Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-04 / 1. szám

korlását tartván, mindazokat, kik ezekben ritkán vesz- i nek részt, vallástalanoknak gondolják és állítják. Ezt a föltevést elfogadom hévmérőiil a katholikus földmives osztálynál. Bizonyos, hogy midőn ez nem látogatja az Urnák hajlékát, ennek az ő egyháziránti elhidegülésének a sarkát a vallástalanság kígyója szokta mardosni. Mert egy kath. templom felszerelése olyan, a mi egy földmives ember szivét lelkét vonzani, felemelni, kielégíteni képes ; az emberi érzékek mindig találhatnak táplálékot az épen ezeken alapuló cultusban. A mely miveletlen lélek hát még itt sem buzdul fel, arról igazán el lehet mondani, hogy vallástalan. Egészen másként áll a dolog a protestáns földmives osztályra nézve, mint a melynek temploma rideg, kietlen, sivár. . . cultusa: prózai. . . és charakter nélküli, a hány egyház annyi szokás. . . nincs semmi, de semmi a mi az ő gyermekies értelmét és szivét megihletné, megnyerné, felemelné, vonzaná. Az ének kissé feleleveníti a lelket azokban a templomokban, melyekben a neki szilajodott legénység nem produkál igazi Aowg-versenyeket, mert az ilyen éneklések nem isten-dicséretek, hanem csúfolások. E szerint a predicatió az, melyen tulajdonkép az egész cultus megfordul, melynek hatásáról azt tapasztaltam, hogy a hol kiváló szónok jól készített munkákat mondogat, ott a hívek (faluhelyen) seregestől járnak az Úr házába . .. addig, mig a jól készített munkákból ki nem fogy. Ott pedig, ahol minden harmadik évben újra kezdődik a pericopa és előadatik valamely istentaszitotta álpáthosszal vagy korcsmai ivódákba való hanghordozással, ott a hivek elmaradoznak... nem azért, mintha vallástalanok volnának; mintha nem vágyakoznának, egy szebb, meghatóbb istentisztelet után, hanem csupán azért, mert a jelenlegiben semmit, de semmit se találnak olyat, mi szivüket, lelküket oda vonzaná és kielégítené. Ha tehát nálunk protestánsoknál (jól vagy rosszul) leginkább a predicatión, tehát predikálón fordul meg tulajdonkép a földmives osztály templombajárása, vagy a cultus elhanyagolása, önkényt következik, hogy a lelkészek szónoki kiképzésére kiváló gondot kellene fordítani. Nem szólhatok arról, hogy az ifjúság minő szónokok keze alatt szerzi tanulmányait jelenleg, nincs szerencsém személyesen ismerni a szónoklat tanárait, de azt mindenesetre célszerűnek tartanám, ha azokban a nagyvárosokban, melyekben legtöbbnyire vannak jó szónokok, ezek szereztetnének meg a szónoklat tanítására. A pengő krajcár, domestikai és mindenféle jövedelmeken csak akkor lesz Isten áldása, ha azok legelső sorban valódi lelkészek képzésére fordíttatnak, hogy a nép a most még kénytelen kelletlen hozott anyagi áldozatait valódi lelkészek nyerhetésében lássa megjutalmazva De bárminő kitűnő szónok legyen is valaki, képtelenség, hogy jó munkák nélkül sokáig vonzza ugyanazt az egy közönséget a templomba. Az meg a második képtelenség, hogy akármilyen genialitás is képes volna minden vasárnapra egy-egy szép beszédet megkészíteni és megtanulni. Ennek a rendszernek az a szomorú következménye van, hogy most minden vasárnap kell valami, tehát el forgácsolódik a kedv, az erő, az idő... sa helyett, hogy, p. egy hónapban mondatnék egy jó.. . mondatik négy silány... kedvetlenül... szakmányból. Merem mondani, hogy mig ez a minden vasárnapos papoló rendszer meg nem változik, addig szaporodni fognak ugyan ,az egyiigyü falusi elmékhez alkalmazott egy néhány tanítások*)«... de szép, megható, emelkedett predicatiók csak elvétve látandnak napvilágot Mit szóljak ezek után a művelt elemről? A katholikus templomba nem megy, mert ott csak az érzék nyer kielégítést; a protestánsba nem megy.. . mert ott még az érzék se nyer. Hát nem lehetne e a kettőből egy vonzót, felemelőt, kielégítőt készíteni ?. .. a művészetet, a tudománynyal ; az észt a hittel ; a szellemet, az anyaggal; a külsőt a belsővel oly testvéri ölelkezésbe hozni, akként egybealkotni, hogy egyik a másik fölött ne uralkodjék: egyik a másikat el ne nyelje; hanem egyi.k legyen a másik segítője ; a kettő együtt minden jónak, szépnek üdvösnek, isteninek felgerjesztője, hirdetője. Maga az emberi alkotmány is erre utal, melyben a test és lélek egyesülve van; ama fő bölcsesség oly szépen összealkotta az isteni szikrát az emberi testtel. Egy uj kultust kell alkotni (az anglicánhoz közelállót) melyben több lélek legyen, mint a kalholiku sokéban és több test, mint a protestánsban, egy uj kultust, mely ne feledje, hogy az ember két részből áll: testből és lélekből ; egy kultust, melyben gyönyörködjék a lélek »tanuljon az ész, nemesedjék a sziv, mely észt, szivet, lekössön, elfoglaljon Isten iránt, hogy az ember, feledve a külvilágot, arra az érzésre ragadtassák, ez a hely istennek háza és a mennyország kapuja.« Mig ez nem történik, addig se ne jajgassunk, se ne csudálkozzunk sivár templomaink ürességén. Mert a bajon mással nem segíthetünk. III. A lelkészek iránt itt-ott nyilvánított tiszteletlenség. Vannak végül olyanok, kik azért mondják a irai kort vallástalannak, mivel a lelkészek iránt bizonyos tiszteletlenség nyilvánulását észlelik. Mindenekelőtt különbség teendő a katholikus és a protestáns pap között. A katholikusnál elsőben is az áldozói és közbenjárói papi hivatal ád annak viselőjének tisztességet. . . . azután szerez neki az a lánc, melynek egyik szeme a legkisebb plébániában, a másik az esztergomi basilikában van elhelyezve .. . továbbá az óriás vagyon, és végül a külső. .. öltözet. .. azt. . . mely hiába ! hiába !. . de tisztesség. A pápista ember, mint ilyen, e papot nem nélkülözheti. Egészen másként áll a dolog a protestáns papra nézve. O csak segitő, utmutató, a lélek üdvének keresésében ... de annak nem sinequanonja. A prot. ember minden közvetítő nélkül maga társaloghat Istennel; maga terjesztheti elébe vágyait, bűneit, bánkódását, fogadásait, maga eszközölheti üdvét vagy kárhozatát. Nem levén tehát feltétlen szüksége a papra, nem is ragaszkodik hozzá annyira, mint a katholikus; s ha ennél fogva nem részelteti is olyan rabszolgai tiszteletben, sőt ha itt-ott sértőleg nyilatkozik is ellene, azért nem következik, hogy vallástalan legyen. A protestantismusban a lelkész külön van választva a vallástól; a katholicismusban össze van a kettő forrva.. . pap és vallás elválaszthatatlan. Ez a viszony önkényt reá vezet bennünket arra a nyilatkozatra, hogy egy protestáns lelkész mindig csak annyit ér, a mennyi érdemet maga bir magának szerezni. Minden iskolázott emberre nézve áll az, hogy kétféle kálkulusért kell néki fáradozni; egyiket adja neki a *) Nekem is vannak ilyenek könnyük, mert könnyen születtek. Nagyobb része a szükség kényszere alatt vasárnap reggel. El lehet mondani őket : nem káromkodik velők az ember. De hol állnak ezek a kidolgozott francia beszédek mellett ! ! .. . II. V.