Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-15 / 7. szám

is az evangéliumban keresek útmutatást. Mikor imádkozol ne légy képmutató Máté VI. 5. 6. 7. Lélekben és igazságban kell imádkozni Ján. IV; 23, 24. Hitnek bizodalmával, gonosztól tiszta szivvel. Sd X: 22. A hitből származott ima, megtartja a beteget. Jakab V: 15* Imánkkal hát még akkor sem szédelgiink, ha talán fohászunk lehe, anyagi tárgyakat is érint ajkainkról elröppenve. Szerintem, imádkozzék kiki a mint tud, de imádkozzék hittel, lélekből, buzgón, a mennyei Atya iránt fiúi leljes bizodalom hangján, a szerint a mint szerencse és szerencsétlenség, egészség és betegség, öröm és szomorúság egymást váltó cserélődései tanítják, követve Jak. apostol intését V: 13. Szenved-e valaki ti közöttetek ? imádkozzék : öröme vagyon-e valakinek? énekléssel dicsőítse az Istent. Pápai tanuló és bölcsészetet végző koromban, hét évig folyvást a római hitvallóknál lévén lakásom, elégszer néztem résztvevő szánalommal, mint mormolta és morzsolta le olvasójának bogyói szerint, az együg} u férfi és asszony a maga imáját.2

De azért soha sem gondoltam azt, hogy szédeleg. Mert meg voltam győződve, hogy hite szerint imádkozik, sőt ép oly kegyelettel néztem ezt, mint másfelől undorító borzadálylyal hallottam, sok magát felvilágosodott keresztyénnek tartó nadrágos ember s ájából az égre kiáltó istenkáromlást. Az ilyen, tudom, hogy nem szédeleg imájávál, és az ilyenről már hiszem, hogy ha valamikor a nyomor mozsarában megtöretve, imára fanyalodik, szédelgő leend. Édes Albert. Még egyszer a 99-ik §. E § megalkotásánál kétségkívül az a cél lebegett a törvényhozók előtt, hogy véget vessenek immár a lelkipásztori tekintélyt nagyban lealázó, sőt sértő ama visszaélésnek, mely szerint némely lelkészek sok más alkalommal ís ugyan, de különösen ünnepek alatt csak annyit papoltattak a rektorral, mint a mennyit ők magok papoltak. E törvény meg nem tartói ellen felemeltem már nem nagyon régen figyelmeztető szómat ; most tehát csak azt jegyzem meg, hogy még most is akad lelkész, ki maga ünnep első napján délelőtt és délután végezvén az istenitiszteletet, a második nap elmegy hazulról ünnepelni s a templomot a rektoira hagyja. Ünnep első napján délután s a második nap délelőtt rendesen nagy számmal vannak templomban. Szerintem tehát nemcsak egyszerű törvénysértés, hanem valósággal merénylet, bűntény ilyenkor rektorokkal végeztetni az istentiszteletet. (Ez a lecke természetesen nem szól cda, ahol ünnepi követ végezi az istentiszteletet ; de én még itt is megkövetelném, hogy ünnep második napján reggel ott legyen a lelkész a templo nban). A legnagyobb ő .zinteséggcl vallom azonban be, hogy az meg egy ember testi és le ki erejét felülmúló vagy legalább nagyban kimerítő és rongáló dolog ha eg>- lelkész 8 nap alatt (például 1884-ben december 21—28 napjain) 8-szor kényszeríttetik templomban, közönséges istentisztelet alkalmával papolni s hozzá még ugyanazon idő alatt kétszer, sőt esetleg többször is ha'otti prédikációt mondani. En nero tartozom azok közé, akik nehezen tanulnak, de a ért nem szégyenlem kijelenteni, hogy 8 —10 egyházi beszédnek 8 nap alatti megtanulása bóditólag hat reám, két nap alatt négyszeri papolás pedig tüdőmet 2 Pedig>ne:n voltak írástudatlan »k ács, óiás, p-sztós, gombkö'ő, nyerge-, kal.ipos, asztalos, lázas ingerültségbe hozza s minden ízemben lankadtságot idéz elő. Ilyen munkát tehát egy ember nem végezhet. Ezen segíteni kell. Minthogy pedig én a rektort, mig magam mozogni s gondolkozni tudok, nem eresztem a szószékbe s hogy azt tegye, minden lelkésztől megkövetelem : ugy kívánnék magamon (természetesen másokon is) segíteni, hogy a prédikációk számát apasztanám a lehetőségig. E tekintetben az én véleményem ez: Ünnep első napján délelőtt ne tartassék prédikáció, hanem éneklés után álljon a lelkész azonnal az Úr asz tala elé, imádkozzék ott ugy, amint a szószékben szokott imádkozni. Ima után vegye kezébe az agendás könyvet, és végezze funktióját ugy amint rendesen szokta végezni, s aztán ossza ki az Úrvacsorát : délután mondjon urva csoraos tás utáni prédikációt; második nap délelőtt tartson ünnepi alkal rii egyházi beszédet s délután olvasson bibliát (olvassa karácsonkor a Jézus születésének, húsvétkor feltámadásának, pünköstkor pedig a szentlélek k töltetésének történetét). Böjti, uj-kenyér- és uj-borkor urvacsoraosztás napján is ugy járjon el délelőtt, mint ünnepek alk ilmával s dé'után mondjon alkalmi (tehát nem urvacsoraosztás utáni) egyházi beszédet. Nagypénteken s áldozó-csütörtökön délelőtt mondjon alkalmi prédikációt ; délután olvassa fel ac evangéliumból a Krisztus szenvedéseinek s halálának, illetve mennybemenetelének történetét ; újév első reggelén tartson alkalmi beszédet s délután csak könyörögjön. Magá1

ól értetik, hogy az evangélium olvasását is mind nkor ima előzi meg s az zárja be is. Az istentiszteletnek ily módoni rendezése megtörténhetnék zsinat nélkül is. Ha a konvent, egyházkerületek, sőt ha csak az egyházmegyék mondják is ki végzé sileg, hogy urvacsorao-ztás napján délelőtt ne taitassék egyházi beszéd : ezt (kellő felvilágosítás utan) nem fogják a gyülekezetek neheztelve fogadni. Hiszen ez a gyülekezetekre nézve is csak jótékony lehet, mert akkor nem kell télen kiállhatatlan hidegben, nyáron pedig fulasztó melegben 3—4 órát ülniök a templomban. A fennt jelzett napok délutánjain való evangéliom-olvasás szerintem nagyon is szükséges, mert a nép nem igen olvas bibliát s egy jó része, főként épen a délutáni közönség, nem tudja az illető evangéliomi történetet. Szükség van tehát arra, hogy ez vele megismertettessék Sőt én még ennél is tovább mennék. íme ez év folyamában három napos lesz a karácson. En tehát a 3-ik nap, mely az év utj'só vasárnapja lesz, délelőtt is csak alkalmi könyörgéssel tartanám meg az istent isz'eletet. Az emberi természetben fekszik, hogy m gu íja azt, am ben felette igen bővelkedik. Hat pré likációnak közvetlen egymásutáni végig hallgatása nem emeli, hanem lankasztja a vallásos buzgóságot s á'mot hoz a legéberebb figyelem szemeire is. Alvó közönségnek, meg'an kadt erővel papolni pedig eredménytelen munka, haszon nélküli erőlködés. Könnyitsünk azért magunkon s kedvezzünk a templomi gyülekezeteknek is 1 E rövid cikket a mult évben december 27-ikén irtam, de közlését akkorra halasztottam, mik ^r lelkészi körünk elé terjeszth.tem ezt. Lelkészi körünk tegnap tartotta összejövet lét Fekete-Gyarmaton. Ágya, jan. 30. 1885. N> 1 q// Sándor, ref. le'kész. /v , (2 PAPA 2,1 ÍÖNYTÉRI