Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-10 / 6. szám

Huszonhetedik évfolyam. 6. sz. Budapest, 1884. február 10. PROTESTÁNS SZERKESZTO-és KI ADÓ-HI VATA L IX, ker. Kinizsy-ufca 29. sz. I. em. Előfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Elő.izethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. fí^rTeljes s:z;áirro.m.péld-áin^ol^l^aJ. rr^Ind-ig- szol^áilHat-uiril?:. A tiszántúli egyházkerület végzett theologusai érdekében. Ugy tetszik még, mintha most is látnók a méregkehelyt, mely után reszkető kezekkel nyúl egy debrecni végzett theologus, hogy reményteljes életét kioltsa; s a pisztolydurranás még most is fülünkben cseng, a mivel egy másik végzett theologus véget vet életének s ime most újra egy irtóztató kép tárul elénk, a vasút robogó kocsija elé veti magát — szintén egy debreceni végzett theoloorus. o S Miért van mindez ? kérdheti a komoly gondolkozó; mig a felületesen szemlélő egy sóhajtásban tör ki. . . hogy hát már a végzett theologusok is isteni és emberi törvényt megvetőleg úgy rohannak a halál karjai közé. Valóban szomorú, nagyon szomorú, mikor egy ifjú ió—18 éven át tanulva, mikor már eljut oda a hová vágyott.. . körülnéz maga körül, s lát egy rettentő képet, a kínos bizonytalan jövőt, melyen elkomorodva igy szól magához „adjatok, adjatok egy öngyilkossági eszközt, hisz ennél jobb a megsemmisülés*! A debreceni végzett theologusnak pedig ily rettentő kinos jövő áll előtte, saját tapasztalatomból ösmerem sorsukat s reájuk gondolva mindig elszomorodik a lelkem. Leirom ezt a jövőt úgy, amint láttam. Negyedik évét elvégezve az ifjú, senki sem gondoskodva róla, s még tán meg sem kérdve senkitől, hogy hová megy s mi lesz belőle, miből fog élni, elmegy haza vagy a szüleihez, vagy valami rokonjához s ott megkezdi a ):

>

heverő * életet. (Irtózatos, hogy ezt a szót még ma is, s ép végzett theologusra alkalmazva kell hallani). Ez a heverő élet, — úgy hogy az embernek semmi állása nincs, eltart két évig is. Ezen két év alatt a szegény debreceni végzett theologus jár egyik paptól a másikhoz, kérve-kérve, hogy legalább | vegyék be ^száraz káplánnak*. Akad azután oly jó lelkű pap, a ki megszánja a „heverő€

ifjút s befogadja magához „száraz" káplánnak. ^Száraz káplán* ez azt teszi, Hogy az illető ifjúnak a pap nem ád se kosztot, se lakást, se pénzt szóval semmit. Azonban a szegény ifjak még egy ilyen állomáson is kapva-kapnak, mert cimök levén, mehetnek Debrecenbe második vagy papi-vizsgát tehetni. Ösmertem ifjút, ki egy ilyen száraz káplánságért még a szomszéd városból is eljárt naponként a maga kenyerén az illető paphoz. A száraz káplánságot sem tekinthetvén az ifjú örökös kenyérnek, ez alatt az idő alatt is jön, megy, ír, kér papokat, espereseket — némelyik még a püspök urat is, — s a sok irás, jövés menés következménye azután az lesz, hogy akad egy pap, a kinek káplán kell, fizetéses káplán. Ez a fizetés azonban sehol megállapítva nincs. Az illető paptól függ. Tudok olyan káplánt, kinek a papja 12 frtot ád hónaponként s azonkívül semmit, se lakást, se kosztot szóval semmit. Tudok egy másikat, kinek papja a temetési stóla felén kivül semmit sem ád. Az az állapot pedig, hogy egy káplán 300 frtot kap évenként s azonkívül semmit, már igen szép és brilliansnak látszik. Általában van elég pap, a ki nagy szerencséjének tartja, hogy a káplánjával nem ülhet egy asztalnál. Mikor már egy ily káplánságba eljutott — mondhattam volna — felvergődött — az itjú, azt hinnők mi, a kik igy távolról nézzük a sorsokat, hogy biztos állásban vannak, pedig nem. . . mert mig a pap cselédjét nem küldheti el akkor s úgy a mint akarja, a káplánját akkor ereszti szélnek, a mikor kedve tartja. Igy ezen állapotában is a szegény ifjúnak folyton tartani kell attól, hogy elcsapják, azért 11