Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-08 / 10. szám

Az 1884. márciusi konvent jegyzőkönyve közkézen forog s annak fönti szószerinti törvényszerű határozatával szemben Cs ur mégis elég merész, II. sérelmi cikke homlok sorain azt állítani, hogy »felfolyamodásukat alaki hiány miatt, az egyházkerületre vissza(?), (mintha már onnét ment volna föl, tétetni rendelte a konvent, holott csak annyit mondott ki, hogy az ügy érdemleges elbírálásába nem hocsátkozhatik, és többet nem is mondhatott, mert több reá i-ső sorban, nem is tartozott. Azt is csak fölkellene tennie Cs. urnák a ft. egy, házkerületről is, hogy az is ismeri, érti a hiv. törvényt, ismeri a konvent jogkörét és tisztában van saját teendőjével is: és mégis, elég merész Cs ur, az általa, mint kimutattam, az ő kifejezése szerint »hamisan« felállított előzményéből, ama »hamis* következtetést tálalni ki, a kerület határozatakép az olvasó elé, hogy »a konvent által jelzett alaki hiány pótlásául (holott itt pótlásról miként a konventi határozatban nincs, ugy a kerületiben sem lehet szó), az ügyiratok közgyülésileg fölterjesztendők a konventre ; s hogy annál szembeszökőbb legyen Cs. urnák vagy eszmezavara, vagy az olvasót félrevezetési szándoka, a kerü'eti tanács-székkel mondatja ki, hogy s

közgyülésileg fölt erjesztendő az iigt/ a konventre. * »Patvarban uram ! ez egészen uj elmélet és eljárás !« amely Cs.-féle tanból a kerületi gyűlés nem instál. Épp igy bánik el, kérvénye »fegyelmi« kérdésével, melyre nézve a konvent, u. a. p. alatt, csakis azt mondja, hogy annak fölvételére ugyancsak az egyházi törvény 249, és 266, § ai szerint az egyetemes konvent non illetékes,* tehát rámutat a 266. § ra, mely szerint, mielőtt a fegyelmi kérelemnek hely adatnék, még előbb más teendők vannak megszabva s Cs. ur mégis kimondatja a kerületi törvényszékkel, már a panaszlott fél meghallgatása előtt, hogy »a kérelemnek hely adatott.* Bizony Cs. ur »muszka módon« szeretne elbánni az igazsággal 1 Előttem fekszik a főtiszteletű egyházkerü'eti törvényszék ez ügybeni végzése, s bár annak exposéjába, egy oly téves kifejezés csúszott be, amiről a fennti konventi határozatban, mint láttuk szó sincs, t. i. hogy »érdemleges Ítélet hozatal végett« utasíttatott volna »vissza (?) az ügy, a konvent által a kerületre (holott sem érdemleges ítélet végett, sem vissza a kerületre nem lett az utasítva a konvent által, hanem c^ak az lett kimondva, hogy annak fölvételére a konvent nem illetékes) mégis a kerületi törvényszék mint alább látjuk, szabatos határozatot hozott benne. Mert a dolog ugy áll, hogy a 266. és következő §-ok szerint, »nemcsak a konventre, de még a kerületi consistorium elé is, illetéktelenül lett terjesztve az ügy«, de mivel reám vonatkozott, természetesen valamint a konventen ugy a kerületi elnökségnél, vagy a kerületi törvényszéknél is önérzetem nem engedhette, hogy az ügynek a kerületi törvényszék általi idő előtti fölvétele ellen, felszólaljak, tiltakozzam. Hagytam az ügyet menni a maga utján, mindaddig a mig meg nem kérdeztetem. A ít. kerületi törvényszék azonban, az előterjesztés azon helytelen állítása dacára is, hogy érdemleges ítélethozatal végett utasította volna a konvent, a kerületre vissza az ügyet: beletalált a helyes kerékvágásba, hozván nem a Cs. ur által s

kikotyolt«, hanem a következő korekt határozatot : »Ez ügy a zsin. törvények 266. és következő §-aiban megszabott eljárás végett, az elnökséghez áttétetik.4 lm ez tisztelt olvasó, a száraz és egy betűig hű tényállás. Ami már ez ügynek közgyűlés elé tartozó iskolai j oldalára vonatkozik, miután a közgyűlés jegyzőkönyvi ! pontjainak hitelesítésén jelen nem voltam, hogy az a hi, telesités alkalmával, miként intéztetett a közgyűlés által arról nem tudok : de arra jól emlékszem, hogy az ügy, tanügyi oldalára nézve, egy jelenvolt kerületi világi tanácsbiró, ki egy nagy megye modern életrevalósággal s erélylyel kormányzásának élén áll, ugy mellékesen tett megjegyzésében, Cs. úr fölterjesztését »ósdi salabakterségnek, slendrianismusnak* jellemezte s ha tekintetbe veszsziik u.a. gyűlésnek, a nagy-bajomi példa után megrokkant darányi II. tanítóság ügyében hozott erélyes határozatat, s alólirtnak azon ügyben tanúsított engedékenysége miatt, majdnem jegyzőkönyi kárhoztatásba átment hangulatát, , mindent inkább állithat Cs. ur, mint azt, hogy a közgyűlés ezen általa érdemlegesen rég elintézett ügy tanügyi részét a konvent elé lett volna hajlandó terjeszteni elintézés végett. Hogy tehát Vályi kerületi főjegyző ur jól figyelte meg, mint magát Cs. ur e lapok m. é. 50 ik számában tett interpellatiójára az 52-ik számban adott válaszában kifejezé, az ügy tárgyalásakor az »ez ügyben hangoztatott véleményt,(

<

abban bizonyára teljesen igaza van s igazat fog neki adni mindenki, aki az ügy tárgyalását figyelemmel kisérte a kerületen. Vályi főjegyző urnák, a kerületi gyűlés jegyzőkönyve 85. p. a. olvasható s közgyűlési hitelesítést nyert ez ügy. beni jegyzőkönyvi fogalmazványa, mely csak ennyit mond : »a konventre fölebbezett s ottan egyházkerületünkre elbírálás végett visszatett (?) nagy-bajomi ügyre vonatkozólag kerületünk kijelenti: miszerint az nem egyházkerületünk által terjesztetett föl s az a konventre egyáltalában nem is tartozik,* — csakugyan oly lakonice van megirva, hogy akaratlanul is az jut arra eszébe az olvasónak sbrevis esse volo, obscurus fio% ugy hogy csak az értheti meg, aki a tárgyat jól ismeri: de hogy annak »lényege, határozata, egy és ugyanaz a 218 p. a. olvasható bővebb és szabatosabb«, bár a kerületi konsistoriumi végzés fönt kimutatott hibájától szintén nem ment, fogalmazványnyal, az elvitázhatlan. Vályi főjegyző ur részéről tehát, egy kis hivatali túlbuzgóság igen, de falsificatio föltehetése ki van zárva. S aki a kerületi konsistorium ez ügybeni végzését ismeri, pedig Cs. ur is ismeri, s összeveti az inkriminált 218. jegyzőkönyi ponttal, annak el kell ismernie azt is, hogy utóbbi, amattól csak annyiban tért el, amennyiben az ugyanazon ügynek közigazgatási oldaláról szól, egyebekben azonban azzal szó szerint megegyezik, és igy egyáltalán nem uj, nem is a »jegyzőség által egyesek magán véleményéből szerkesztett határozat* az, hanem a consistorium hiteles határozatának aplikálása : amit Vályi főjegyző ur feledett válaszában megjegyezni. Meg interwievolván Cs. ur V. főjegyző urat azért is, hogy de hát miért maradt ki a konsistoriumi végzés a kerületi jegyzőkönyvből: főjegyző ur ismét nagy rövidséggel »a jegyzői kar közös megállapodására utal,* s e nyilatkozat ugy jön ki, s Cs. ur is méltán ugy értei mezte, mintha a jegyzői kar ez egybeni megállapodása folytán, maradt volna az ki a jegyzőkönyvből. Pedig V. főjegyző ur jól tudja, hogy épen nem ezen ügy, hanem a B. L. és V. B. közötti mindenkit felháborított sajnálatos botrány ügyben lett, valóban nem általa, proponálva, de nem is a jegyzői kar, hanem csak a jelenvolt jegyzők által helyeselve, hogy ki ne nyomassék, aminek folytán lett aztán következetesen azon intézkedés téve, hogy a konsistoriumi ügyek, mivel azok ugy is csak a perlekedő felekre tartoznak, s azok ügyükben végzésileg vagy itéletileg ugy is értesíttetnek, ugy