Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-22 / 8. szám

helyezte; a célnak meg nem felelő tantermek, illetve iskolai épületeket pedig az egész megye területén revisió alá veszi s csak egyházmegyénkből is többeket átalakításra, illetve 2-dik tanterem építésére hívott fel.« S im a fenti eredményt szült s egyébb itt nem érinthető haladási törekvése egyházmegyénknek, a főt. egyházkerület által (79. okt. közgyűlés) méltánylattal fogadtatik; a Figyelő c. 1. XII. füz. 599. 1 pedig igy mutatja be egyházmegyénket: »íme egy egyházmegye, mely a prot. szabadsággal rendet, bölcs belátást s erélyességet köt össze® . . . . s ismertetve határozatainkat, azokat »mindmegannyi szükséges intézkedéseknek« jelzi felkiáltva : >Mi csak azt óhajtanánk tudni, hogy ezen reformok, melyekre az összes ref. egyházban igen sok helyt van szükség: miként voltak keresztül vihetők, nagyobb rázkódások nélkül ?« Mely kérdésre természetesen egyházmegyénk érettsége adja meg a kielégítő választ. íme ezek a n.-bajomi II. tanítóságnak azon ante aktái, a melyekre Cs. urnák magatartásával s »ellenem légből merített állításaival szemben, mint h teles és ép azért szó szerint idézett jegyzőkönyvi documentumokra hivatkozhatom;« rámutatva még arra is, hogy állításával éppen ellenkezőleg, a már meghozott határozattal szemben, fölmentést kértem a 80—100 tanköteles iskoláknál, a II. tanítóság beállítása alól s felhatalmazást segéd-tanitok alkalmazására ; s magam voltam, aki — hogy nagyobb hitelesség kedvéért megnevezzem az egyházakat is — aki Kadarkáinak halasztást adtam ; Ilikén közreműködtem a más felekezetűektől községi iskolával menteni meg az egyházat a segédtanitóság terhétől ; Kálmáncsán, H.-Szt.-Györgyön, N.-Korpádon az urad. cselédség gyermekeinek tulszámától részint pusztai iskolával, részint uradalmi hozzájárulás segélyével ; KMérőben, habár az egyház ellenvetés nélkül fogadta a segédtanitóság eszméjét, a k. újlaki társegyházban, tekintve a cselédgyermekek feles voltát, uradalmi erő segélyül hívásával, s tekintve a társegyház távollétét, ott allitandó iskolával törekedve kímélni az anyaegyház erejét ; mig Ns. Kisfaludon, a hol 30-ra sohasem megy a tankötelezettek száma s igy az országos törvény ictusa alá sem esik ez anyaegyház, megelégedtünk rendszeresített segédtanitósággal; Kisasszond anyaegyházban, hol a ref. népesség csekély és nagyon szegény s a leik. hivatal fenntartásán túl még önálló tanítóság fenntartására is, az egyház existentiájának kockáztatása nélkül, nem lehet a népet kényszeríteni, községi iskola berendezésével törekedtem a tanügy érdekét is megmenteni ; ezek mellett nem feledem ki a Slavoniában lévő brekinszkai missió-egyházunk magyar nyelvű iskolájánák megvalósítását sem. Egy szóval mindenütt körültekintően és az adott helyzetnek megfelelően, nem faltörő, hanem »svaviter in modo, fortiter ín re« politikát ajánlva az egyházmegyének és alkalmazva részemről is, jártam el, a népiskolai ügyekben. E tényekkel szemben, miként volna lélektanilag kimagyarázható, valónak vehető Cs. ur azon állítása, hogy a n.-bajomi II. tanítóság ügyében >a prot. egyházban hallatlan hivatali hatalmaskodást«, mely kifejezés, hogy jobban érthető legyen, a gyengébbek kedvéért latinul is reprodukáltatik, követtem volna el ? .. . Miért is nézzük most már dokumentumok világánál, miként áll ama hallatlan merénylet ügye ?. . . Tény, hogy az akad. tanítóság beszüntetésével azt kérelmezte az egyházmegyétől az egyház, hogy »a gyülekezet helyi viszonyainak tekintetbe vételével, iskolájuk vezetésére, két alkalmas tanítót rendelni szíveskedjék« ; egy más pontban segéd-tanítót említ. Tény, hogy e kérelmet meghallgatta ugy az egyházmegye, mint a ft. egyházkerület. De az is tény, Cs. ur ezen állításával szemben, hogy »nagy örömünkre szép lendületet vett gyermekeink oktatása, a hivatalos tanügyi jelentések évenként jó és jeles osztályzattal tüntették ki tanítóink szorgalmát«, hogy mig a 78/9. I. iskolai félévi tanügyi bizottsági jelentés a n.-bajomi iskolát, a legtöbb mulasztást feltüntetők közt tünteti ki, pedig a mulasztás viszonyban szokott lenni a tanitás eredményével, addig a 79. II. félévről a n.-bajomi egyik iskola osztályozhatlannak, a másik II. osztályúnak jeleztetik ; s mig a 79/80. I. félévi tanügyi bizottság jelentés szerint a n.-bajomi fiú oszt. Il-od a leány oszt. Ill-ad rendűnek, az ism. isk. *leghanyagabbúl kezelt*nek osztályoztatik, a 80-diki II. félévi tanügybizottsági jelentés már mindakét iskolát III. osztályba sorozza. S ezek nyomtatásban megjelent, közkézen forgó jegyzőkönyveinkből merített bizonyítékok. Az pedig dicséretére legyen mondva Cs. urnák, hogy ő volt s van legkevésbé megelégedve — kitűnő tanerejük mellett is — az iskola eredményével; ő panaszkodott legtöbbet, s főleg épp azért, mert a segédtanitók, részint a ki nem elégítő ellátás miatt, most betegség, majd családi ürügyek alatt, futottak Nagy-Bajomból; részint a tanügybizottsági elnökök által, időközileg is, mint közelebb is, oly egyházakba helyeztettek át, ahol a tanitó súlyos hosszas betegsége vagy elhalálozása folytán, semmi iskolai és kántori ellátás nem volt s igy Nagy-Bajom népes 2 iskolája 1 tanítóra maradt. (Vége köv.) Felvilágosításul a sárospataki ifjúságnak. Nem a feltűnési vágy s nem is a sárospataki theol. ifjúság iránti ellenszenv, egykor én is közéjök tartoztam, s mondhatom, kedves emlékek csatolnak ugy az ifjuságmint a főiskolához, vétette fel velem a tollat, hanem hogy a prot. egyh. és isk. lapokban megjelent »Hol az igaz ?« című kis cikknek egy nagy valótlanságot tartalmazó kis pontjára felvilágosítást nyújtsak, mert ugy látszik, hogy ama pontot illetőleg a s.-pataki theol. ifjúság tévesen van értesülve, s abban kifejezett véleményök téves informatión alapszik. A kérdéses kis pont, melyre felvilágosítást akarok adni, következő: »A fővárosban talán elzüllött, családi nevelésben, iskolai vallás oktatásban egyáltalán nem részesülő, templomot nem ismerő gyermekek közt lehet célja a külföldről importált vasárnapi iskolának, de ott sem jelen alakjában, t. i. szenteskedöpietistilcus modorral és a theologusok tanítása alatt.« A pjnt első részét illetőleg tökéletesen igaza van a sárospataki theol. ifjúságnak, mert a budapesti theologusok csakugyan nagyon sok elzüllött, családi nevelésben, s vallásos oktatásban nem részesült és templomot nem ismerő gyermekkel, kiknek fogalmuk sincs a mindenható, szerető mennyei édes Atyáról, s kik a legközönségesebb mindennapi imát s-m tudták, megismertették a jó Istent, s megtanították imádkozni, énekelni; szóval pótolni igyekeztek azon hiányt, a mely rajtok a csdadi rosz neve'és folytán oly nagyon előtérbe lépett. Hogy a vasárnapi iskola külföldről importáltatott, ebben is igazuk van, de hát elzárjuk magunkat, s ne fogadjunk el a külföldről semmit, még ha az igaz, jó és szép is ? Ezt csak szűk keblű ember mondhatja ? Hiszen akkor a lőport, könyvnyomdát, s a különféle áldásos