Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-03 / 5. szám

148 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. IfiÖ költöztek ide, megmagyarosodtak s nem érdemlik a tót elnevezést. A reform, egyház iskoláiba fogadta őket. De ezek nem az itteni vallásfelekezetek elhagyásával alakultak külön vallásfelekezetté, nem okoztak háborúságot, nem léptek ugy fel, mint hittéritők, hanem a maguk vallásában megmaradtak, mig a most magukat unitáriusoknak vallók az itteni vallásfelekezetek hivei közül akarják felbujtogatással követőik számát szaporítani. Nem jó dolog lesz abból, ha itt a különböző vallásfelekezetek egymás tallójába vágják a kaszát s nem érdeke a városnak, ha az itteni vallásfelekezetek több feleke2 etekre szakadnak, mert súrlódások, vallási villongások keletkezhetnek, ezek pedig a polgárok jólétére és a belbékére nézve legveszedelmesebbek. Nem szeretné, ha zavargások, békételenkedések idéztetnének elő, s utal Franciaországra, a hol a mely órában a vallás elvettetett, abban az órában bukott meg a társadalmi élet, belbéke s egyének jóléte, boldogsága, A vallás szivet tisztit, nemesit, a haza s egymás iránti szeretetre bátorit, lelkesít. A községi iskola' nem felekezeti, a kérelmet ily uton módon és ily körülmények között keletkező felekezettel szemben elutasitandónak tartja. Garzó Imre azon az alapon, hogy az iskolaszék már átengedte a kérdéses termet, most is átengedendőnek tartja. A törvényhatóság nem keresheti, miként keletkeztek itt a vallásfelekezetek, mert akkor mást is kellene keresnie. Ellenkező cél éretik el a megtagadással. Nagy Tamás biz. tag (személyes kérdésben), hivatkozva Draskócy urnák az unitáriusokra mondott szavaira, kijelenti, hogy az unitárius embernek természetében van a mások meggyőződésének tisztelete. A magyar nemzet örök dicsőségére, magok az unitáriusok mondtak ki a világon legelőbb ezelőtt 306 esztendővel a lelkiismereti szabadságot s igtatták is ezt törvénybe János Zsigmond koronás unitárius magyar király előülése alatt. Soha e törvényt unitárius át nem lépte, s ebből kifolyólag az unitárius senkit sem csellel, sem fondorkodással, sem más erőszakoskodassal nem hódit, hanem követi meggyőződését nyiltan, sz badon, s ha valaki vallása után tudakozódik, azt örömest megismerteti másokkal, mint megismerteti ezt minden más felekezetbeli is, s ha mégis létezik áttérés, az egyedül a lelkiismereti meggyőződéseknek kifolyása, ez pedig szent és sérthetetlen, és soha azért senki kérdésre nem vonatott. Draskócy L. kijelenti, hogy gondolatában sem volt Nagy Tamásra alkalmazni az általa elmondottakat, de, hogy igazat beszélt, azt hivatalosan megindítandó vizsgálatok alapján képes be is bizonyitani-Karancsy Dániel azt mondja, hogy a most magokat unitáriusoknak vallók valóban a Draskócy biz. tag által elmondott okok miatt lettek azokká, az áttérni akarók pedig az egyházi terhek viselésétől óhajtanának szabadulni; béreljenek maguk részére alkalmas helyet, s mutassák meg, hogy vallásos meggyőződésükért áldozatokra is képesek, a mire vagyoni helyzetüknél fogva képesek is. A többi egyház templomokat, iskolákat tart fenn, ezek miatt terhei is vannak. Utal még arra is, hogy az iskolai felszerelésekben a kíváncsiság által odavezéreltek kárt tehetnek, vagy valamely tárgyak elveszhetnek, nem véli a termet átadandónak. Ami ezután történt, abban a vakszenvedély vitte a főszerepet. Gosztonyi Sándor hevesen támadta meg Karancsi Dánielt, aki ugyanoly módon replikázott. Egymásután a legkellemetlenebb scénák következtek, melyeknek végre a főispán azzal vetette végét, hogy javaslatba hozta, miszerint e kérdés ne a jelen közgyűlésben döntessék el, hanem tétessék át a községi iskolaszékhez, azon hozzáadással, hogy a közs. iskolaszék, ha az unitárius istentisztelet az iskola érdekét nem sérti, az eddigi gyakorlat fenntartását határozatilag mondja ki, t.i. hogy mint eddig, ugy ezután is az iskolaszéki elnökséghez előleges bejelentés után tartassanak a felső leány iskola nagy termében unitárius istenitiszteletek. Többen azt hoztak fel az ajánlat ellen, hogy a most megalakult iskolaszék bizonyára meg fogja tagadni az unitáriusok kérvényét, s igy az ismét a közgyűlés elé fogna kerülni, s épen azért netán újra bekövetkező éles viták elkerülése céljából ajánlották a közgyűlés érdemleges határozatának kimondását. Végre, a nagy többség kívánatára, az elnöklő főispán határozatilag kimondta, hogy az egész ügy az iskolaszékhez tétetik át. Ezzel a kérdés függőben maradt; de úgy látjuk, hogy ez az ügy oly hullámokat vetett Vásárhelyt, hogy nem egy könnyen lehet majd elsimítani. Vásárhely két helyi lapja, a Hódmezővásárhely Draskócy és Karancsi, a Vásárhely és Vidéke az unitáriusok mellett száll síkra. És ez úgy látszik nemcsak egyszerű penna-háboru, hanem ennek komoly háttere van, s mindkét lap jelentékeny pártra támaszkodik. A Vásárhely és Vidéke egy communiqéet tett közzé „Szaporodnak az unitáriusok* cim alatt s e cikkben ezeket mondja: „A folyó hóban (t. i. januárban) már mintegy 40 családfő jelentkezett a helybeli református egyház lelkipásztori hivatalánál, hogy a törvény értelmében más vallásra való áttérési szándékát bejelentse. A jelentkezők mindannyian az unitárius vallás kebelébe óhajtanak felvétetni, s mint halljuk a reformátusok némely köreiben annyi a panasz a ref. egyház egyik lelkipásztora ellen, hogy e miatt a közel jövőben még tömegesebb áttérések várhatók. F. hó 2 2-én délután a Tabánban mintegy 120-an jöttek össze egy ref. földművelő házában, az unitárius vallás megismerése végett s ezek nagy része szintén áttérni készül. Miklovicz Bálint lelkész ur kiment hozzájuk, hogy ezen szándékukról őket lebeszélje, azonban olyan izgatottak voltak a kedélyek, hogy még ezen derék és szeretett lelkipásztort is alig hallgatták meg. — Mindenesetre szomorú jelenségek az ilyenek, mert annyi bizonyos, hogy a tömeges áttéréseknek különösen a ref. egyháznál tapasztalható nagyobb mérvű elégedetlenség az oka, s ezen elégedetlenséget ki okozta? — azzal számoljon a ref. egyháztanács.* E sorokra a Hódmezővásárhely egy comuniquével válaszol, melyben felszólítja az illető lap szerkesztőjét, hogy ne beszéljen talányokban, hanem mondja ki nyíltan, »ki az a ref. egyház egyik lelkipásztora, a ki ellen a reformátusok némely köreiben annyi a pa iasz ? 1 s ki okozta azon nagyobb mérvű elégedetlenséget, melylyel a ref. egyháztanácsnak számolni kell?! . . . Ha panasz van és elégedetlenség: azon nem a gyanusitás, hanem a bajok teljes ismerete segithet egyedül. — Föld alatti munkát csak a vakondok teljesíti* Ismertetésünkből látható, hogy a küzdelem már elérte a hőfokot, s csillapítására mindent el kellene követni az illető három vallásfelekezet főhatóságainak l A padányi egyház köréből. A valláserkölcsi élet hanyatlásának szomorú napjaiban, midőn gyülekezeteinknek hajdani jólléte mintha a siilyedésben amazzal versenyezni akarna — különösen itt Csallóközben — hol az egyház iránti indifferentizmus ijesztő tüneteivel oly sok helyen kell találkoznunk: jól esik lelkünknek ha bár ritka alkalommal, de az egyház s vallás iránti lángoló szeretetnek oly kitűnő bizonyít-