Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-01 / 9. szám

gyűlésen, hol szinte jelen volt, senkinek egy betűt sem szólt, senkinek egy hajszálnyi pártfogását nem kérte; akár annak a kerületi főjegyzőnek, complottot formálni és machinatiókhoz nyúlni ez ügyben, holott még ha valamely betiirágó farizeusi felfogás folytán, megfeszíttetném is ez ügy miatt, lelkem egész nyugodalmával igy szólanék: »Uram bocsásd meg nékiek, mert hisz nem tudják, hogy mit cselekesznek!« midőn a te kicsinyeidért szegeznek keresztedre ! Cs. ur azt szokta mondani; a II. tanítóság ügyében tett figyelmeztető felhívásokra : erős várunk nekünk az autonomia ! Bizony erős vár 1 de csak ugy, ha azon prot. szellem, mely a haladás békóit széttördelte, a felvilágosodás ködét erős napként szétfoszlatta, ha azon öntudatosság, hogy semmit rólunk nélkülünk, de magunk, hivatásunk betöltéseért aztán mindent, ha azon önérzet, hogy kötelességünk teljesítésében magunkat senki által túlszárnyaltatni nem engedjük, vezérel s teszen erős falánxá bennünket. De ha a prot. autonomia, csak tétlenségünk, maradiságunk régi gyepüje, csak arra való, hogy háborítatlanul alhassuk délutáni álmainkat mögötte: a gőz- és villanyszárnyakon haladó kor elfogja gázolni azt, velünk együtt. Vagy csak az egyes egyházaknak van autonómiájuk, az egyházmegyéknek pedig nincsen ? az egyházak ha akarnak tesznek, ha nem, nem 1 ... de már az egyházmegyék csak ugy intézkedhetnek, a kormányzatukra bizott egyházak és iskolák ügyeinek kifejlesztése, színvonalra emelésében, az összes egyházak képviseletéből álló közgyűlések tekintélyével is, amint s amennyire az egyes egyházak szűkebb látkörű és saját érdekük által befolyásolt felfogásuk szerint kegyesen megengedik? . . . Ám így lesznek majd independens egyházaink, lesz N.-Bajomból tán libertinusok gyülekezete : de élő, ható, haladó, prot. közszellemtől áthatott Skót szabad egyház non possumus elvekkel nem leszünk soha. S ha ez nagyzás én bennem : áldom istenemet érte, hogy nem Cs. ur kicsinykédésében szenvedek. S midőn e sorokat irom, veszem a somogymegyei közigazgatási bizottságnak azon átiratát, mely az általam rég újból építtetni, egyházmegyeileg is megsürgölt, a kerület előtt is megfordult s helyi, kicsinyes tekintetek és nem az egyház szükkeblűsége miatt évek óta húzódó, béci iskolaépület tárgyában igy szól: 264. sz. 185. •»Tanfelügyelői körutazás alkalmával tapasztaltatott, hogy a béci helv. hitv. iskola épülete roskadozó félben van, a tanterem sötét, egészségtelen, a padok a célnak legkevésbé sem felelnek meg. Esperesi hivatala utján felhivatik ennélfogva a béci h. h. hitközség, hogy a jelzett tarthatatlan állapot megszüntetése iránt késedelem nélkül intézkedjék s a tankötelesek száma s a kor kívánalmainak megfelelő iskolai helyiségnek még ez évben leendő felépítését annyival bizonyosabban , kötelességének ismerje, mert ellenkező esetben, a közigazgatósági bizottság a törvény értelmében fog erélyesen intézkedni. Főispán ur helyett Csépán alispán.« Vagy ilyen autonomia tetszik Cs. urnák, mely a prot. egyházakat tevékenységre, a prot. kormányzatot hatásra, csak a polgári hatóságok T>ultima ratio * -jávai képes lendíteni ? Akkor menjünk mi még vissza egy ezred évre Ázsiába 1 S a legsajátszerübben jellemző a nagy-bajomi II. tanítóság ügyében az, hogy Cs. ur Kisasszondra maga is elfogadta a kiküldetést, az ottani felekezeti iskkolának lábra állítása tárgyában, de már a nagy-bajomi iskolaügybe ugyan ne merjen, akármiként mennek is ott a dolgok, az egyházmegye belenyúlni S hogy miként mennek a dolgok, annak illustrálására, álljon itt Cs. urnák egy közelebbi levele az általa fejlődési folyamában megakasztott nagy-bajomi iskolaügy tárgyában, 1884. szept. 8-ról: ,118. sz. Nt. esp. ur 1 Közöltem F. J. tanitó úrral s a presbyterium előtt is felolvastam nagytiszteletűségednek a leány iskolai (értsd II.) tanítóságnak t. K. J. ur által leendő betöltését ajánló hivatalos levelét. A presbyt. hálás szivvel fogadja a szives gondosságot s nevezett tanitó urat örömmel fogadja azonnal leányaink közé, annyival inkább, mert a növendékek szokatlan számmal (192) seregelvén iskolába, minden felügyelet és tanítás nélkül lézengenek tanitó hiányában. F. ur azonban kifogásolja a nevezett ur részére proponált s a presbyterium által elfogadott 400 frtot« (pedig az 500 frtra számított 5

/i2*e

d rész tanítói díjnak természetben kiadásába már beegyezett s gyakorlatba is lett az véve) , állítván, hogy az iskolai szabályzatok csak 200 frtot állapítanak meg a segédtanítók fizetéseként. Igen, de csak mint minimumot. A rendes tanítók fizetése is 300 frtban van stipulálva minimaliter, ugy de F. ur fizetése e minimumot 3 —4-szer felütvén, a segéd (II. tanitó) illetéke is lehet e minimum kétszerese,« Csire István leik. < Nohát ebből csinálja meg most már a következtetést a Cs. ur autonómiájával tisztában levő olvasó, hogy az egyházmegye és a kerület a tanitó beegyezésével sem oszthatja meg a természetbeni fizetést : ellenben az egyház rá oktrojálhatja a tanítóra, a terményáraknak bármilyen hullámzása s bármely rossz termés mellett is, a tán be nem folyó terménybeliek hányadának készpénzben megosztását; de már az egyházmegye és kerület nem intézkedhetik a II. tanitó részére, esetleg az egyház terhére egy szerény 50 frtos bérlakásról, hogy a szokatlan számú tanulók tanitó hiányában ne lézengjenek, mert hát erős vár Cs. ur autonomiája, melyben ő akar infallibilis canossai uralkodó lenni.« Ime így áll t. olvasó nem a nagy-bajomi egyház, hanem a nagy-bajomi tanügy sérelme. A következő számban, ha még bele nem fáradt az olvasó a prot. egyházi kormányzatra világot vető ezen nagyon felfujt sérelmi ügybe, majd Cs. ur II. sérelmét fogom illustrálni. Körmendy S. Válasz helyett. Lapunk idei 3-ík számában »egy protestáns«, aláírással »Néhány nyilt kérdés «intéztetett nt. Áchim Ádám békési ev. esperes úrhoz azon indítvány tárgyában, mely az 1882. évi bányakerületi közgyűlés által az esperességekhez szállíttatott le, s melynek tárgyában az 1883-ik évi bányakerületi közgyűlés a következő határozatot hozá: Az indítvány első pontjára nézve először is az tűnvén ki, hogy az esperességek valamennyien annak elfogadása mellett nyilatkoztak, de a bácsszerémi esperesség részéről azon megjegyzés tételével, hogy a horvátországi területen fekvő iskolák e határozat alá nem tartozhatnak: a kerület ezennel határozattá emeli, hogy összes népiskoláiban egyébb szükséges ismeretek mellett a magyar nyelv is alcképen tanittassék, hogy a növendékek kivétel nélkül a nyelvet mindnyájan tényleg elsajátítsák.'1

Hogy mi indította az »egy protestáns«-t ama nyilt kérdéseknek a békési evang. esperes úrhoz való intézésére, magából az interpellátio indokolásából kitetszik. Részünkről óhajtottuk volna, hogy az »egy protestáns*