Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-28 / 52. szám

1677 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOEAI LAP. 1678 — bár ha azt a kerület közvéleménye egykor másként akarta is. Volt áramlat — s nem oly rég! mely a gymnásium számára külön vallástanárt akart s tudja e Sármelléki, az az irány hol feneklett meg ? hát a theologus tanár urak többségének azon kijelentésén, hogy ők készek, dijnélkül tanítani a vallást a gymnásiumban is. S pedig én ma is a mondó vagyok, hogy a képezdei és gymnásiumi vallastanitást s ha kell a gyakorlati theologiát is egy gyakorló lelkész kezébe kell letenni, ki azt vezesse egyöntetüleg, felelősség mellett, díjért s nem ingyért. Igy mindjárt felszabadul a theol. tanári kar attól a mi köti s élhet hivatásának. .. A fizetés Pápán az igaz, hogy nem brilliáns — 1200 forint — de a gymnásiumban meg csak 1000 forint, holott itt 26 órát, amott meg csak 8 órát tanítanak hetenként.... Ne busuljon Sármelléki theologusainkon. Kapnak azok 7 forintért havonként olyan kosztot, (convictus) minőt máshol 16 forintért fizetnének meg, ha a convictus nem volna. Azután jótétemény a legatió, melybe most már egyedül csak ők mehetnek, csoportosíttatván a legátiók. Az pedig, hogy ők Papán gyakoroljak magokat az istenitisztelet tartásában, csak szerencséjökre válik, kivált most, midőn önképző körükben szabályszerüleg megbírálják ők maguk a leendő szónok munkáját, imajat, előadását. A mi végre a létszámot illeti... nem kell búsulni... túltengés van... felesleges erő van rendelkezés alatt ugy, hogy pár év múlva, megköszöni a végző, ha papoló káplánul felvétetik valamelyik lelkész által. Azt én is óhajtom ; hogy theologusaink azon üdvös gyakorlat mellett, melyet most tanulnak, tanulják meg a nélkülözés nagy gondolatát is. Azt tudnillik, hogy az élet kineveti az ábrandokat s nem ad a mi hivatalunk drága szivarokat, elég ha tisztességes ruhát és táplálékot ad és még könyveket a kinek kell. Bár minden kijövőnek kellenének. De azért hogy igazat mondtam, rám Sármelléki ne haragudjék, mert me herculel ő sem szeretheti jobban a pápai theologiai ifjúságot mint én ! ! s nem is szereti! ! ! Dunántuli. IRODALOM. mintául. Pedig akkor elmondhatjuk aztán : ,adtál konvent naptárt, de nincs benne köszönet.1

1 Mert hát — ezt igy értsd meg nyájas olvasó 1 — a tiszántúli egyházkerület névtára néhány év óta épen olyan, mint midőn elibéd töltenek egy véka polyvaval vegyes búzát s azt mondják, hogy ha használni akarod, szedd ki a sok szemétből egyenként. Igy a tiszántúli egyházkerület jelenben divatos névtára is elődbe dönti minden rovat nélkül, folyó sorokban egymással összeka varva vegyesen a temérdek név, és számadatokat, s jó szemeid legyenek, hogy e tömkelegből kiszedegethessed azokat az adatokat, a melyekre éppen szükséged van! Bizonyságot tehet mellettem mindenki, a ki e névtár segélyével valaha csak egy egyházmegyére vonatkozó adatokkal kívánt tüzetesebben megismerkedni. Hát még a ki többet akart, mennyit kellett annak szenvedni 1 ? Tanúság ebből az, hogy a nyers statisztikai adatoknak csak ugy van értékük s az azok közrebocsátására kiadott pénz csak akkor nem tekinthető kidobottnak, ha azok kellőleg sortirozva, megfelelő külön rovatok alatt tüntettetnek ki, hogy az érdeklődő, a neki szükségeseket könnyen feltalálván, minden nagyobb fáradság és időveszteség nélkül kiszedhesse. Kérve kérjük tehát az egyetemes ref. egyházi névtár szerkesztésével megbizott t. Tóth Sámuel urat, hogy nagyfontostágu magbizatása teljesítésénél méltassa figyelmére szerény észrevételünket és semmiképpen nem követvén a tiszántúli egyházkerület néviára szerkesztésének szerencsétlen módszerét, megfelelő rovatokkal ellátott s bár e miatt kissé költségesebb, de legalabb használható alakban bocsássa majd közre az egyetemes reform, egyházi névtárt 1 Szabad legyen még az iránti óhajtásomnak is kifejezést adni : vajha a szokásos rovatokon felül még egy uj rovat vétetnék fel a lelkészek neve utan, azok életkorának kitüntetésére. Ma napság sokan vannak közöttünk, kik vagy egyes egyházmegyét, egyházkerületet, vagy az egyetemes magyar ref. egyházat érdeklőleg lelkészei gyám- vagy nyugdij-intézet tervezésén törik fejüket. Az ilyenek sok hasznát vennék egy ilyen rovat felvételének ! Ezeket kívántam elmondani az egyetemes reform, egyházi névtár érdekében. Lehet hogy más még többet is tud?! Isó Pál. Az „egyetemes református egyházi névtár" érdekében. Örömmel olvastam e lapnak a konventi ülésekről hozott tudósításában, miszerint a nov. 19-iki ülésen ,a tiszántúli egyházkerület azon indítványa, hogy minden öt évben adassék ki egy egyetemes református egyházi névtár közhelyesléssel fogadtatott s Tóth S. ennek szerkesztésével megbízatott.* Emerve Tóth Sámuel urnák — már oly sok próbákon átment — munkabíró erejét, semmit nem kételkedtem a felől, hogy az oly nehezen nélkülözött s már régóta jámbor óhajtás tárgyát képezett egyetemes református egyházi névtár első fecskéje, nem sokára, talán a tavasszal együtt megérkezik, az országnak Királyhágón innen és tul eső minden ref. parochiájára. Azonban van egy aggodalmam e tekintetben. Az nevezetesen, hogy attól tartok, miszerint nt. Tóth Sámuel ur, az egyetemes névtár összeállításában s szerkesztésében, a tiszántúli egyházkerület névtára szerkesztésében néhány év óta követett szerencsétlen formát veendi A magyar tud. akadémia kiadásában megjelent: Aemilius Papinianus pályája és müvei. Irta Vécsey Tamás akad. 1. tag. — Boulé s veie együtt azok, kik modem szahadelvü szempontból nézik az ó-világot, meglehetősen discreditálták a római császárság korabeli irodalmat. De csak annyit érhettek el, hogy tehetségűket egy absura tétel bizonyítására fecsérelték. A római szellem legdúsabb kifejlése az irodalom minden ágában épen a politikai szolgaság ama korába esik. Maga Róma a császárság korában teljesité világtörténelmi nagy missióját : akkor fejleszté ki a nyugati társadalomnak máig alapját képező keresztyénséget és a jogtudományt. E jogtudomány egyik legkiválóbb megalkotójával, Papiniussal foglalkozik a tudós szerző, 144 lapon behatóan, nagy eruditióval s ismert vonzó előadási modorral tárgyalva hősének életét, műveit, s a reávonatkozó iroda'mat. Papinianus is görög műveltségű volt, de műveivel Rómát gazdagitá, s Róma fejedelmi korszakának vált egyik legkiválóbb jogalkotó mesterévé. Az ő cultusának hazank művelődéstörténetében is van egy érdekes emléke. Története öt felvonásban dramatizálva »Papinianus 104*