Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-12-28 / 52. szám
838 más célja, mint hogy a gömör-szerencsi lelkész minél számosabb követőre találjon. Az egyházépitkezési kötelezettség azonban II. József alatt nevezetes változást szenvedett. A protestánsok ezen kötelezettségének ratióját a fiirelmi pátens előtt az képezte, hogy nem articularis helyeken a protestánsok is a kath. templomok használatára voltak utalva, vagy — ha ugy tetszik — kényszerítve, mert saját templommal nem is bírhattak. A türelmi parancs kibocsátása után ezen állapot lassanként megváltozik a prot. községek egymásután oratoriumokat emelnek, papot választanak, szóval önálló hitközségekiil szervezkednek, majd később az oratóriummal és pappal nem biró protestánsok az anyagyülekezetekhez affiliáltatnak."8 II. József még egy ideig a templomok közös és kölcsönös használátát az u. n. simultaneumot a katholikusok és protestánsok között nem csak megengedte, de azt kötelezőleg elő is irta ott, hol az egyik hitfelekezetnek nem volt temploma,7 9 és igy részben legalább a közös és kölcsönös ép'tkezési kötelezettség lépett életbe.8 0 Az 1789. jan. 27-én 3478. sz. a. kelt rendelet azonban a simultaneumot megszüntette és ennek alapján az 1789. mart. 10-én 8650. sz. alatti rendelet a katholikusokat és protestánsokat az egyházépitkezési kötelezettség alól kölcsönösen felmentette. Dacára azon conservativ iránynak, melyet II. József a protestánsok egyházi önállóságának biztosítása tekintetében tanúsított, hathatósan egyengette ő az utat az 179°/i- évi törvényhozáshoz, mely a protestánsokat a kath. egyházzal szemben függetlenité s minden parochialis teher alól felszabaditá. A magános vallásgyakorlat ol/ szabadelvű értelmezése, minőt annak a türelmi rendelet adott már igen közel hozta azt a nyilvános vallás gyakorlathoz. Az első nagy lépés meg volt téve, a többi önmagától következett. A kettő közötti különbség, habár lassan és fokozatosan, de még is mindinkább elenyészik, tényleg alig láthatóvá, alig elérhetővé válik. II. József uralkodásának végével már az articularis hely prot. lakóinek egyházi szabadsága jóformán csak annyiban különbözött a nem articularis helyen lakókétól, hogy a nem articularis helyen lakó protestánsok a katholikus lelkésznek stola-dijakat és esetleg párbért is fizetlek. BELFÖLD. Központ és kerület.*) Tisztelt szerkesztő ur ! Mi a dunamelléki egyházkerület távoli szélein élők nagy örömmel, tisztelettel, sőt büszkeséggel tekintünk kerületünk központjara, Budapestre, mely ez idő szerint — míg a kerület mást nem határoz, — gyűléseink rendes helye, theologiai főiskolánk széke s egyházkerületi kormányzatunknak is, mint püspökünk egyháza, középpontja. Örömmel járulunk hozzá, hogy kerületünk világi elnöke, a főgondnok is a budapesti egyház tőgondnoka legyen ; ugy az elnökség együtt, egymás mellett lesz s kerületünk kormányzatában nem 78 Lásd az 1784. mart. 22-én 6446. sz. a. helyt. t. rendeleteket. 7* Lásd pl. az 1788, jan. 29-én 5102. sz., 1788. dec. 23-án 48-987. szám 1789. jan. 8-án 6/55Ó. sz. rendeleteket. 80 Lásd az 1787. jul. 31-én 27-450. sz. a. helyt. tan. rendeletet. *) E figyelemre méltó levelet egyházkerületünk egy távoli egy. házmegyéjéből vettük ; adjuk a mint vettük. Szerk. csak a gyűlések idején lesz meg az egyöntetűség, s a két elnöknek oly üdvös kölcsönös támogatása. De azt hisszük, ennyi elég is volna a központosításból. Azt azért csak esetlegnek vesszük, s mint olyat fogadjuk el, hogy most — egyházkerületünk világi fő-és aljegyzője szintén a pesti prestbyterium tagjai; mind a három egyházi aljegyzőnk szintén központiak, a theologia érdemes tanárai, egyikük a pesti presbyteriumnak is jegyzője. Igy most e percben az egyházkerület egész igazgatása és bürója a központban van. Es ime — mi történik ? Októberi közgyűlésünkről, mely a megüresült egyházi főjegyzői állásra a szavazást elrendelte, atyáink és képviselőink azzal a hírrel jöttek haza, hogy bár formaszerinti értekezlet nem tartatott s kijelölések nem történtek ; az ott együtt voltak nagy többsége nt. Szilády Aron halasi lelkész, egyházkerületi tanácsbiró s magyar akadémiai rendes tag jelöltségében látszott megállapodni; némelyek viszont nt. Baksay Sándor solti esperes s szintén akad. tag felé látszottak fordulni bizodalmukkal; e kettőn kivül pedig mást senkit nem emlegettek. Mi főtt aztán a decemberi rendkiv. gyűlésen, nem tudjuk, csakhogy azóta egyre másra kapjuk a kézzel irott és a litografirozott leveleket a központról, a pesti paplak közvetlen közeléből, a melyekben felszólittatunk, hogy egyh. főjegyzőül a pesti egyház második lelkeszére, nt. Pap Károly úrra szavazzunk, a ki e székre kittinő szónoki és egyházirodalmi érdeménél fogva a legméltóbb s a püspök is azt Icivánja, hogy a főjegyző az ő közvetlen közelében legyen. Ezt igy írják s igy kőnyomatolják nekünk vidéki falusi papoknak. Mi igen tiszteljük nt. Pap Károly urat; hallottuk ékes szavát, szívhez szóló édes hangját (szép isteni adomány !); ismerjük szerény egyházirodalmí működését is (mely azonban a fentebb emiitettekévei távolrol sem versenyezhet) ; ismerjük kerületi gyűléseinken is, mint régi tanácsbirónak hallgatag szereplését; de már azt hisszük még is sok a jóból. Tiszteljük a pesti egyházat is, de még se kívánja egészen elnyelni a kerületet; tiszteljük püspökünket, de ha igaz, hogy ő kívánja ezt nekünk ily módon hírül adatni **) — ebben már nem érthetünk vele egyet; s kérjük mind kettőt, a pesti egyházat is, a püspököt is, hogy ha már a püspök, a többi jegyző mind, ott a központon van, hadd maradjon az az egy egyházi főjegyzőség a kerület többi részének ; ne vigyék végletig a centralisatiót; ne öljétek el a vidéki papságban is az önérzetet, mintha már abból semmi se telnék. Mi hadd szavazzunk, kiki a maga tetszése szerint Sziládyra, az országos tudósra, az egyház oszlopemberére, a mi méltó büszkeségünkre — vagy Baksayra, kit **) Dehogy kívánja ! Püspökünknek, ha szabad neki is jelöltjének lenni (s mint pesti papnak neki is szabad) a jelöltje, mint tőle magától tudjuk, Szilády Áron ; és ha valaki az ő nevében más mellett korteskedik : az egészen az ő tudtán kivűl van s rút visszaélés az ő nevével, Szerk.