Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-15 / 11. szám

ki magát nagy rázkódtatásoknak ? Azért ^hic Rhodus, hic salta!* Ezen fordul meg a dolog. Már pedig szerintem, minden rázkódtatás nélkül semmikép sem volna megoldható. Mert az esetben, ha az egyházat az államtól egészen, ugyszólva, minden vonalon, elválasztani készülnénk, az az megadnék az államnak, a mi az államé, és az egyháznak csak azt tartanok meg, a mi szorosan az egyházat, mint ilyent illeti meg; akkor azt hiszem, az állam leroskadna az átvállalt terhek alatt, az egyház pedig meg sínlené az emlőket, melyeket az esetben nélkülözni volna kénytelen. Ez okból ma még, különösen Magyarországon, csak boldog álmok utján lehet képleteket alkotni az egyház és állam elválasztásáról, de valóságban rágondolni, mi több, akár állami akár egyházi uton kezdeményezni, ugy egyházi mint állami szempontból veszedelmes experimentummá válhatnék. Mert sem az állam, sem az egyház ma még nem oly erős, hogy egymás támogatására ne szorulnának ott, hol az egyház és állam céljai találkoznak. Bognár Endre. A protestáns egyház missiói működése. (Vége.) A mi a téritők eljárási módját illeti, az röviden e következőkbe foglalható össze. Megtanulják a nyelvet s lefordítják a bibliát, hogy azt a nép olvashassa; de mert olvasni nem tudnak, megtanítják őket erre is. Ezért fordítanak oly nagy súlyt az iskolákra, hol különösen a fiatalság nem csak a betűk ismeretére vezettetik, de egész keresztyéni oktatást nyer s igy előkészittetnek az evangeliomi aratásra. A felnőtteknek pedig hirdetik az igét mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben s nem várják, hogy azok jöjjenek a templomba, de a téritők keresik fel őket a saját otthonukban. A többit aztán az Isten igéje végzi, mert mint Ézsaiás mondja : jMiképen leszáll az eső és ho az égből és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet és azt miveli, hogy a föld teremjen és gyümölcsözzön és a magvetőnek magot adjon és kenyeret az éhezőnek : ugy lészen az én beszédem is, mely az én számból kimegyen, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi a mit akarok és szerencsés lesz azoknál, a kikhez küldöttem.* Fő dolog, hogy a missionáriusok a nép bizalmát, szeretetét megnyerjék s azok ellenséges indulattal ne viseltessenek irányukban. Ezt pedig főként szelid bánásmódjuk, áldozatkészségük s orvosi ismeretük által érik el. A legvadabbakat is hozzájuk vezeti a betegség, s ilyenkor nem csak a testet, de a lelket is gyógyítják. Nagy előnyükre van az is, hogy minden missiói telepen ügyes kézművesek: asztalosok, kovácsok, lakatosok stb. vannak s ezek munkáik, ügyességük által felköltik a vadak figyelmét, kíváncsiságát s megnyerik azok szeretetét. Igy nem csak a telepet látják el a szükséges munkával, de eszközül szolgálnak a vadak megtéritésére. * * Miután általános vonásaiban megismertük az egyetemes prot. egyház missióí munkálatait, feltehetjük azon önkénytelenül is felmerülő kérdést; mit tesz a magyar ref. egyház ez irányban, mivel járul ez óriási munkához ? Fájdalommal és szégyennel kell bevallanunk, hogy semmit. Az összes prot. egyházak közül csak a muszkaországi protestánsok és a magyarországi reformátusok azok, kiknek nincs egy emberük, nincs egy fillérük a nagy és szent cél elérésére. Hiába 1 nekünk más a feladatunk 1 ! Mi a jogokat védelmezzük mindig , akár támadják, akár nem. És ez szóval is elvégezhető, annak pedig magyarországon bőviben vagyunk 1 Azután meg a vaMsi türelmesség is erős oldalunk s megháborítaná lelkünk nyugalmát, ha egy pogányt, vagy róm. katholikust megtalálnánk téríteni. Hát még a szegénység!! Hiszen magunk is alig tudunk existálni, hát hogy adjunk mi egy fillért is pogány térítésre ! ! De hát mindezek üres mentségek. A nagy autonomia-védésről a >Prot. egyh. és iskolai lapok * nt. főmunkatársa egy pár év előtt elmondta nézetét, én nem akarom azokat ismételni. De eljött már az idő nagyon, hogy ne csak beszéljünk, szónokoljunk s törvényeket hozzunk, hanem tegyünk is valamit. Az egész prot. egyházban nincs oly felekezet, melynek annyi törvénye volna, mint nekünk magyarországi reformá tusoknak, pedig mint Pál apostol mondja: >

Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilván vagyon: Mert az igaz ember hitből él.'* Erezzük mindannyian, hogy valami nagy bajunk van, keressük reá az orvosságot, hozzuk a törvényt kötet számra, de hát mit ér mindez, ha nincs meg a hit, a munkás szeretet??! A hol ez van, ott nem kell törvény s az egyház mégis virágzik. Amerikában, Angliában nincsenek egyházi törvények, hol van mégis szebb, igazabb keresztyéni élet mint itt?' hol áldoznak az emberek vallási célokra annyit, mint itt? De hát őket nem a törvény kényszeríti, hanem a hitből származó munkás szeretet. Ezt kell nekünk is feltámasztanunk s ha egyszer ez az evangeliom olvasása, predicálása folytán feltámadt, ugy majd mi is elL jutunk hivatásunk tudatára s tudni fogjuk, mi az Igaz keresztyén feladata. Ha meg lesz e hit, ugy majd megézunik a