszéd kertből. Bachát Dániel, kinek az őszinte mély fájdalom hangján irt egyik költeményét lapunk 12 ik számában közöltük fordításban, ked vesen csengő lantját, mint örömmel értesültünk, a reá nehezedett súlyos csapások hatási alatt is nem készül letenni, sőt reménylhető, hogy rövid idő múlva egy érdekes költemény-füzet jelenend meg tőle, — »Virágok a szomszéd kertből4 —cím alatt, melyben a magyar költészet legszebb termékeit fogja szláv nyelven világ elé bocsátani. * A pesti theol. convictusra, jó remény fejében kivetett évi járulék, mint értesülünk, a k.-somogyi egyházmegye lelkészkara által is — két tag kivételével — befizettetett. Örömmel hozzuk az ide vonatkozó híreket, örömmel nézünk az eredmény elé. Egy-egy lelkész, és tanár, — bár tudjuk, hogy az újabb idők sok mindenféle hazafias és humanisztikus terhet raknak, a magyar középosztályra s talán még ezen osztályban is a lelkészekre kettős mértékben, — de mégis a convictusra nyújtandó 1—4 frt újabb teher alatt, hisszük nem fognak összeroskadni egyházunk jelenlegi szolgái, leendő szolgái pedig anyaegyházunknak kiemeltetnek azon sanyarú helyzetből, mely sokaknál nemcsak a szellemre, s a tudományos kiképzésre hatott bénitó'ag, de fájdalom sokaknál a testet is a szó valódi értelmében megölte ; s mely sanyarú helyzetét a theologusoknak egy másik hazai reform, főiskolánknál, lapunk közelebbi számában Komjáthi G. valóban figyelmet ébresztőleg s intézkedés tételre buzditólag rajzolta. * A felső-szabolcsi egyházmegye, márc. 18—19. napjain tartotta meg Kis-Várdán tavaszi közgyűlését. Addig is, mig az egész gyiilés lefolyásáról részletesebb tudósítást tennénk közzé, közüljük két elvi fontosságú, ref. egyházunk egyetemét érdeklő határozatát. Az egyik Lukács Ödön, esperes ha'ározati javaslata folytán hozatott, s igy hangzik: »A reformált egyház csak azon esetben foglalja el a felsőházban a képvíseltetést, ha a convent nyilatkozata és óhajtása elfogadta'ik, t. i. ha mind az öt püspök és mind az öt főgondnok bevitetik, különben be ne menjen az egyház a felsőházba; ezt is azon megjegyzéssel, hogy a convent eljárása sem felel meg a régi egyházi gyakorlatnak, azaz nem kérdeztetett meg az egyetemes egyház.« — A másik Görömbe// Péter elfogadott következő határozati javaslata: »A felsőház reformja s a magyarországi ev. ref. egyháznak a felsőházban tervbevett képviseltetése tárgyában a kir. kormány által előterjesztett törvényjavaslattal szemben, az ev. ref. egyetemes convent anélkül nyilvánítván véleményt, hogy erre nézve akár alulról, az egyház részéről megbízva, akár felülről, a királyi kormány által felhíva lett volna, amint ezt a fennforgó törvényjavaslatnál jelentéktelenebb s az egyház önrendelkezési jogát kevésbé érintő 1868. évi 38-ik t. c. és az 1883. évi 30. t. c. alkotásainál a kormány megtette ; s ily körülmén vek közt mégis a főtiszt. convent a kir. kormány által előterjesztett felsőházi reformjavaslat tárgyában végérvényesen intézkedett, mely eljárás — netaláni ismétlés esetén —az egyetemes ev. ref. egyházra nézve veszélyessé válhatik s az önkormányzatot semmisíthetné meg; ennélfogva a fennforgó okok és körülményeknél fogva a főtiszt, convent eljárását aggályosnak találván, mondja ki egyházmegyei közgyűlésünk, hogy: tekintve azt, hogy az »egyházi törvények« azon régi egyházi gyakorlatot, melyszerint az egyetemes egyházat érdeklő ügyekben az egyházak, illetve egyházmegyék és egyházkerületek mindig megkérdeztettek, soha és sehol el nem törölték, meg nem semmisítették ; tekintetbe véve továbbá azt is, hogy a conventnek az egyházi törvényekben a kormány és egyetemes egyház közt felmerülhető kérdésekben kezdeményezési s végintézkedési jog adva nincs s nem is lehet, mert a convent csak megbízott testület, s csak az egyházi életben napirenden levő vagy hozzá felebbezett ügyekben megbízás, felhívás következtében nyilatkozhatik ; tekintetbe véve végül azt is, hogy ha a convent a kormány részéről felvethető vagy felvetendő kérdésekben, az egyház meghallgatása nélkül, teljhatalmú intézkedési joggal ruháztatnék fel, egy ily nagy fontosságú kérdésben, mint a felsőházi reform, eljárása hallgatással mellőztetnék, s a régi gyakorlat, melyszerint ily fontos kérdésekben az egyházak, egyházmegyék, egyházkerületek mindig megkérdeztettek, nem foganatosíttatnék: ez igen messze kiható s beláthatlan következményeket vonna maga után; sőt végeredményében az egész egyház önkormányzati jogát is elnyeléssel fenyegetné s megsimmisitené: az egyházmegye írjon fel az egyházkerületre és ez úton a conventhez, hogy jövőre a kormány által felvetett s az egyetemes egyházat éideklő ügyekben a végérvényes intézkedéstől taitózkodjék, hanem a régi egyházi gyakorlat szerint, ily ügyekben kérdezze ki az egyházak, egyházmegyék, egyházkerületek véleményét; egyszersmind zsinati tárgyúl jegyeztessék elő az, miszerint a módositandó egyházi törvénybe iktattassék be, hogy az egyetemes ev. ref. convent a királyi kormány részéről felvetett vagy felvetendő kérdésekben, az egyetemes ev. ref. egyház meghallgatása nélkül nem intézkedhetik. Ezen határozat, szives hozzájárulás és támogatás végett, a magyarországi testvér-egyházmegyékkel közöltetni s foganatosítás czéljából a főtiszt, egyházkerületre fe'terjesztetni reudeltetik.« * Dobos János müvei. Az e művekre vonatkozó előfizetési felhívás alkalmából Kármán József lelkész úrtól figyelemre méltó sorokat kaptunk. Ha nem is egészen, de töredékben ide igtatjuk levelét részünkről is pár sornyi észrevétellel. Ugy hiszem, — irja Kármán úr — az egész hazai protestáns közönség osztozik Szász Károly püspök úr azon örömében, hogy Dobos János úr művei kiadásban meg fognak jelenn; , s én magam is örülök az örülőkkel, miután én is nagy mérvben tisztelője vagyok hazánk agg Simeonának. Azonban ezen örömömet némileg leszállítja azon meggyőződésem, hogy jelenleg Dobos János úr műveire annyi előfizető nem fog jelentkezni, hogy azok kiadhatók lennének. Meri bizony akármely régi s jó hírben álló író mostoha időkben valami nagyobb művét kiadni óhajtja, annak kiadása mindég némi kockáztatással történik; mert hiába, mostoha időben minden takarékos ember jobban összehúzza magát, mint a bő években. S ennélfogva egy kiadónak ily