Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-29 / 13. szám

A budapesti reform, német leányegyház-község kebelében fennálló roissió- és Gusztáv-Adolf-egylet évi jelentése az 1884. évre. Midőn Krisztus Urunk tanítványait az evangeliom terjesztése végett szétkiildötte, ezen Ígérettel bocsátotta őket el: »Ime, én tiveletek vagyok minden napon.« Egyletünk ez Ígéretben bízva, folytatta munkáját az elmúlt évben és ezúttal is tapasztalta ezen mennyei igéret igazságát, mert nemcsak tagjainak száma s ezzel bevétele is növekedett, de örömmel győződött meg egyszersmind arról, hogy az egylet működése s kitűzött céljai iránt tágabb körben mutatkozott érdeklődés, a fővároson kivül is. Mult évi bevétele, szemben a megelőző évi 853 frt 53 krral, 916 frt 86 krt tett ki, melyben az előző évről áthozott 63 frt 33 krnyi egyenleg is bennfoglaltatik. Ezen összeg felosztásánál az egylet igazgatósága mindenekelőtt az egyes adakozók által megjelölt célokat vette figyelembe, aztán pedig tekintettel volt az egylet által gyámolitásaiban idáig követett gyakorlatra. Ehhez, képest kiosztatott külmissiói célokra 280 forint belmissiói célokra 195 frt 70 krt., s ezzel kapcsolatban Gusztáv Adolf-egyleti célokra 271 frt, a maradvány keresztyén iratok terjesztésére s nyomtatási költségre fordíttatott. Az alábbiakban röviden ismertetni kívánjuk az egyletünk iránt érdeklődők előtt azon tevékenységi irányokat, melyeknek támogatásához adományokkal járultunk. Alig IOO éve annak, hogy a protestáns egyház — külső ellenségei által okozott, valamint kebelében fölmerült hosszú küzdelmek után — megemlékezett Urunk azon parancsolatáról, hogy az evangeliomot a szegény pogányoknak is megvigye, mint őket is megillető azon szent örökséget, melyet a keresztyénség ősatyái oly súlyos küzdelmekkel s oly nagy áldozatokkal 1 ártották fenn. — Ma 105 evangeliomi nűssió-társulat létezik, melyek évenként 25 millió frtnál többet adnak ki arra, hogy az Úr neve az egész földön és minden nyelven dicsőíttessék. Igaz, hogy a magyar prot. egyháznak még nincs missióegylete, de ne feledjük, hogy aránylag csak rövid ideje annak, mióta évszázadokon át tartó üldöztetés után megnyugodhatott és hozzá kezdhetett saját belügyeinek rendezéséhez. A szebb jövő hajnala azonban máris hasad s kétséget sem szenved, hogy élénkebb hitélet mellett növekedni fog a tevékeny keresztyén szeretet is, melynek sokoldalú munkái közt a missiói tevékenység szintén meg fog honosodni. A) A külmissió. Azon szerény adományt, melylyel egyletünk a pogányok téritését célzó missíóhoz járul, már évek sora óta az egyházunkhoz legközelebb álló helvét missió-társulatnak küldi meg Baselbe. Ezen társulatot néhány buzgó német és schweizi ember alapította 1815-ben s pedig azon célból, hogy abban az angol s németalföldi missió-társulatok részére fiatal missionáriusok képeztessenek. A társulat intézetét 1816-ban nyitotta meg 7 növendékkel, de a közönség oly mértekben pártolta, hogy csakhamar módjában állott önálló missió-állomásokat alapítani. Ilyenek: az afrikai aranypartvidéken 1828-ban, a kelet-indiai partokon 1834-ben, végre a Cantonban (Chinában) 1846-ban alapított állomások. Ezen társulatnak mai állása a következő : Indiában 38, Afrikában 10, Chinában 9 főállomása; Indiában 92, Afrikában 39, Chinában 20 fiók állomása van. — Alkalmazottainak száma: Indiában 63, Afrikában 22, Chinában 14 európai missionárius ; Indiában 92, Afrikában 65, Chinában 36 segéd nejeik nélkül; Indiában 94, Afrikában 39, Chinában 13 bennszülött keresztyén tanitó és segéd. S ezen telepeken van : Indiában 4340, Afrikában 2770, Chinában 1622 felnőtt egyháztag; Indiában 3640 Afrikában 2797, Chinában 985 gyermek; — Indiában 2949, Afrikában 562, Chinában 298 pogány, kik a missionáriusok gondozása alatt állnak s keresztyén tanításban részesülnek. Az elmúlt évben az összes állomásokon 840 egyénnel szaporodott a ker. egyház tagjaínak száma. A társulat kelet-indiai missió-tevékenységének ta valy ünnepelte 50. évfordulóját, mely alkalomból a társulat története egy külön füzetben kiadatott. E kis mű a missió-iigy minden barátját méltán érdekelheti már csak azért is, mert ebből látjuk, hogy mily rendkívüli nehézségekkel kell e szegény missionáriusoknak megküzdeni. Midőn az első 3 bázeli missionárius Mangalurba (Kelet-India) érkezett, 3 egészen különböző nyelvet kellett megtanulniok, hogy e nyelven taníthassanak, s azokra a Szt. írást, a dicséreteket s más ker. iratokat lefordíthassák ; ma ugyan e városban a társulatnak már semináríuma van, melyben bennszülött ifjak képeztetnek hitszónokokul s evangelistákul, s igy a feladat egy részét már bennszülöttek végezhetik. Egyesületünk ez évben is, mint már az előző években, egy ily ifjú, névszerint Satyarti (annyit jelent, mint »az igazságot kereső«) kiképzésére adományozott 200 frtot. A keleti-mohammedán tartományokban annyira elhanyagolt leánynevelés érdekében Kis-Azsidban 3 keresztyén leánynevelő intézet van, melyeket kaiserswerthí diaconissák vezetnek. Ezen intézetek egyike a Zoár (Móz. I. 19: 22 — szabadulás) nevű árvaház Beyvutban, melyet német németalföldi s angol missió-barátok a célból alapítottak, hogy a Libánonon 1860-ban a drúzok által oly kegyetlenül legyilkolt keresztyén maroniták árvái abban menedéket találjanak E gyermekek rég felnőttek s az intézetet elhagyták, az intézet azonban továbbra is fennmaradt, s abban ez idő szerint 132 árva, jobbára arabs leány talál ker. nevelést. Hasonló ker. leányárvaház van Jeruzsálemben, a » Talithakumi« (Márk 5:41) nevű és egy harmadik Smyrnában. Ezen három intézetből már nagyszámú, ker. szellemben nevelt leány került ki, kik mint — most már anyák — tanítónők, sőt mind diaconissák terjesztik körükben azon ker. erkölcsöket, melyeket ezen intézetekben nyertek. Es ez uton Kis-Ázsia különböző vidékein mind erősebbé válik a kívánság ily kiképeztetés után, minek eredménye, hogy ugy Beyrutban, mint Smyrnában már más két leánynevelő-intézet is létezik, melyet szintén diaconissák vezetnek s melyekben előkelőbb arab családok leányai neveltetnek. Ez utóbbi intézetek saját jövedelmeikből tartják fenn magukat. Az előbbiek tisztán a ker. felebaráti szeretetre vannak utalva; kettőre adtunk mi is — mint tavaly — 25 — 25 frtot és ezáltal ez áldásos munkában Magyarország is részt vesz. Egyesületünk 39 frtot adott a skót szabad egyház zsidómissiójára. S ez adomány által nemcsak ezen egyház iránt érzett hálánknak kívántunk kifejezést adni, hanem még inkább azon óhajtásunknak, vajha ez ős nemzet, melyből Idvezitőnk vér szerint származott, de a mely Messiásának megtagadása miatt oly borzasztó átok alatt görnyed, megtalálná végre nyugalmát s bűnbánóan kérne bocsánatot Attól, a ki az O népét nem akarja örökre eltaszítani 1