Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-16 / 46. szám

1487 Oh ha megzendül mint vihar az orgona lélekemelő hangja, ha a sziv magasztos énekben, mely egyszerű, szivből jövő, nem idegen nyelven szóló — kitárja a mindenható előtt örömét, bánatát; ha hallom az igét nyelvemen szólani s elmémbe véve élek a szerint, ha az Úrasztalánál veszem jelképét a megtöretett test, kiontott vérnek s levetkőzve gőgöt, szenvedélyt, gyűlöletet - e jel a szeretetet költi fel lelkemben embertársam iránt s ha mindezekért ajkam buzgó imát rebeg, azon nyelven, melyet az édes anya ajakáról tanultam — miatyánk szenteltessék meg a te neved : mindezt nektek köszönhetem bajnokai a szabadságnak, zászlóvivői a felvilágosodásnak, martyrjai az eszméknek. Nektek Luther, Zwingli 1 ti vetettetek, mi aratunk, ti küzdöttetek a szabadságért, mi élvezzük azt, ti feláldoztátok életeteket érettünk. — És mi elfelejtettük volna ezt ? — — Nem 1 Nem ! Mi láttuk küzdelmeiteket — együtt küzdöttünk veletek, szavatok nem volt kiáltó szó : ime Krisztus evangeliuma tisztán hirdettetik, az igazság, melyért küzdöttetek, él : a krisztusi szeretet, mely megfogyatkozott volt, ma az emberiség javát üdvösen munkálja, a lelkiismereti szabadság, melyet bilincseiből felszabadítottatok, ma a legnemesebb eszméket terveli. Ha aggódva kérdezétek küzdelmeitekben, jóhjő-e kor, mely e szózatot megértse4

? — Mi azt felelhetjük : igen jött kor, mely megértette a nagy szózatot, mely lelkesedett eszméiteken, munkálta az emberiség javát azok által s mely az általatok napfényre hozott igazságok és szabadság élvezetében nem felejtette el: kik küzdöttek az eszmékért, kik teremtették életök feláldozásával a szabadságot. Nem felejtette e kor ki volt Luther, Zwingli. . . A protestáns Németország nagy szobrot emelt Luthernek, ki megtisztította a vallást, uj életet teremtett a Krisztusi alapon. Mi szegények vagyunk, mi nem emelhetünk szobrokat, de igazi szivből jövő hálánkat mi is leróttuk Luther iránt s Magyarország összes reformátusai megünnepelték Zwingli 400 év előtti születését s csak mi feledkeznénk el róla?. . Mi barataim, kik oly jól ismerjük őt, kiket ő vezetett az evangelium világához, kik szerencsések vagyunk ama szebb jövőben élni, melyről neki csak sejtelme volt, kik az igazságot — mely az evangéliumban van — az ő útmutatása szerint keressük s hirdetjük a népnek — nem! mi nem feledkeztünk el róla, felelevenítjük az ő életét, küzdelmeit; elkísérjük a kappelni csata térig, hol elveit vérével pecsételte meg . . . Helvetia gyermeke volt Zwingli származásra s elveire nézve egyaránt, a szabad Helvetiáé, melynek hótakart mezőin őrizte mint gyermek atyja nyájait, fenn a havasok csúcsain, hol „föld fiához közelebb az Isten«, hol »meszsze mindaz min a nagy világ csüng4

, hol szabadabb a szivnek dobbanása. Az óriási sziklák, a megdördülő meny éreztetik az emberrel végtelen kicsiny voltát, de szabaddá teszik az embert az emberektől s Istenre utalják, ott szabadabban szárnyalhat a gondolat s tisztább, üdébb, nemesebb, mit a lélek tervel. Itt látjuk őt, a gondolkozó gyermeket először társalogva az égiekkel. Itt szivta be a szabadságot, itt vette az eszméket, melyekért később halni tudott./Majd mint pap Olaszország harcterein küzd azok érdekében, kikben századok hittek s csalattak meg. Szivvel, lélekkel küzdött ő itt is; mert azt hivé Krisztusáért küzd. De hitében csalatkozott. Megingatva az egyházfőhöz kötött bizodalmában, látva, hogy honfiai igazságtalan ügyért ontják verőket, lélekben megtörve tér haza, majd a bűnbocsátó cédulák árulása, hazafiainak babonája, melyet paptársai minél inkább terjeszteni igyekeztek, elkeserítik lelkét: erélyesen kikel honfiai erkölcseinek védelmére, merészen kimondotta, hogy az a harc nem az Isten országa érde kében, hanem amaz ellenére s oly pápa érdekében foly' ki a helyett, hogy a Krisztusi szeretetet hirdetné, a szeretetlenség magvát hinti a földön. A szeretet istenének helytartója karddal az oldalán harcol, zavarja össze s bontja fel Éurópa békéjét, az igazság nagy mesterének utódja bűnöket bocsát pénzért, az orthodox kathclica egyház fejedelme bálványisteneket állit. Sötét, szomorú korszak ez : Istent többé nem lélekben és igazságban imádják, a mint megmondatott; többé nem Krisztus az alap, holott megmondá az Idvezitő : én vagyok az ur, és senki sem mehet az atyához hanem csak én általam. Hová lett a krisztusi szellem ? az a szellem, mely uj eget és földet teremtett, mely megalapitá e földön Isten országát, melyben lakozik igazság, szeretet és békesség ? Hová lett a szellem ? Elenyészett s azok kik küzdének érte a máglyák lángjai közt lelték halálukat. Hogyan, hát ez volna sorsa az eszmének? az igazságnak buknia kell, ha elbukott bajnoka? Nincs ki kezébe ragadja ismét a lobogót, nincs fény, ki legyőzze a sötétséget ? Van ! ne féljetek 1 Nézzétek: uj világosság támad a sötét világban, a pápai parancsszót egy hatalmasabb hang ki álltja tul: a kor szava. Luther s Zwingli szavát Európa viszhangozza: »Ne zsaroljátok a szegény népet, adjátok vissza, mit elraboltatok: üdvöt, szabadságot. Szegény nép, menynyit szenvedtél, ütött szabadságod órája : eszmélj s tanulj 1 Halld mit mond Zürich papja : hirdetem a szentírást, Istennek igéjét. Ne hódoljatok faragott képnek, ne higyjetek bűnbocsátó cédulának, imádjátok Istent, de lélekben és igazságban, megváltástokat, üdvötöket csak Krisztusban s Krisztus által reméljétek. És Helvetia népe megértette a hivó szót: lehullt a fátyol, le£3 bilincsek! A zürichi templom falait zsolozsmák töltik be, a szabad helvéták anyanyelvükön zengedezik karácsonkor : dicsőség a magasságos menyekben Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. . . . Ott áll Zwingli az urnák asztala melleit, kezében a békepohara, ajkán az ige : ezt cselekedjétek az én emlékezetemre, ismétli urunk szavait : szeressétek ellenségeiteket is, szól tovább s a nép boldogul, megelégedve tér haza. Helvetia hegyei harci jelszókkal viszhangzanak. Kappeln mellett két tábor áll egymással szemközt : a szabadság és szolgaság tábora, ki tudná megmondani a jövőt: a szabadság, az igazság győzni fog-e?... A nagy szellem kifejezést adott eszméinek — ott van Golgotha is.. . . Az igazság tábora szétveretett, bajnoka elvérzett. Gőgösen jár a győztes a legyőzött felett; ott fekszik elesett bajtársai között az igazság felkent bajnoka, utolsó szikrájával az életnek s midőn kényszeritik, hogy tagadja meg mindazt, a miért lelkesült, küzdött s vérét ontá, — különben halnia kell — öljetek meg, mondá: ,a testet megölhetitek, de a lelket nem!4 Megöltétek testét, megégettétek, szétszórtátok hamvait, de lelke él. Az eszme győzött. Nem hiába valósultak azok. Érdemes fennen lobogtatni a szabadság zászlaját; az igazságnak győzni kellett.Üdvözlünk téged szabad Helvetia, szabadságunknak szülő atyja te, dicső reformátorunk, pihenj csendesen, e kor megértette hivó szózatod, eszméid győztek s mi ezt hirdetjük. Lelkesülünk, küzdünk s halunk, ha halni kell és az eszmének mindig mindig győzni kell! Incze Lajos, ev. papnövendék.