Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-22 / 8. szám

Ga . . . án Vorspontot váltván, mikor a reggeli isteni- j tiszteletre épen harangoztak, beértem Szivatzra, melly Német Ekklésia. Itt a predikátzió után, Német beszédet tartottam a gyülekezethez, Istenitisztelet után a Visitatio munkáját elvégeztem. Délután által mentem Cservenkára, melly hasonlóképen Német Ekklésia. Itt háltam, másnap is 14. Junii itt voltam ebédenn. Ide érkezett a Tract. Nótárius Tiszt. Kertvélesi Pál ur, ki ettől fogva Tiszt. Assessor Gózon István Úrral együtt az egész Tractusban velem jártak, sőt Csanádig elkísértek. Ismét itt háltam. Innét 15. Junii mentem Verbászra, Német Ekklésia, hol délelőtt dolgomat végeztem. Ebéd után kimentem a Ferenc Canálisának megnézésére, mellynek Directora kedvemért a Verbászi fő Cataraktákat megnyittatta és egy nagy hajót rajtok keresztül bocsáttatott. Yerbászon háltam, estve szép muzsika volt. Sóvéra (Német Ekklésia) mentem 16. Junii, onnét ebéd után Újvidékre. Itt háltam és végzettem dolgomat. 17. Junii az egész comitatusommal, 8-ad magammal, Péterváronn keresztül elmentem az Újvidéktől csak egy órányira fekvő Karlovitzba, a nem egyesült Görög Érsek Stratimirovics István O Excllja tiszteletére. Mikor az Újvidéki piaconn mentem, az első tengelye kocsimnak ketté tört. Ezt látván az Ujvidékenn ekkor otthonn nem volt Görög püspök Petrovics Gedeon Ur secretarius;

a, lovaimat minbjárt a Püspök Ur batardjába befogadta, ezen mentem Karlovitzba. Itt egy Vendégfogadóba beszállván, Tiszt. Gózon István urat elküldöttem az Érsek O Exclljához, a ki jelentené be, hogy comitatusommal együtt tiszteletére kívánnék menni. Örömmel vette és mindnyájunkat ebédre, de a mint mondta — bőjtjök volt — böjti ebédre hivott. Megjelenvén Ő Exclljánál reggel 10 órakor, köszöntöttem Deákul, mellyet szép Deáksággal viszszonzott. A Syncellusának és cerimoniáriusának megparancsolta, hogy mindent valami látni való, mutogassanak meg. Ezek elvezettek az Érseki kertbe, onnét az ő Excllja által fundált Gymnasyumba, de az oskolák üresek voltak, mivel Recreatio napja volt. Ellenben a Clericusokat összegyűjtvén az Auditóriumba, azokat énekeltették, szépen énekeltek. Innét mentünk át a Templomba, a hol az érseki gazdag Garderobnak minden drágaságai megmutogattattak, utoljára megnéztük a Bibliothekát, mellyet a mostani Érsek Ö Excllja hozott ki a Semmiségből, és többre vitte, mint egy ember életétől lehetett volna várni. Ebédre menvén az a bőjtösnek mondatott ebéd a mi kedvünkért mindenféle hússal volt elegyítve a sokféle halakkal együtt. A legjobb Sirmiumi borok hordattak fel. Ültünk az asztalnál húszan. Az Érsek () Excllja az én egészségemért iván, a nemzeti mód szerint, a jelen volt Görög Papok és Kalugyerek éneklettek, maga is ő Excllja. Ebéd után egy órai beszélgetést tartván Ő Exclljával, tőle búcsút vettem és az épen útban esett Pétervári erősséget minden oldalról gyalog megvizsgálván, Újvidékre visszatéitem, a hol már Kotsimat reparálva találtam. Időhaladék nélkül még azon napon által mentem 13. Pirosra, hol még akor nap dolgomat, ha mind későn is elvégeztem. Másnap 18 Junii reggel megindulván mentem 14 Torzsára (Német Ekklésia) Itt délig mindent elvégeztem, ebéd után 4l

/2

óra alatt elértem az onnét 6 mértföldre eső 15 Feketehegyre, hol az nap munkámat végeztem és háltam. (Folyt, küv.) Rómáig és vissza. (Vége.) Sietnünk is kellett haza. . . . Azért búcsu-ebédünket Rómában elköltvén, meg sem állapodtunk késő estig — Pizáig. — Mintegy óra múlva, hogy az örök város falait elhagyók, a szép tyrrheni tenger tárult fel szemeink előtt s ennek gyönyörű partján vezetett utunk csaknem szakadatlanul. Az első nevezetesebb állomás : Civita Vecchia, tulajdonkép Róma kikötője, miután szerencsétlenségére a Tiberis folyó, melyen a tengerről jövő hajók Olaszország fővárosáig juthatnának, nem hajózható. Ugy ez, mint a többi tengerparti város (Corneto, Grosseto) jobbára még a középkorban épült, ódon kinézésű bastyatornyuk- és várszerű falakkal. A vidék itt nagyon érdekes — balfelől a végtelen tenger, jobbról hegyekvölgyek váltakoznak, — de nagyon terméketlen és egészségtelen. A tengerparti lapályosabb részeken uralkodni szokott járványos betegségek elől a lakosság nagy része a távoli hegyek közé menekül a nyári hónapokban, a mikor is egész nagy teriiletek állanak pusztán lakatlanul. E mellett a megélhetés is nagyon nehéz itt e vidéken, hol szántani, vetni alig lehet, legfölebb a szénégetés és marhatenyésztés nyújt a lakosságnak némi foglalkozást és sovány kenyeret. De az utazás élvezetes, sőt regényes. Nem sokára alkony borul a tájra, s a tenger szigetein ki-kigyúlnak a a világító tornyok fokonként erősbödő, majd elhaló tüzei. Messze bent a tengeren a hires Elba szigetről származottnak véljük azt az erőteljes fénysugárt, mely a távolból felénk hat s aztán lassan-lassan elhalványul, mint akár a Napoleoywlc dicsősége. Végre eltávozunk a zúgó tenger partjaitól, s ezentúl csak a robogó vasút zakatolását halljuk pár óráig, a mikor nagy álmosán Pízában kiszállunk. Píza az Arnó folyam két partján, csinos kis olasz város, mely hirnevét az 1409-ben ott tartott egyetemes zsinatnak, főleg pedig világhírre jutott ferde tornyának köszönheti. Érdekes látvány valóban e csodás építésű torony, melynek elhajlása oly szembetűnő, hogy minden percben a félrebillenéstől tartunk. Mindamellett fölmegyünk rá mi is, ha már oda fáradtunk, hogy élvezzük a gyönyörű kilátást a városra s kies környékére, ki egész a távolban sötétlő tengerig. Aztán a város egy pár nevezetességét futólag megtekintvén, tovább folytatjuk utunkat észak felé, és pedig újra mindenütt a tenger mellett, és még sokkal szebb és termékenyebb vidéken, mint előbb. Majd a hol az út iránya nyugotra elhajlik, Massa és Carrara hires márvány-bányái közelében haladunk el, s Spéziánál egy kies fekvésű tengeri fürdőhelynél, megkezdődik a legszebb részlete utazásunknak. A vaspálya innen egész Genuá-ig egyfelől a tenger közvetlen közelsége, másfelől az Appenin-hegyek sziklás kiágazásai következtében csak nagy erőfeszítéssel juthat előbbre, kénytelen lévén most a tenger-öblök felett, majd számtalan átvágások s mintegy 80 alagúton keresztül törni magának utat. A faluk, helységek, csinosan épült városok, főleg a kellemes fekvésű gyönyörű villák az egész vonalon egymást érik, természetesen a tenger és a meredek hegység által legtöbbször egy kis völgy katlanra, vagy sziklák magaslataira s a hegyek lejtős helyeire szorítva, a mi az egész vidéknek rendkívül regényes színezetet ad. De legmeglepőbb itt a délországi növényzet roppant buja tenyészete. Az olajfa és gesztenye-erdők koszorújában narancs és citrom-kertek, gyönyörű pálmák, óriás kigyóalaku kaktuszok, oleánder és ciprus-ligetek gyönyörködtetik a sze-