Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-23 / 47. szám

753 kettőben nem gyarapodik : a vallásosságban, s a tiszta erkölcsben. Ezért mi vagyunk felelősek. Ne akarnánk-e rajta segíteni ?. . . Ujváry Cseli Lajos. TÁRCA. Fecht Fülöp vagy is az ev. lelkészi állomás fény-és árnyoldala Szepességen 1670 körül. Ha az ellenreformatió 1674 előtti korszakát Szepességen tanálmányozzuk, feltűnik nekünk az, hogy ritka kivétellel a lelkészek igen gyakran 3—4 évi működésök után változtatják állomásukat, mi különösen azon Körülményből magyarázható, hogy itt nemcsak minden városban 1—2, hanem most katholizált minden faluhelyen is önálló ev. lelkész működött és igy körülbelül 100 egyén ke'- I lett, holott most 25 en alig találnak elegendő munkatért. A lelkészek annál nehezebben voltak megszerezhetők, minthogy tanulmányaikat csak is külföldön és pedig több éven át végezték. Ily könnyen megmagyarázható lelkészhiány mellett alig erősítettek meg valamely köz ségben »pásztort4

, már is más gyülekezetbe hívtak és legfényesebben fogadták. Igy elköltözött Fecht Fülöp lelkész 1661-ben dec. 5-kén Dobsináról, Matheoc szabadalmazott szepesi varosba. Azt a helyváltoztatást, nagyobb, gazdagabb városból, kisebb és szerényebb községbe csak ugy érthetjük meg, ha arra emlékezünk, hogy a szepesi lelkészek a gazdig dézsma birtokában voltak, melynek jogviszonyáról a következőket jegyezhetjük meg. II. Géza király alatt történt bevándorlásuk után a szepességiek egyik szababadalma értelmében szabadon választhatták maguknak kath. lelkészeiket és tetszésök szerint fizethették is axo kat. Mig másképen nem rendelkeztek, a dézsmával fizet ték a papokat, mely intézkedésüket különösen V. István 1271-ben és III. András 1297-ben helybenhagyták és a büntetés terhe alatt ily szavakkal megerősítettek : „Concessimus etiam omnibus Plebanis de Provincia Scepusiensi, ex gratia rostra speciali ut quicunque Patochianorum eorundem Decimas suas justo modo solvere neglexerint cum judicis trium marcarum a villa, vei a comunitate Provinciáé Scepusiensis per judices, pro tempore constitutos, auctoritate nöstra eisdem Plebanis a quíbuslibet sine diminutione exigantur vei etiam persolvan tur. * *) /i hitjavitás ideje után az ev. községek ily szabadalmak és jogokra támaszkodván az ev. lelkészeket is szabadon választották és a dézsmával fizették. Hogy mennyit tett egy itteni község dézsmája, kivehetjük még az 1823-dik évről is, melyben Béla városában az illető pap mint dézsmát 2300 keresztet aratott, mi pénzben számítva legalább 6000 frtot tett. Minthogy Fecht Matheocon szintén a dézsma birtokába jött, körülbelől 4OCO—6000 frtnyi fizetése lehetett a mai értékek szerint számítva. A fizetésnek megfelelőlég volt a község általi fogadtatás is, melyről Klein **) következőket ír: »Das dasige Gericht, hat zu seiner Ankunft verehret eine Kuf Wein, zvvei Rinder, ein Kalb, zwei Kuf Bier, zwei Schweine, víele Fische, zwei Kiibel Weitzen, drei Kiibel Korn und drei Kűbel Erbsen.* Igy tehát Fecht ur egy hordó borral, 2 barommal, 2 hordó sörrel, két sertéssel, sok hallal, 2 pozsonyi mérő *) Wagner. Analecta Scepusii II. 264. **) Nachrichten und Schrilten ev. Frediger II, 151. buza 3. p. mérő rozs és 3 p. mérő borsóval gazdagon fogadtatott uj állomásán. Ilyen felette kedvező anyagi viszonyok mellett, milyenekről most itt álmodni sem lehet, viszonyítván a mostani fizetést az akkorihoz mint egyet tizhez, mindig jobban kedvezett Fechtnek a szerencse. Alig négy évig működött Matheoc uj községében, már is meghívást kapott Káposztafalvára, mely akkor még ev. némétajku község volt, most azonban tiszta kath. tót helység szerepére devalváltatott. Ellenállott a kecsegtető kísérletnek és régi helyén maradt. De már 1669-ben dec. 16-ikán megint megkínálták uj és jobb állomással, és pedig Menhárdra, szintén egy szabadalmazott XVI. szepesi városba hittak. Ezt a meghívást elfogadta. Az áthurcolkodás télen történt. Ez évben igen jó szán ut lévén 12 fogatú szánkán vitték a választottat Matheócról Menhárdra. A búcsúzó község tanácsa most is kedveskedett többféle kitüntetéssel a távozó lelkésznek A többiek között bűcsulakomára kapott egy barom negyedét, 6 tyúkot és 4 tallért borra. Az volt Fecht és a többi szepesi ev„ lelkészek szerencsecsilagának utolsó fénysugara. Most 1670 óta kezdődtek az ellenreformátió sötét üldözései. Már ez évben Bársony, a szepesi káptalan elöljárója arra birta Mihályt, Lengyelország királyát, ki zálogban tartott a szepesi városok közül szám szerint 13-at,, hogy engedje meg a kegyesrendü szerzeteseknek a templomokat e városokban elfoglalni és megint a katholikus; szertartásokra beszentelni. A szerzetesek e felhatalmazást a királytól tényleg 1671-ben junius 28-kén megkapták és arra használták, hogy az evangélikusokat a templomok több mint szaz éves békés hasznalatában zavarják. De miután a szorongatott városok lakosai majdnem kivétel nélkül ev. hitűek valának, a szerzetesek a templomok elfoglalasában mire sem mehetének és nyílt ellenállásba ütközének. Hunfalván p. o. a fenyegető nép a templomot körülállotta, a küldöttséget poshadt tójasókkal fogadta és megfutamította Igy nem boldogulván, katonai erőszakhoz folyamodtak és száz lengyel katona kíséretében véghez vitték a templomok elfoglalását. Május 13-ikán 1674-ben mar nem volt templom az evangélikusok birtokában. A szegény lelkészek pedig javaiktól: megfosztatván, az utóbbi év julius 10-ikén számkivetésbe kényszerültek menni. Azok ellen, kik még visszamaradni mertek, 1675-ben ápril 29 én egy legszigorúbb parancsolat jelent meg ily értelemben : hogy jószágaik adassanak el és magok feleségeikkel, gyermekeikkel 3—4 hét alatt hagyják el a XIII. város területét. Azok, kik ezen határidő lefolyta után a számkiüzötteket házaikba felveszik, jószágfosztással lesznek büntetendők. Mint a többi száműzöttek, szám szerint 41-en, Fechfc is kénytelen volt elválni régi fényes szerencséjétől, meg' szokott papi állásától és szeretett hazájától. Akkor többnyire Németország kerestetvén fel a szerencsétlenektől, Fecht is a Lausitzi Görlitzbe bujdosott. Ra is illett Klesch Dániel szepes-olaszi lelkész és exuláns társának verse, melyet a kassai börtönben költött és melynek kezdete igy hangzik : Deus meus forte scutum Presta me a hoste tutum. Omni ope destitutum. Abs te flagito levamen, Mitte mihi sanctum flamen, Qui in cruce sit solamen Fecht több évig ette a számkivetés keserű kenyerét. Hazáját többé nem latta. Az inség sietteté halálat, mely 1678-ban Görlitzen bekövetkezett és megszabadi-