Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-10 / 6. szám

165 __ PROTESTÁNS EGYf Lám tisztelt barátim ! ilyen a mi helyzetünk, s ha mi magunkkal nem gondolunk, velünk nem gondol senki. Véleményem szerint legjobb lenne, ha az ezen egyházkeriiletbeli, minden egyházmegyék segédlelkészei különkülön egybegyűlnének egy — jelen helyzetünk megváltoztatását kérő folyamodvány főbb pontjai megvitatására, melyben kéretnék az egyházkerület, i) hogy a két vizsga közti gyakorlati évet mint törvényes segédlelkészi szolgalatot a pályázatnál tudja be, 2) a minősítésnél a tiszántúli ref. egyh. kerület határozatát fogadja el, mely mig egyfelől a szabadválasztást legjobban megközelíti, addig másfelől lelkész és segédlelkész közt nagy különbséget nem téve jövőnket inkább biztosítja, 3) mondja ki az egyházkerület, hogy minden segédlelkész a hivatalosan felbecsült papi-fizetések i5°/0

-jéhez teljes ellátáson kívül jogosult, ott azonban hol a papi-fizetés az 500 forintot túl nem haladja, a 60 frt minimum meghagyatik. Ezáltal ha helyzetünkön egészen javítva nem is, de mindenesetre némileg könnyítve Ieend, s hogy egy boldogult nagy nevii lelkész úr szavaival éljek: legalabb nem lesz sok helyen „a káplántartás csak olyan divat mint a krinolint Megvagyok győződve, hogy véleményem ilyetén nyilvánítása sokaknak nem fog tetszeni. Arról nem tehetek. Én, kedves barátim irtam ugy a mint éreztem, de az önök törekvésétől függ a siker, mert „concordia parvae res crescunt, discordia maximae dilabuntur*. Aracs Gyula, ref. s. lelkész TÁRCA. Az ó budai Graduál. A mult dec. 5-iki e. ker. gyűlés alkalmával egy éjet t. Mészáros Sámuel ó-budai pap — régi kedves baratom — vendégszerető hajlékánál töltvén, többek között az én mesterségemről is beszélgettünk. — Sámuel baratom előhoz egy nagy, régi, rongyos könyvet, — nekünk is van — úgymond — egy régiségünk, de nem tudjuk micsoda ? mond meg Te ! Első tekintettel nagy örömmel győződtem meg róla, hogy a régi rongyos könyv nem egyébb, mint a nagybecsű Rákócy-Gelei Graduál! Ez volt jelezve e t. lapok mult évi 49. számában, hibásan 13-ik — ismert — példányul mondva általam, holott csak 11-ik. Szabó Károly „Régi magyar könyvtár'-a szerint e könyvnek hét példánya ismeretes, ezek : 1. A budapesti Magy. nemz. Muzeumé. — (Elfelejtém megnézni, melyik egyházé volt valaha). 2. A debreceni collegiumé, — ez a Somorjai (Pozsony m.) egyházé volt, b. e. Szoboszlai püspök, országgyűlési pap koraban szerzé meg a collegiumnak, {láttam). 3. A nagy-hőrösi ecclézsiáé, — ugyanezen ecclézsianak adatott. 4. A maros-vásárhelyi ecclézsiae, — ez is ennek küldetett. 5. A -felső-bányai ecclézsiáé, — ugyan ennek adatott. — Talán ez van meg mindannyia közt legépebben, eredeti alakjaban, rajta vannak a majd nem tenyérnyi nagy ezüst sarkok, kapcsok ; nem hiaba becsültek ezt a könyvet az időben 150 magyar frtra 1 (láttam). 6. A Jb. Akadémiáé, — a gyöngyösi ecclézsiáé volt, (láttam.) 7. A kolozsvári ref. collegiumé, — az ottani egyházé volt. A következők az én felhívásomra jöttek napvilágra: 8. A hajdú böszörményi ecclézsiáé, — az egyház rÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 100 kiváló dísszel kötteté be néhány évvel ezelőtt. Dávidházy debreceni könyvkötő valóban remekelt rajta! Csak az a kár, h(?gy a legújabb stylusban van kötve ! (láttam). És itt legyen szabad figyelmeztetnem azokat, kiknek régi könyveik vannak, hogy ha beköttetni akarják, ne sajnálják a költséget, küldjék az erdélyi múzeumhoz; tudtommal egyedül az erdélyi muzeum könyvkötőjének vannak meg eredeti régi szerszámai s ő érti a régi könyvkötés titkát, ő tudja egyedül a XVII. században kifejlett magyar stylt ! Mert úgy kell értenünk, hogy a nyomdászat elterjedése után, a könyvkötészetben is minden népnél, saját külön nemzeti styl fejlett ki. Erről tudtommal még nem igen értekezett más, mint a korán elhunyt Eötvös Lajos, a » Vasárnapi Újság* 1871. é. f. 49. számában, de ő is csak inkább a régibb és ujabb könyvkötészet közötti nagy különbséget fejtegette, az egyes nemzeties irányokra nem ment át. A magyar stylnak egyik megismertető jele, az apró virágokkal való diszités. — Igy köté be az erdélyi könyvkötő az én »Göncimet*. — Ez a styl még e században is élt. — Hamarjában a mit sajat könyvtáramból megnevezhetek, im ezek vannak magyar styl ben kötve : Mártírok oszlopa: 1784. Szikszay György, -(Pozsony). Imádságos könyvesbe: Győr, 1S07. Rosenmüller György János után Horváth Sámuel, bakony-tamási-i ev. pap, — második kiadás. Az isten vitézkedő anyaszentegyház históriája (második kiadás) Basilea 1777. Bod Pétertől. Hiv. Lelkipásztor : Németi Sámuel nagy-madi ref. paptól, — Pozsony és Kassa, 1788 Prédikátori Tárház 3-ik kötete, szerk. Fábián és j Lászai, Vac, 1808. A reformáta ecclezsiának Apologiája; Tussai János, 1748. hely nélkül. Igazság paizsa : Melianus Guathereth (Helmeci István n.-körösi pap és püspök, — Marbirg, 1741. Arithmetica: Maróthy György (3. kiad.) Debrecen, 1782. A papi sz. hivatal: Osterwald után Marosvásárhelyi Gombási István, Kolosvár, 1784. Huszonegy predikátiók: Sebők József bocsi pap, Kassa, 1791. Magyar Concordantia: Körösi Mihály, Győr, 1788. Szentek hegedűje: Szőnyi Beniámin (9. kiad.) Pozsony és Pest, 1791. Énekes könyv, Pozsony, év nélkül (a régibb). Predikátiók: Nádudvari Péter, Kolozsvár, 1741. Protestáns ecclézsiák históriája : Tóth Ferenc, Komarom, 1808. Sz. Hűarius: Bod Péter (2 kiad) hely nélkül. 1768. Sz. biblia históriája: Bod Péter, Szeben, 1748. Magyar Athenás : Bod Péter hely nélkül 1766. A sz. irás értelmére vezérlő magyar lexicon : Bod Péter, Kolozsvár, 1746. Mindezeket pedig csak azért soroltam fel, hogy mivel én a régi magyar könyvkötészetben még eddig csekély jártasságot szerezhettem, s ugy arról kimerítő leirast nem is adhatok : tehát ha valaki érdeklődik iránta, s az elszámlált könyvek közül valamelyik könyvtárában meg van, fogalmat szerezhet legalabb magának, minő volt a régi magyar styl 9. Példány a hajdu-nánási ecclezsiáé, — (láttam.) 10. A fogarasi ecclezsiáé, — felszólításomra az ottani lelkész úr volt szíves róla tudósítást írni a kolozsvári prot. Közlönyben. 11. Az ó-budai. 11*