Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-15 / 11. szám

téves útra vezetett. Engedjétek meg, hogy meggyőződésünk indokait pályatársi szeretettel előterjeszthessük ! Ti, szeretett pályatársak! azon előfeltételből indultok ki, hogy: »minden theologus, kiben a Krisztus iránti szeretetnek csak egy szikrája is megvan, tanulmányozza szorgalmasan a szentírást....« Mi ezen előfeltételt ugy alakítjuk át, hogy hitünk szerint minden theologusban megvan a Krisztus iránti szeretetnek szikrája s ha talán más életpálya a jövőnek csillogóbb képeit tárta volna is föl egykor előtte, csak pályánk fenségességének tiszta tudatában és rendithetlen vallás erkölcsi meggyőződéssel kezdett annak előkészületeihez, és igy - szent kötelességének tartja azon könyv tanulmányozását, mely a pályánk létjogát biztosító örök emberinek: a vallás-erkölcsi érzésnek oly gazdag nyilvánulását mutatja fel a szeretet evangéliumában. És ha hiányzik bennünk ezen alapfeltétel, akkor terhünk nem lesz könnyű teher és igánk nem lesz gyönyörűséges. Holt kincs lesz ránk nézve Jézus evangelioma, mit ha szövetségi alapszabályok kötelező ereje miatt olvasunk is : mégis fog hangzani felénk nagy mesterünknek a betű jármát hordó zsidókhoz intézett kárhoztatása : „Ti tudakozzátok ugyan az írásokat, mert nektek ugy tetszik, hogy azokban örök életetek vagyon ... de nem akartok én hozzám jőni, hogy életetek legyen.« De nemcsak a pályánk által hirdetett és szent könyvünkben foglalt fenséges igazságok öntudatos szabad becsülése ösztönöz a biblia gyakori olvasására és tesz ránk nézve feleslegessé egy különleges »bibliai szövetségbe* való belépést, hanem feleslegessé teszi pályánk törvényes kívánalma is, melynél fogva ugy most, mint jövőben elmulaszthatlan kötelességünk az, hogy a bibliát értelmesen és szakszerűleq tanulmányozzuk. S ha vallásos buzgóság vezetne is a „könyvek könyvéhez4

, de nem akarunk inkább egy szót szólni értelemmel, mint ezeret, a nélkül: a biblia-olvasás részünkről igazán csak •»tudakozódás* leszen és lelkünk vallásos épülésére bizonyára csekély és mindig kétes értékű befolyást fog gyakorolni. -X- -XA mi pedig általánosan tekintve a »bibliai szövetségi felállításának szükségességét, vallás-erkölcsi lnsznát illeti : e tekintetben is a tiétektől eltérő nézeteket kell nyilvánítanunk. Már elvileg is ellene vagyunk, mert mi a szabad protestántismus szellemében minden érzést s azok között a legnemesebbet: a vallás-erkölcsi érzést is oly természetűnek tartjuk, melynek nyilvánulását semminemű szövet-ég alapszabályai által előre megállapítani, í jobban mondva megszabni nem lehet. Már pedig az a „biblia szövetség«, mely semmi egyébbre nem tekintve, meghatározott időben, meghatározott bibliai részek olvasását a vallas-erkölcsi életre nézve ha nem is absolut teltételnek, de első rendű tényezőnek állítja — ellene mond a vallás-erkölcsi érzés azon subjectiv jogának, mely akkor ugy és onnan szerez magának kielégítést, a mikor a hogy és a honnan reá nézve a legüdvösebb. De gyakorlati szempontból is számtalan indokot j hozhatunk fel tiétektől eltérő nézetünk támogatására. Tekinteten kivül hagytátok szeretett pályatársak először is az olyan külső életviszonyokat, melyek között phisicailag is lehetetlen a vallásos buzgóság olynemű nyilvánítása, minőt az általatok körvonalozott »bibliai szövetség« megallapit. E mellett azon szintén fontos körülménynyel sem számoltatok, hogy a biblia emberek által irt emberi mű s igy fenségei mellett tartalmaz olyanokat is, melyeknek olvasása által a vallás-erkölcsi érzés épülést teljességgel nem talál. Sőt ha a »bibliai szövetség* elolvasásra csakis valláserkölcsi tartalmú részeket jelölne ki: akkor is fordulnának elő esetek, melyekben psychologiai okból a »bibliai szövetség«, elé tűzött cél nem lenne elérhető. Hogy praegnánsabb példára ne hivatkozzunk: vájjon a kánai mennyegző csodás elbeszélése, akár Jézus nagyságát bizonyító históriai ténynek, akár egy vallás erkölcsi eszme jelképes kifejezésének tekintsük, —a tény vagy eszme köntösének alaki sajátosságánál fogva az életnek egy lesújtó fájdalmas helyzetében van-e befolyással a hivő lélek vallásos épülésére ? Bizonyára nincs ! Mi ugyan megvagyunk győződve, hogy ti a bibliának szabályok által meghatározott olvasását csak a vallásos buzgóság egyik kifejezési módjának, a vallás-erkölcsi élet egyik fejlesztő eszközének tekintitek, de a kevésbé műveltek előtt az eszköz igen könnyen céllá változik és a biblia olvasás biblia imádássá vagy lelketlen robottá fajul, melynek lerovása által az illető minden kötelességét végrehajtani véli, a melylyel Istene iránt tartozik. A vallások — legközelebbről a protestántismus történeti múltja világosan bizonyítja, hogy mindazon irányzatok részéről, melyek a belső kegyesség külsőies nyilvánítására fősúlyt helyeztek, a káros következmény mindig tapasztalható volt. A pietismus — bárha ama kor uralkodó dogmatizmusával szemben egyelőre iiditő fuvalomként hatott Németország vallás-erkölcsi társadalmára — a tiszta forrásból fakadt kegyességet később kegveskedéssé s ezzel kapcsolatosan farizeusi önhittséggé változtatá, mely képzelt vallásosságának magaslatáról megvetéssel tekintett arra is, ki a vallást mint életelvet Isten akaratának teljesítésében helyezé, de vallásosságát nem bizonyitá az : »Uram ! Uram !« hangoztatásával is. lís midőn a vallásról való felfogás gyakorlati kifejezésének minősége idézte elő az egyes korok vallás-erkölcsi életének hanyatlását: ugy tapasztaljuk, hogy nem csak a dogmatizmus, hanem igen gyakran az ilynemű beteges irányzatok fordították el sokaknak szivét a vallástól s vezették a vallási közöny vagy a teljes vallástalanság Örvényébe. Korunk szelleme pedig nagyon alkalmas arra, hogy bármily csekély ilynemű ok nagy mértékű visszahatást ébresszen és szaporítsa azok számát kik a »csűfolók« székében ülnek. A »biblia szövetség« hasznosságának bizonyítására fölhozott főindokotok nem bír bizonyító erővel. Mi nem tudjuk oly könnyen elképzelni, mint ti vélitek azon tudatnak a vallásos buzgóságra gyakorolt jótékony hatását, hogy a Krisztusnak annyi ezer híve ugyanazon időben a bibliának ugyanazon helyéről elégíti ki vallásos szükségletét ? Nem tagadjuk ugyan, hogy a lélek a legmélyebb áhítat percében sem veszíti el érzéki öntudatát, sőt a külvilág egyes jelenségei például: mások buzgóságának látása felemelő hatással van reá, de Krisztusnak ezen parancsában: »Te pedig mikor imádkozol menj be a te titkos házadba és ajtód bezárolva imádjad a te Atyádat. . azon elvet is kifejezve látjuk, hogy az egyéni vallásosság, ha igaz és őszinte szívből fakadó, önmagában találja fel táplálékát, fejlődésének alapját és emeltyűjét és nem gondol azon esetleges körülményre, hogy má^ok is talán nem a lélek szabad ösztönéből, hanem szövetségi szabályok kötelező ereje folytán ugyanazon időben ugyanazon mód szerint buzgólkodnak. Ingatag, fövényre épített ház annak hite, ki ráér buzgósága percében azt is elgondolni, hogy akkor mások is olyan módon buzgólkodnak. Eddig kifejtett indokaink nyomán álláspontunkat röviden a következőkben körvonalozhatjuk. Mi a bibliát mint a krisztusi igazságok egyedüli tárházat, pályánk gyakorlati functióinál mindig szem előtt fogjuk tartani ;