Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-12-21 / 51. szám
821 midőn a protestáns községek affiliatiója mind nagyobb mérveket ölt, midőn számos protestáns község ismét kath. parochiává alakittatik, a kath. egyház erélyesen követeli, hogy a protestánsok ne csak stola-dijakat, de párbért is fizessenek, miután ők ép ugy igénybe veszik a lelkész szolgálatait, mint a kath. hivek.5 0 Sőt a kath. egyház azzal sem elégedett meg, hogy a protestánsok az 1647 : 12. t. cikk 4-ik tétele által elrendelt egyenlő osztály értelmében csak a fél párbért fizessék, hanem az egészet követelte. Voltak ugyanis nagy számmal oly községek, melyekben a párbér — mint fennebb kifejtettük — megfeleztetett, minden páros személy, sessio vagy ház után járó szolgáltatás fele a katholikus, fele a protestáns papnak adatott. Most a protestáns papoknak a nem articularis helyekről való kiűzése következtében a kath. hivek az egész szolgáltatást — tehát minden pár, sessio vagy ház után. az egész mérő búzát, kenyeret, sajtot stb. — a kath. lelkésznek fizettek, holott a protestánsok csak azon tél párbért voltak hajlandók fizetni, melyet azelőtt is az aequalis divisio szerint a kath. lelkésznek fizettek.5 7 Ez ellen a kath. egyház tiltakozik és azt kivánja, hogy a protestánsok épen olyan bért fizessenek, mint a katholikusok. A kath. egyház álláspontja a Leopoldina és Carolina resolutiók szempontjából teljesen jogosult, mert nem articularis helyeken a protestánsok az esetek nagy többségében egészen a kath. lelkészre voltak utalva. Ott. hol articularis hely nem volt közel, kizárólag a kath. lelkész keresztelte, eskette, temette a protestánsokat is; valamint a templomokat, harangokat, temetőket stb. a pro testánsok a katholikusokkal közösen használták. A párbér és stola-dij azon közös jogalapja tehát; »et dignus est operarius mercede sua4 a protestánsokkal szemben is jogosan alkalmazást nyerhetett. Igaz, hogy a protestánsokra nézve a kath. lelkész igénybe vétele nem önkénytes, hanem szükségszerű volt ; de ez a dolog jogi oldalán mit sem változtat, mert a parochiális kényszer a katholikusokra nézve is jogilag megállapított szükségszerűség és e szükségszerűségnek következménye a párbér, és stola-dij fizetésre való kötelezettség. A királyi resolutiók, midőn a nem articulalis helyeken tatózkodó protestánsokra nézve a parochialis kényszert megállapították, ezzel egyszersmind megállapították velők szemben a kath. lelkészek párbérre való igényét is. A királyi hatalom azonban nem vonta le ezen szoros jogi consequentiát a Leopoldina és Karolina resolutiókból és nem állította fel általános elvi tételül, hogy a hol a szükség ugy kivánja, a protestánsok is párbérfizetésre kötelezhetők, hanem azon méltányosabb álláspontra helyezkedett, hogy mindenütt az eddigi usus döntsön Az 1755. dec. n-én és 1756. jan. 9 én kiadott kir rendeletek kimondják, hogy az affiliált protestánsok ott, a hol eddig csak stólát fizettek, egyéb szolgáltatásokra ezentúl sem kötelezhetők, hacsak azokra önkényt nem vállalkoznak; a mennyiben pedig a plébános ellátása ilykép kellőleg biztosítva nem volna, a „Cassa Parochorum^-ból fog segély nyújtatni.5 8 A királyi hatalom azzal indokolja ezen fontos elhatározását, miszerint a kath,, lelkészekkel el nem látott helyek affiliatiója a katholikus anyaegyházakhoz a megelőző kegyes királyi rendeletek 50 Lásd különösen: Gy. p. levt. V, arch. Jaurinensis 1748. 57 Gy. p. levt. V. arch. Rabensis 1714. Szt. Mihály : Auditores praestare deberent thoratim, peues relationem Catholicorum, Parocho unum cubulum frumenti. Hasretici autem id pejerando (sic !) negant, et ad médium cubulum restringunt, idque ab antiquo consuetum fuisse dicunt. 58 Lásd az idézett kir. rendeletek alapján 1756. jan. 27-én kibocsájtott helytartótanácsi rendeletet a XVIII. számú függelék gyanánt. által nem azért eszközöltetett, hogy ez által a plébánosok jövedelme kelletén tul növeltessék ; hanem főleg azért, hogy a plébánosok a hivek lelki üdvéről gondoskodjanak, hogy az ott lakó népnek az Isten igéjét hirdetvén s őket a hit alapigazságaira serényen oktatván, mig egyrészt a katholikusokat az igaz hitben megerősítsék, addig másrészt a protestánsokat ezen szelid eszközök által az egyház kebelébe való áttérésre bírják. A királyi akarat határozott nyilvánulásával szemben a kath. egyház engedni kényszerült s ott, hol az usus szerint a protestánsok párbért nem fizettek, csak a stota-dij volt tőlük követelhető. Ámde, mint e fejezet 2. §-ában láttuk, a kath. egyház kebelén belül azon jogelv uralkodott, hogy a ki párbért nem fizet, attól a lelkész az egyházi működésekért a szokásosnál nagyobb stola-dijat, szabad stólát követelhet. Ezen szabályt alkalmazza most a kath. egyház a párbért nem fizető protestánsokkal szemben is, valamint alkalmazta azt már előbb is,5 9 és a magas stola-dijak vétele által iparkodik rábírni őket, hogy a párbér fizetésére önkényt vállalkozzanak. Alapot nyújtott erre az érintett két királyi rendelet alapján 1756. jan. 27-én kiadott helytartónanácsi rendelet nem eléggé határozott rendelkezése, mely csak annyit mond, hogy a protestánsoktól is oly stóla dij veendő, mint a katholikusoktól.6 0 A katholikusok azonban országos szokás szerint kétféle stólát fizettek a szerint, a mint a párbérfizetésre kötelezve voltak, vagy nem. Azon kérdés tehát eldöntetlen maradt: vájjon a párbért nem fizető protestánsok szabad stólát fizetnek-e, mint a párbérre nem kötelezett katholikusok : vagy csak a rendes stóla követelhető tőlök épen ugy, mint a párbért fizető katholikusoktól ? A kath. egyház ezen irányban való felfogását és eljárását eléggé megvilágítja a győri püspökmegyéhez tartozó Réth község esete. Nevezett község 1765. szept 12-én a helytartótanácshoz folyamadik, hogy a győri püspök a mult évi visitatio canonica alkalmával arra akarta őket rábírni, miszerint a fehértói plébános javára lélekpénznek nevezett évi fizetést szolgáltassanak ; minthogy azonban ezen kívánságot visszautasították, mert ők mindnyájan protestánsok és a lelkésznek csak azon működéseit veszik igénybe, melyekért ugy is stólát fizetnek, a fehértói plébános magas stola-dijakat követel tőlük.6 1 A győri püspök erre a helytartótanács felhívása következtében 1765. nov. 10-én azon felterjesztést teszi, hogy ő igen is maga elé hivatta Réth község lakóit és azon kérdést intézte hozzájok, vájjon akarnak-e ugy, mint Bezi község lakói, mióta ott nyilvános vallásgyakorlat megszűnt, minden külön kenyeren élő pár után 50 dénárt fizetni, vagy inkább a szabad stólát fizetik ? Mert ugy a győri, mint Magyarország többi dioecesisében az a szokás, hogy a ki évi adót nem fizet, attól a plébánosnak szabad stóla jar.0 2 Minthogy Réth község protestáns lakói az évi fize-59 Lásd Mária Terézia 1754. mart. 12-én kelt rendeletének 3-dik pontját a Turóc megyei vallási villongások ügyében. Orsz. levt. Kanc. oszt. 60 »Sacratissima Caesareo-Regia Majestas perbenigne disponit, ut Accatholici ad praestandam Parochis Catholicis competentem, talem videlicet, qualis a personis catholicis exigi sólet, stolam adstringantur.« — Lásd a XVIII. számú függeléket. 61 G. p. levt. Intimata an. 1765: Circa illud vero tempus (az elmúlt évben) Episcopus Jaurinensis canonicam visitationem instituendo nos eo adigere voluit, ut plebano annuam etiam solutionem vulgo lélekpénz dictam praestemus. Sed quia nos velut omnes ad unum Augűstanae Confessioni addicti, nulla pláne parochi opere praeterea quae stolae depositione pensari soleat, uteremur, talem solutionem veluti merito destitutam in nos assummere non potuimus ect. 62 Ugyanott . Hinc in praesentiam mei vocatus proposui num quiidpiam determinari singulis annis parocho pendere cupiant quemad-
