Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-14 / 50. szám

812 memoranduma semmi esetre sem akarja megengedni, hogy a prot. püspökök helyet foglaljanak a felsőházban, addig a többi 3 egyházkerület véleménye oda nyilatkozik, hogy azon esetben, ha a többi felekezetek püspökei a felsőházban ezután is üléssel birnak, a törvényhozás addig mig a most emiitett előjogok meg nem szüntettetnek, a prot. püspököket is hasonló jogokban részesítse.« Itt ezután közli a lap hosszú sorát az e tárgyhoz szólóknak, és én sem a tiszáninneni, sem a két dunai kerület képviselői között nem találtam egyet sem, a kinek beszéde nem ezt tartalmazta volna : a klérus előjogai megszüntetendők, ha nem, akkor a protestánsoknak is a felsőhá/ban hely adandó. Igy nyilatkozott Ballagi, Török, Tisza Kálmán, Filó, Dobos ; de még a tiszántúli kerület küldöttei közül is igy nyilatkoztak : Tisza Lajos, Ujfalusi Miklós, sőt mi több az öreg Balogh Féter püspök is. Curiosumképen ide igtatom beszéde tartalmát is. „O ugyan — irja a hírlapi tudósító — nem kiván minden áron bejutni a felsőhazba, de ha mar ott olyanok is ülnek, a kik közül némelyiknek nagyapjáról azt sem tudjuk, hogy Európa melyik zugából vándorolt be, s kik közül némelyiknek oly csudálatos hangzasu neve van, hogy a tősgyökeres magyar ember alig tudja kimondani, ha már tehát a felsőházban mint örökös törvényhozók ilyenek is helyet foglalnak, ő a törzsökös magyar mindenesetre követelheti, hogy neki mint protest. püspöknek helye legyen a felsőházban8

. Az e fajta beszédekre emlékeztem én az 1867-iki konventből, ezek alapjan mondottam, a mit a múltkori cikkemben irtam, és mondom most is. Hogy azután a tiszáninneni kerületnek melyik jegyzőkönyvében van erről szó, arra nem válaszolhatok, nem lévén birtokomban minden kerületi jegyzőkönyv. De a mint a konventi nyilatkozatokból látszik, mindegyik kerület adott többé kevésbé megszorító utasítást képviselőinek ; viszont ezek is ké'ségkivül referáltak a konventről a közgyűlésnek ; én azt hiszem, hogy az ezekre vonatkozó jegyzőkönyvekben meg leend a nyoma az altalam mondottaknak. Tartoznám még talán felelettel Fejes I. urnák is, de én azon nyilatkozataira tettem megjegyzést, melyeket a politikai lapok közöltek, melyeket ő maga is nem híven közlötteknek nyilvánított, meg vissza is vont; igy azokra vonatkozólag most már nincs mit szólnom; későbbi álláspontjáról tett nyilatkozataira, nézeteire vonaíkpzólag pedig megtették a konventi képviselők észrevételeiket. Farkas József. A pilisi ev. egyház jubileuma. Alig mult 100 éve a türelmi parancs kiadatásának s ime evrol évre szaporodnak a prot. egyházi jubileumok magasztos sziv és lélekemelő emlékünnepei azon jobbra fordult időknek, midőn az üldözött evangyélmi hitbuzgóság szabadon hordhatta áldozatait az Ur oltarára s háboritlanul építhette fel Istennek szentelt s emberek javi tására templomait. Iiy sziv és lélekemelő ünnepet ült dec. 7-kén temploma felépítésének százados emlékére a pilisi ev. egyház is. A délelőtti 10 órara zsúfolásig megtellett tágas templomban két nyelven egy folytában tartatott meg a magasztos istenitisztelet. Tótul a derék helyi káplán Riecsánszki János prédikált Zsid. X : 19—25 igék alapján, felvetvén a kérdést: »Mire int és buzdit ezen százados ünnep ? Int és buzdit : apáink hitére, szeretetére és hűségére.* Az egykori urambátyám, midőn kérdezték : hogyan tetszett a predikátió ? azt felelte, „oly szép volt az uram 1 hogy nem is értettem!8

En, ki a tót nyelvet nem értem, megfordítom urambátyám ítéletét s azt kell mondanom: ,Nem értettem ugyan a káplán ur beszédét, de oly szép volt, s az áhitatoskodók figyelmét annyira lekötötte, hogy magam is mindvégig feszült figyelemmel hallgattam s az illetékes bírálóktól utóbb értesültem is, miszerint az egészen méltó volt a magasztos ünnephez. Erre következett magyar ének s magyar predikátió, melyet az egyház nagyérdemű s széles körben ismert s tisztelt lelkésze Sárkány Sámuel mondott. Alapigéje a fenséges 100. Zsolt, volt, dispositióia : „Miként ünnepeljük meg méltóan e százados ünnepet? 1) Kegyelettel az apák s elödök, 2) hálával a gondviselő Isten és 3) szent fogadással, jó feltételekkel a jövendő iránt.« Sárkány sokkal inkább ismert egyházi szónok s méltán tisztelt hivatott ev. pap, sem hogy én őt ezen predicatiója ufán bírálgassam. Elég jeleznem annyit, hogy a hallgatóság nagy számmal jelen volt magas rangú és műveltségű tagjainak épugy, mint a közrendűek ezreinek öröm és halakönnyeiben tükröződött vissza a beszéd fönséges és jótékony hatása. Végül mind tót mind magyar nyelven fel lőn olvasva a pilisi egyház, templom és iskolák felettébb érdekes története, s bemutatva az aranykönyv, melyben meg van örökítve azon hivek neve, kik jubiláris alapul 400 frton fölül adakoztak : szegénysorsu iskolás gyermekek ruhával s tankönyvekkel leendő segélyezésére. Bezáróul a tőesperes Lang Adolf buzgó s ügyesen szerkesztett hazafias fohászt mondott s a szokásos Aroni aldással fejezte be a 2 V, óra hosszan tartott megható istentiszteletet. A pilisi ev. egyháznak másfélszázados, a templomnak százados múltja igen érdekes és tanulságos. Alapították az egyházat 1721-ben az üldözés elől Szilákról (Nógrád) a pilisi pusztára települt s Beleznay János kegyúr által pártfogolt családok, kik tanítójukat is magokkal hozván, azt csakhamar papjokká szenteltették Csetneken. Első templomukat 1724-ben építették, de ez évek multán szűknek találtatván, lerombolták s roppant áldozattokkal egy ujabb nagyobb templomnak vetettek alapot 1770-ben. Buzgalmuknak és á'dozatké-zségüknek hathatós védője és támogatója volt az áldott emlékű ref. vall. Beleznay Miklós tábornok s annak kegyes neje az ev. vall. br. Podmanitzky Anna Mária, ugy hogy az anyagiakban szegény nép már 1785. advent 2-ik vasárnapján felszenteltethette bevégzett templomát. Ekkor már tornyot is szabad lévén a prot. templomok elé húzatni, a nevezett Beleznay család saját költségén, s ugyanaz időben építtetett kastélyáról kimaradt épületanyagokból emeltette a máig is fennálló díszes tornyot. Ez időtől máig, az isteni gondviselés áldó kegyelme mellett nagy buzgósággal s kimeríthetetlen áldozatkészséggel fejlesztették a pilisi hivek egyházuk és iskoláik szent ügyét. Bizony minden izében méltó és megható volt tehát százados templemszentelési örömünnepük, melynek magasztosságat jelentékenyen emelte a magasabb rangú és műveltségű világi és egyházi vendégek sokasága. Az egyházkerületi felügyelőt Fabíny Teofil ő méltóságát, ki gyengélkedése miatt maga nem lehetett jelen, fia Gyula, miniszteri titkár, képviselte ; itt voltak: Földváry Mihály alispán s esperességi felügyelője, br. Nyary Gyula a pilisi egyház felügyelője, Kubinyi Géza t.-sz.mártoni egyház felügyelője, Mokry Endre miniszteri osztály tanácsos Pestről, Koós Emil járásbiró, Ladányi László szolgabíró, Demény László nyáregyházi birtokos, s több előkelő családfők, megyei és községi hivatalnokok ; a főesperes és az esperességből hat lelkész stb. Istentisztelet után 1 órakor br. Nyáry Gyula helyi egyházfelügyelő ur ő méltósága vendégszerető kastélyá-