Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-14 / 50. szám

i r,í59 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1070 Egész terjedelmében közöltem itt a levelet, hogy az amerikai rendszer szerinti vasárnapi iskolák magyarországi barátainak ezzel módot és alkalmat nyújtsak esetleg a cáfolatra. Mint e válás'/ómból is kitűnik, én a vasárnapi iskoláknak, oly szervezet és vezetés mellett, a mint a külföld több országaiban életbe léptettetett, ami sajátságos viszonyok közt lévő hazánkban és egyhazunkban valami nagy jövőt, fájdalom, nem jósolhatok. Hogy Budapesten a jövő reményei, az eszményi célokért még most lelke sülni ludó ifjak ez intézmény életbe léptetése és megszilárdítása érdekében oly fáradhatatlan buzgósággal mű ködnek közre, ezt örömmel veszi tudomásul az evangéliom ügyének minden nemes keblű barátja, s magam is azt hiszem, hogy országunk fővarosában a vasárnapi iskolák intézményének szép jövője és missziója van. Kívánatos is, ugy a valláserkölcsi éiet ápolása, mint a lelkészi pályára készülő ifjak pastoralis irányú önképzése szempontjából, hogy ez intézmény országunk szivében minél mélyebb gyökeret verjen. Részemről csakis azt óhajtanám, hogy e nagyfontosságú ügy intézése teljesen megbízható és szakavatott kezekbe legyen téve, mert kétséget nem szenved, hogy a vasárnapi iskolák vezetése nem könnyű dolog, s áldásos hatása csak ugy leend, ha mindennemű túlzástól s a gépiesség veszélyétől egyiránt ment marad. Azt sem vonom kétségbe, mert különben is tények szólanának ellenem, hogy a vasárnapi iskolák intézménye országunk más pontjain is, főleg városi gyülekezetekben, több-kevesebb sikerrel szintén életbeléptei hető. A viszonyok néhol kedvezőbbek lehetnek e tekintetben, sőt nem egy helytt, a hol t. i. felekezeti iskolák nincsenek, épen égető szükség volna a vasárnapi iskolák felállítására. Ám tegyenek próbát az illetők ; kisérje áldás nemes törekvésöket! Falusi gyülekezeteinkben azonban — szerény véleményem szerint — az u. n. angol rendszer szerinti vasárnapi iskolákat életbe léptetni nem lehet s talán — bocsásanak meg amerikai testvéreink — nem is szükséges. Mert mi is hát az az uj vasárnapi iskola, a minek életbeléptetését hazánkban is annyira kívánatosnak tartják külföldi hitrokonaink ? . . . Egy idegen országi növény, melynek meghonosítására hazánkban általaban hiányoznak és hiányozni fognak a szükséges tényezők. Lássuk csak. A gyermek és növendék ifjak vasárnap délelőtt ugy mint délután a közönséges istenitisztelet előtt vagy után a templomba vagy más alkalmas helyre gyűlnek össze a szentírás tanulmanyozására. Ének, a kitűzött bibliai szakasz felolvasása s rövid ima után a jelenlevő gyermeksereg számtalan kis csoportba oszlik, olyformán, hogy minden 6 vagy 8 vasárnapi iskolás számára egy-egy vasárnapi iskola-tanitó jusson. S most méh-zümmögéshez hasonló csendes zaj mellett kezdetét veszi a 40 — 45 percig tartó tanitás és tanulas. Az egyes osztályok tanitói a vezetésükre bizott s köréjök gyűlt 6—8 növendéknek gondosan megmagyarázzak a felolvasott bibliai szakasz tartalmát, s különféle kérdések és kikérdezések által igyekeznek azt lehetőleg elméjökbe és szivökbe vésni, szem előtt tartandó lévén mindenkor a főcél: »a gyermekek megtérése és növekedése a kegyelemben.8

A kiszabott idő elteltével pár percig tartó éneklés s ezután a vasárnapi iskola vezetőjének ténykedése következik, ki egyes kérdéseket s rövid beszédeket intéz az összes osztályok növendékeihez. Végül ima s áldás után szétoszolnak. Legtávolabbról sem szándékom az ezen rendszer szerinti oktatásnak áldásos voltát kétségbevonni. Kétségkívül igen hathatós eszköz ez mind a gyermekek, mind I különösen tanítóik valláserkölcsi érzületének fejlesztésére és fenntartására. Nálunk is vajmi kívánatos volna, ha gyülekezeteink férfi és nőtagjait a tanitás e nemes munkájának megnyerhetnék, s ez által a gyülekezeti életet élénkebbé, gyümölcsözőbbé tehetnők Ám próbálják meg, a kik a viszonyokat az ily irányú működésre kedvezőknek vélik gyülekezetükben : szervezzenek erre a mintára vasárnapi iskolát egyházunk kebelében 1 Az én gyülekezetemben azonban, s bizton állithatom, többi falusi gyülekezeteinkben is az erre alkalmas tényezők és kedvező viszonyok egyáltalában hiányzanak. Levelemben, érthető okokból, nem akartam ennek magyarázására bővebben kiterjeszkedni ; de amit ott elhallgattam, itt bátran kimondhatom, úgyis mindenki tudja. Mindenki tudja ugyanis, hogy egyszerű falusi gyülekezeteinkben alkalmas vasárnapi iskola tanítóknak való egyének teljességgel nem kaphatók. Az iskolák tanitói úgyis megteszik kötelességüket a mindennapi és ismétlő iskolában, s a szülők a házi tűzhely körül. Árra, hogy köznépünkből nyolcantizen hetenkint legalább egyszer előkészületi órára, a lelkész lakásán, s vasárnaponkint kétszer a templomban megjelenjenek s ott (szégyenszemre) tanítóskodjanak : arra, aligha akad példa széles Magyarországon. Azt hiszem e körülmény fölemlitése után a többi okokat fölösleges is elmondani. Sapienti pauca 1 De továbbá, ha jól meggondoljuk a dolgot, ez idegen ízű vasárnapi iskolák felállítására falusi gyülekezezeteinkben nincs is valami nagy szükség. Minden községben van felekezeti iskola, nem egy helytt roppant áldozattal fenntartva : ezeket valamint tanítóképző intézeteinket miért tartanok fenn különben, ha nem épen abból a speciális célból, hogy ott gyermekeink és ifjaink prot. felekezetű és vallásos nevelésben és oktatásban részesüljenek. Ne felejtsük, hogy Amerikában s altalában külföldön u 7i. felekezeti iskolák, mint hazánkban nincsenek s ennélfogva ott a vallásos érzület és felekezeti öntudat fenntartására múlhatatlanul szükségesek s tapasztalásból mondhatom, valóban jelentékeny szolgálatokat is tesznek a vasárnapi iskolák. Holott nálunk ép az a baj, hogy gyermekeink sok helytt a zsoltáron és katechismuson kivül egyebet sem tanulnak, tehát a vallásos és felekezeti irányú nevelés és tanitás épen túlságba vitetik. Ha a magyarországi prot. egyház e veteményes kertjei nem teszik meg ugyanazt a jó szolgálatot a vallás ügyének, a mit külföldön az u. 11. vasárnapi iskolák: akkor igenis azt tanácsolom, adjuk át felekezeti iskoláinkat az államnak, s állítsunk, ha ugyan képesek vagyunk rá, mindenütt angol rendszerű vasárnapi iskolákat. Ne akarjuk hát minden áron a nem nekünk való külföldi intézményeket azon mereven hazánkba is átültetni. Meggyőződésem, hogy az nem is fog sikerülni. De nem azért fogtam kezembe tollat, hogy egy alapjában nemes és dicséretes kezdeményezésnek útjába álljak s ügybuzgó lelkésztársaim lelkesedésének netalán szárnyát szegjem. Isten mentsen 1 Sőt lelkemből örvendek, ha egyházi életünk különben is parlagon heverő mezején bármely irányban valami üdvös mozgalom előjeleit láthatom. A vasárnapi iskoláknak testestől-lelkestől barátja vagyok én is, s óhajtom, hogy azok hazánkban is minélelőbb életbe lépjenek, de — a mi különleges és egyházi viszonyainkhoz alkalmazva. Nálunk különösen a mindennapi iskolából kikerült 12-15 éves növendék-ifjak valláserkölcsi oktatására kellene szerintem nagyobb súlyt fektetni. Ezek számára már az ismétlő iskolán kivül minden legkisebb falusi gyülekezetben okvetetlen fel kellene és fel is lehetne állítani a magyar kálvinista rendszer szerinti vasárnapi iskolát. Némely gyülekezeteinkben ugyanis ed-