Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-08 / 10. szám

szlávok bujtogatásaitól megóvni, másrészről a cseh irodalmi nyelv kiszorításával a hazai tót nyelvet a népies irodalomban megőrizni. Csakis a kizárólag tót nyelven beszélő alsó réteget tartja szem előtt az egyesület ; mert a felsőbb osztályok úgyis magyarok, de az alsóbb néposztályok szelleméhez csakis tót nyelven irt munkákkal, lapokkal stb. lehet férni, s csakis az általok értett nyelven lehet szellemökre befolyást gyakorolni. Az egyesület az évekkel ezelőtt feloszlatott »Maticá«-nak lép örökébe, és céljának elérésére a kellő anyagi forrásokkal is rendelkezik. * Pályazat tanari állomásra. A körmöcbányai állami főreáliskolánál a magyar és német nyelv üresedésbe jött tanszékére, melylyel 1200 frt évi fizetés, 200 frt lakbér és rco frt ötödéves pótlék jár, a vallás- és közokt. minisztérium pályázatot hirdet, a kérvények f. évi ápril 30-ikáig nyújtandók be. * A marosvásárhelyi második papi állomásra, mely Tolnai Lajos lemondásával üresedésbe jött, a pályázásra kitűzött határnapig (febr. 23) 10 pályázat érkezett be. * A tiszánluli ev. ref. egyházkerület tavaszi közgyűlése ápril 23 án veszi kezdetét. Az elő ő két napon lelkész-képességi vizsgálatok tartatnak. * A »Prot. egyh. és isk. !ap« f évi 9-ik számában a »Különfélék* rovata alatt ez olvasható: »Nagybányán . . . stb. Ug) anitt ugyané napon történt afelsőbányai megürült lelkészi állomásra a kijelölés, kijelöltettek hivatali időrendben.« stb. Hogy a kijelölő bizott ságok a pályázók közül kiket jelölnek ki, ahoz az én törvényen alapuló felfogásom szerint nem lehet senkinek semmi köze, mert a lelkészválasztási törvények szólnak ugyan szabály ellenes választásról, de nem szabályellenes kijelölésről; tehát szabályellenes kijelölés nem is lehet s a kijelölő bizottságok tagjai csak a jó Istennek felelősök eljárásaikról. Érzik ezt magok a bizottságok is nagyon jól és a pályázati kérvényeket rendesen ezen rövid hátirattal szokták visszaküldeni : »minősitettnek találtatott, de a bizottság által a jelöltek közé fel nem vétetett,« vagy egyszerűen ezen kifejezéssel élnek: ,nem jelöltetett.4

A kijelölő bizottságok eljárását tehát birálat alá senki sem veheti, mert erre nincs törvényes alap, de ha a kijelölő b'zottság munkálkodását napfényre hozza s eljárásáról mintegy számot adni akar: akkor lega'ább megvárnék tőle, hogy a valóságnak megfelelő közleményt hozzon nyilvánosságra. Az igazság érdekéb- n engedtessék meg tehát, hogy a fennt idézett felső-bányai kijelölésre vonatkozó közleményt illetőleg a valóságnak megfelelő következő helyre'gazitással éljek: Ugyanitt . . . kijelöltettek, nem hivatali időrendben, mert ez a valóságnak meg nem felel, hanem, — a kijelölő biz> ttság beles belátása folytán, stb. É-szentkirály, 1885. márc. 3. Péntek Ferenc, ref. lelkész. * Az újvidéki ev. egyház érdekében »Belföld« rovatunkban közlött felhívását nt. Belohorszky esperes úrnak melegen ajánljuk t. olvasóink figyelmébe, s egyszersmind tudatjuk, hogy azon nemes célra lapunk is szíves készséggel elfogad kegyes adományodat. * A pápa szegénysége. Savarese ezelőtti pápai házi praelatus értesítése szerint, a római pápa, ki világi uralmának elvesztésével megszabadult az azzal járó kiadásoktól is, Rómában a templomokon, palotákon, muzeumokon, könyvtárakon stb. kiviil a hajdani állami adóságtól megmenekülve, elődje által felesleges pélerfillérekből gyűjtött 40 millió franknyi hivatali vagyonnal bir. Azonkívül az egyes pápai kancelláriák jövedelme évi 50 millió frankot tesz. Hozzá járul a különféle kegyt-s hagyomány, melyeknek egyike szerény 12 millíócskát jövedelmezett stb. Némely püspökök mellékjövedelmeit Savarese évi 200 ezer lirára teszi. A római propagandának, melynek jövedelmeit olasz fekvőségek képezik, s melyek az állami bevonás által legkevésbé lettek megröviditve, az ultramontán »Courir de Bruxelles* szerint 1883-ik évben azon kivül még 6.370,516 franknyi jövedelme volt. Hát biz ez földhöz ragadt szegénység! * Előfizeíési felhívás Dobos János eddig kiadatlan egyházi műveire. Volt Némethonban egy hires theologiai tanár, egyik gazdagság hirében állott ember, ki végrendeletében akkép intézkedett, hogy összes világi javai essenek egyik fia részére, kiadatlan kéziratait pedig örökölte másik fia És ime a sok ezernyi gazdag örökség dacára, mit az első fiu nyert, az egész közvélemény szerencsésebbnek s nyertesebbnek tartá a más;

k fiút, ki csupán apjának kéziratait öröklé. És a következmény, az eredmény megmutatá, hogy a közvéleménynek igaza volt, a mennyiben a másik fiu apjának reá hagyott irataiból gazdagabb örökséget gyűjtött az első fiúra hagyott sok ezrednél. Ezen rövid előzmény után azt hihetné a tisztelt olvasó, hogy én, kinek az én jó apám összes még eddig kiadatlan munkáit örökségképp szabad rendelkezésem alá bocsátá, s ki ezeket sajtó alá rendezni s köszhaszonra bocsátani szándékozom, ez által világi kincset, vagyont akarnék gyűjteni ? vagy hogy talán többi testvéreim apám halála után dus örökségnek lesznek része sei ? Korántsem 1 Ok is érzendik majdan a törzs kidől tével a prot. papi árvák szomorú helyzetét, én sem kecsegtetem magam azzal, hogy ezen munkák kiadásával nagyon is szerény anyagi helyzetemből kibontakozva, megkönnyebbülve felsóhajthatok majd az evangeliombeli gazdaggal »Egyél igyál én lelkem, mert sok esztendőkre eltett javaid vágynák tenéked.« Nem! világi kincs és vagyon gyűjtése engem ezen munkák kiadására nem ösztönöz. Hanem igenis annyit megvallok és elismerek, hogy ezen tulajdonommá vált kéziratokban egy kincset birok, egy drága kincset, melynek édes-égét élvezem immár 25 év óta, mely igazán könnyűvé és édessé tette reám nézve a Krisztus nehéz igáját, midőn ezen kincscsel megrakodottan léptem és lépek fel a szószékbe hirdetni az Isten igéjét. Ezt a reám bizott kincset akarom én a magyarhoni prot. egyház, közös kincsévé tenni. Es hogy talán nem tulságoskodom midőn kincsről beszélek, elég legyen nekem most apámnak már kiadott s országszerte ismeretes munkáira hivatkozva és utalva, csak annyit mondanom, hogy a kezeim közt levő munkák mind hasonló szellemben és modorban irvák. A legnemesebb értelemben vett népszerűség, páratlan zamatu magyarság, meglepő hasonlatok fordulatok teszik ezen munkákat becsessé. De számolok immár, hogy mi felett rendelkeztem. Előre bocsátva, hogy a már kiadott munkákhoz mint »Homiliák«, »Földművelő házánál és házán kivül«, »Imák« stb. jogom nincs A még hátralevő s legnagyobb gonddal kidolgozott kezeim közt levő munkák a következők: I. Országgyűlési beszédek, melyeket mint országgyűlési pap amaz örökké nevezetes 1847/8 utolsó pozsonyi országgyűlés alatt mondott 20 beszéd mind megannyi remekei az egyházi szónoklatnak. 2. Közönséges vasárnapi beszédek régiebbek 1848-ig nagyon népszerűek s főkép kisebb gyülekezetekben használhatók 130. Ujabbak 1883 ig 95, tehát össsesen 225 közönséges tanitás. 3. Inm-piek, böjti, farsangi, uj kenyér, uj bori, poenitentialis bes-éd 190. 4. Vegyes alkalmiak 26. 5. Halo'tiak 65. Tehát telje en kidolgozott prédikációk száma 526 Ezenkívül káté-magyarázat 52. Bölcsészeti munkák s más egyes érdekes apróságok mintegy két kötetre való. Ima, szertartási beszéd nagyon kevés van