Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-02-15 / 7. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL^ IX. ker. Kinizsy utca 29. si. 1. em. Elő fizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni mindeD kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes szám\i példjána^olsikza,! -ml-ná.1^ szolg'dllxa.tia^ls--^^ Imádkozzunk! ^Imádkozzunk, de ne szédelegjünk1* Ezen cím alatt hoztunk e lapok 4-dik számában Szalay Károly úrtól egy sok tekintetben érdekes cikket. Hoztuk szíves készséggel, bár épen nem értünk együtt az abban nyilvánított gondolatok egy részével ; de hoztuk, mert sajátságos lelki tünetekkel találkoztunk benne. Sok szép s magasztos gondolat foglaltatik azon cikkben, másfelől egy érdekes tükröt képez az, melyből nemcsak Írójának, de azt hiszem ezer meg ezer más jó indulatú, de korunk vallás-erkölcsi nézeteinek chaosábcl, az ó és uj világnézletek között folyó harcok zűrzavarából kibontakozni nem tudó keresztyénnek lelki élete, gondolat-s érzelem világa, a gyermekkorban beszívott mély vallásos érzelmek és az ifjúi korban megismert u. n. modern eszmék közötti hányattatása tisztán felismerhető, mely cikk ennél fogva jó alkalmat szolgáltat arra, hogy a felvetett nagy fontosságú tárgyra nézve, némely észrevételeket tegyünk, s az e tárgyra vonatkozó eszméket tisztázni segítsük. A cikk magasztos gondolatait nem akarom ismételni, bár alig állhatom meg, hogy ki ne válogassam s egy csomóba ne szedjem azokat; szin'e fáj lelkemnek a sok szép virágot a maszlag, bürök s csalán közé keverve látni. Mily szép idézetek s mondások: ^Az ima fölséges eledele s élete a léleknek, mely nélkül a sivár földön ha tán ellehetnénk is, de boldogok nem lehetünk.* >Valóban az ima a léleknek a legdrágább, semmivel nem pótolható orvossága, balzsama, mely a fájdalom és bánat könyözönét áldó napsugárként szárítja fel, a kín-sajtolta szemekből, a halál örök álmát is szelíden szállítja le a lehunyó szempillákra. Az ima a lélek gyakran visszatérő piinkösti ünnepe, egy-egy megváltási pillanata, melyet a ki nem érezett: nem tudja mi az igazi boldogság.* A virágfüzért fonhat nók még tovább, de abba hagyjuk, hiszen alig pár hete még, hogy ezeket Sz. ur cikkéből olvastuk. Hanem olvastunk azon cikkben más fajta gondolatokat is, és én ez úttal ezeket akarom kissé taglalni. ^Az értelmi felvilágosodással karöltve járó protestantismus hivei között — mondja Sz. ur — sőt annak áldozó papjai között is számosan vannak, kik mintha csak a középkori katholicismus lelki vakságának éjéből fennt maradt, kisérteni feljáró lidércek volnának, még ma is valóságos géppé akarnák lealázni az értelmes embert, mint a minővel a khinai elkelepelteti napi ima rátáját* majd azon meggyőződését nyilvánítja Sz. ur, hogy ezen lelki kiskorúságban szenvedő emberek* vagy valóságos kálomista jezsuiták, vagy ^távoli fogalmuk sincs arról a tisztán emberi voltunkhoz illő kegyes és boldogító lelki állapotról, melyre a szivből önkéntelenül fakadó ima az embert emelni képes.1 Ismét másutt igy szól: ^lelkemet mostanság nem valami kellemesen érinték oly nemű hangok, melyek által többen valóságos mysteriumot szándékoznak csinálni az imázásból s az értelm leg magas fejlettségre jutott korban nem átallanák a szellemileg is nagy korúvá lett embert valóságos machinává aljasitani le, teletömvén fejét és szivét a meddő dogmatismus élő-halott eszméivel s robottá tenni rájok nézve az imázást, melynek pedig önkénytelenül kell felbuzognia a szivből, s k'szabott időre nincs szüksége.* Mely jelekből látja már Sz. ur, hogy a protestantismus zászlóvivői olyatén módon sáfárkodnak a reájok bízott sz. örökséggel, hogy ^életre keltőivé lesznek ... az Istent betűk által imádó valódi pogány cultusnakr* Melyek azok az őt kellemetlenül érintő hangok ? Felelet: Szabó Aladárnak e lapok mult évi 50 számában megjelent egyik cikke, melyben az javasoltatik, hogy nálunk is, mint Sz. szerint ^a koboldokkal s ördögökkel telitett ködös levegőjű Skóc'ában* >a családatyák s természetesen a lelkészek legeslegelőször házi