Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-05 / 14. szám

Csakhogy a bűn épen e városokban volt nagyon hatalmas. Itt hangzottak az Úr szavai, melyekkel a szeretetteljes Megváltó a hitetlen szivek kőkemény kérgét szét akarta zúzni: »Jaj neked Chorazin 1 Jaj neked Bethsaidal Te is Kapernaum, ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig levettetél 1 (Máté ír, 21, 23). E városok közül való volt Magdala, hol Mária született. Elete körülményeiről egész megtéréseig nem is közölnek egyebet a szent iratok. Ezt is csak annyiban, hogy megkülönböztető elnevezését fenntartjak, Magdalénának azért nevezték, hogy a többi Máriáktól megkülönböztessék. Rajta kivül még négy Mária van emlitve az evangéliom >kban s az apostolok cselekedeteiről irt könyvben. Mária volt a szűz, ki kegyelemben volt Istennél (Luk: I, 30) s a kire a S^ent Lélek szal'ott s akit a Magasságos ereje árnyékozott meg, azért a tőle született Szent, Isten Fiának neveztetik, (Luk. 1, 35). Ennek nővére, Klopas vagy Alphaeus neje, szintén Mária volt (Ján. 19, 25). Eme másik Máriának voltak gyermekei: Jakab, Jose, Júdás és Simon (Márk 6, 3 ; Márk 15, 40; Márk 16, 1; Máté 27, 56) kikről a zsidók azt kérdezték, hogy nem azoknak testvére-e Jézus (Márk, 6, 3). P3s ezen testvérek közül az első, Jakab, volt az, (mert a másik Jakab, az evangelista Jánosnak volt testvére) kiről Pál apostol a galatabeliekhez irt levélben megjegyzi, hogy »többet az apostolok közül nem látott, csak Jakabot, az Ur testvérét (Gal. I, 19). A harmadik Mária Márthának s Lázárnak nővére volt, kinek lelke annyira át volt hatva az Idvezitő iránt való szeretettől, hogy ez még Mártha szorgalmaskodó gondoskodásával szemben is ezen emlékezetes szavakat mondja róla: Egy pedig a szükséges dolog. Mária a jobb részt választotta s az nem vétetik el tőle. (Luk. 10. 42). A negyedik Márk evangelista anyja (Csel. 12, 12), leinél az Ur hivei összegyűltek, s mikor Péter a tömlöczből kiszabadult, e'álmélkodának. Csodálatos a nevek összetalálkozása, de mig Péter és Pál apostolok hasonló csodatettei fényes tanúbizonysága annak, hogy bennök ugyanaz a Krisztus működött, addig a hasonló nevek gyakran egészen ellenkező érzelmekkel telt emberek tulajdonai. Simonnak hivták a tanítványt, ki a Szent Lélektől áthatva, oly fenségesen prédikált a megfeszített s feltámadott Krisztu-ról, Simonnak, ki a Szent Lelket pénzen akarta megvásárolni (Csel. 8> 39)> Simonnak, ki az összekinzott Jézus helyett a keresztet vitte, (Máté 27, 32), Simonnak, ki Bethaniában lézusnak, tanítványainak s a szeretett feltámadott Lázárnak, valamint két nővérének, Márthának és Mariának vendégszeretőleg nyitá meg házát (Máté 26,6 Ján 11. 1. 2.) és Simonnak, ki farizeusi nyájassággal hívta meg egykoron az Urat, de szivében gonoszt gondolt fe'őle. (Luk. 7. 36 - 50). Ennél az ötödik Simonnál történt az ötödik Máriának megtérése. Bár az ótestamentomi elnevezés szerént JÓS. 19, 18) az ő szülőföldének neve azt jelenti: Isten tornya, de hogy az sem volt jobb a többi galilaeai városnál, mutatja az, hogy a benne nevekedett Máriából hét ördögöt kellett az Idvezitőnek kiűznie (Luk. 8, 2; Márk. 16, 9). A hét-ről azt tudjuk mindnyájan, hogy az szent szám s ha itt hét ördögről tesz említést a szent iró, szükséges a számok titokteljes jelentő ségéről tudni valamit. Mindenesetre érdekes volna a jelenések könyvében előforduló összes számok jelentését megvizsgálni, de hát az nem tartodk ide. Legyen elég csak ennyi. Egy az egységnek, tehát Istennek, az egyetlenségnek, tehát az Atyának, de azután az egy szükséges dolognak is a száma. A kettő a teljes ellenkezésnek, tehát a Sátánnak, a boszunak és küzdésnek, de bizonyos tekintetben ellentétnek, tehát a természetnek, az egyetlen Atya, az örökkéva'ó Isten időben mintegy mássá lételének, tehát a Fiúnak a száma. A három az egy és kettő összetétele, az ellentétek kibékülésének, az Atya és Fiú egységének, tehát a Szent Léleknek száma. A négy kettő meg kettő, a termész-t a maga kétoldaluságában, a kiterjesztett égen fe ül való vizek, a ránk nézve láthatatlan aetheri természet s a kiterjesztett égen alul levő vizek, az egész látha'ó természet, tehát a négy a világ száma. Most már mellőzve a többi számokat, csak a hatról s a hétről szólok. A hat kétszer három, a természet és a Lélek küzdelmének, a hatnapi munkának, a folytonos, a felsőbb hatalom diadalával végződő s azért az alsóbbra nézve sikerte'en küzdésnek a száma, a hat. Hatszázhatvanhat, a fenevadnak az a száma, mely emberek közt használtatik, a hatnak fokozott mennyiségben való háromszoros összetétele, tehát a teljesen eredménytelen küzdelemnek, a fenevad, az Antikrisztus sikertelen, hiábavaló erőlködésének száma. Megfordított kifejezése a Krisztus szavainak: Az én anyaszentegyházamon a pokol minden kapui sem vehetnek diadalt. Hét a három és négy összetétele. A három a Lélek, a négy a világ száma, tehát a hét a Lélek világfeletti uralmának, a teljes befejeződésnek, a megszentelődésnek száma. Ezért épiti a bölcsesség hét oszlopra az ő házát (Péld. 9, 1), ezért van hét kérés a legfenségesebb imában, hét példázat az Isten országáról (Máté 13), hét harsonája a. végső győzelemnek, (Ján. Jel. 8), hét pecséte a titkos könyvnek (Jel. 5.), az Ur anyaszentegyháza hét különben tényleg is meglevő gyülekezet által abrázoltatik (Jel. 2—3 fej.), a dicsőségében megjelenő Krisztus jobb kezében hét csillag van (Jel. 1. 16), maga a Szent Lélek mennyei teljességében, mint hét lélek áll az Úr trónja előtt (Jel. 1.4) s bár a zsidók pünköstje is hét hétre következett a húsvét után, a piinköst keresztyén jelentőséget épen azáltal nyert, hogy a Szent Lélek a Krisztus valtsáyhalálát megpec ételő feltámadás után hét hétre öntetett ki csodás teljességben. (Csel. 2). A hétnek fele három és fél, voltakép ez a szám használtatik a közepén megakadt munkának, az ördög közbelépésének kifejezésére. S mivel három és félszer tizenkét hónap negyvenkettőt tesz ki, ezéit mondja az irás, hogy a pogányok a szent várost negyvenkét hónapig tapodjak, (Jel. ír. 2), s hogy a fenevad negyvenkét hónapig cselekedik. (Jel. 13. 5). De miként a Sátán elváltoztatja magát világosc

ág angyalává (I. Cor. 11, 14), miként a Szent Pláromsággal szemben a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jő ki, (Jel. 16. 13), ugy a szent héttel, az Isten lelke által való teljes megszentelődéssel szemben, a hét ördög a Sátán teljes uralmát, a lelki nyugalom teljes elvesztését, a lelki erők teljes összezavarodását, a bűnökben már megundorodott lélek pokoli kinját idézte elő a boldogtalan Mária Magdaléna lelkében. Hogy mi minden bűnt követhetett el, azt nem tudjuk. Csakhogy az a bűnösnő, bár Lukács evangelista evangelioma 7-ik része 36—50-ig terjedő közlésében, nevet nem eml't, nem lehetett más, mint ő. Az itt előadott történet, a külső körülményeket tekintve is különbözik a poklos Simon házában végbement (Máté 26, 6—13; Márk 14, 3. 9; Ján. 12, I—8) eseménytől. A házigazdák neve összevág, de jellemök, mint már érintve volt, egészen más. Az utóbbi történetben Mária, Mártha nővére, ki oly feltűnő bűnös életet sohasem élt, sőt egész életét az Idvezitőnek szentelte, drága kenettel kente meg az Urat, ki a megkenetést mint temetésére vonatkozó jo cselekedetet emliti. A tanítványok boszankodnak, Júdás egész haraggal tör ki a pazarlás ellen. Azon kivül, hogy ez a dolog Bethániaban, a Lu-