Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-16 / 46. szám

1469 egyház traditiói, érzelmei és érdekeinek pedig alig megfelelő. Hasson hát oda, a nov. i 7-én összeülő ev. ref. konvent az ág. ev. konventtel egyesülten, hogy Magyarország törvényhozása a 36 év óta beváltásra váró 48. XX. t. c. 3. §-ának, legalább a fönebbi irányban, tegyen eleget; hogy igy a prot. középtanodák is megfelelhessenek a középtanodai törvény emeltebb kulturális követelményeinek. Ez a nagyjelentőségű tárgy legyen közelebb egybejövő konventünknek fő és sarkolatos teendője: hogy megmentse középtanodáinkat, különösen szellemi végvárainkat, minők: Máram.-Sziget, Csurgó stb. Losonc és Rimaszombat példái hatásától. Ám mert ha nem siet a konvent s a prot. egyházegyetem egész határozottsággal s erélylyel érvényesíteni súlyát, a törvényhozás és a kormánynál ez irányban, egyszer csak arra ébred, hogy a prot. és hazai kultura követelménye s a viszonyok hatása erősebb nyomással fog nehezedni a prot. egyház egyik s másik középtanodájára, vagy felsőbb tanintézetére, mintsem ismeretes ^vis resistendink* azt ellensúlyozhatná : minélfogva, gyengébb tanintézeteink egymás után fognak életösztönüknél fogva a protestantismus szárazdajkai öléből kibontakozni, hogy az állam emlőiről szívhassanak életadó, életmentő táplálékot, hogy azon megizmosodván, életerőre emelkedvén, kedvezőbb viszonyok között, önállóakká fejlődhessenek. S ki kárhoztatná őket, ha más tényező hiányában, sietnek jelenüket és jövőjüket megmenteni; ba nem akarva elcsenevészni s nem engedve . o magát tulszárnyaltatni, élni, hatni és fennmaradni akarnak, óhajtanak?... Ne hagyja hát magukra őket a konvent, mert pusztán letiltó rendeletével nem fogja megmenthetni kenyéréhes tanintézeteinket. A jól lakott gyermeket nem kell, az éhezőt bajos eltiltani a kenyértől. Ámde Magyarország kormányelnöke, midőn egy kerületi gyűlésen a mult évben fönebbi irányú felszólalás emelte föl fejét, akkép emelte az ellen főgondnoki vétóját: ^az államnak azt az elvet kell tartania, do ut des, facio ut faciasl* A dunántuli egyházkerület ebben megnyugodott, inkább főgondnoka, mint argumentuma iránti tekintetből. De ne nyugodjék meg a konvent; hanem mondja meg ő excellentiájának, s általa a törvényhozásnak, hogy a prot. egyház nem kegyelemből, hanem a 48. XX. tc. 3. § alapján, — nem ajándékkép, hanem éppen a ^do ut des* értelmében, viszonszolgédata fejében, — nem gyümölcstelen befektetésre, hanem a nemzet intellectualis erejének kiszámíthatatlan kamatot hozó fejlesztésére; nem luxus célokra, hanem kenyérre, hogy el ne veszszen ; a jogegyenlőség azon időszakában, melyben frázisokkal már nem hagyja magát tápláltatni a prot. egyház; nem is felekezeti, hanem nemzeti közmivelődési célokra s a nemzet közvagyonából, saját közadójából kéri azt a csekély öszszeget, aminél hasznosabb befektetésre nem fordíthatná azt az állam; kéri az egy prot. főgondnok által vezetett kormánytól, mely épp ezért mostohábban nem gondolkozhatik, mint a 67-iki, mely a prot. államsegélyt nem jogaink fejében adományozta, hanem adta az igazságos nemzet nevében többé nem mostoha gyermekének, a prot. egyháznak. A nem a mi vérünkből való vér által vezetett előbbi kormány alatt, mely nem is merte magát ^szabadelvű*-nek nevezni, az ^alapok és alapítványok« illetve ^tanulmányi és valiéisi alap* természetének megvizsgálására kinevezett küldöttség élén egy Ghiczy Kálmánnal, igy mert a 48-diki Deák és Klauzál nyomán szólani: >;

>

Nem hagyható figyelem nélkül azon igen fontos körülmény, hogy akkor, a midőn az egyházi javadalmak részére királyaink által az állami javakból a legtöbb alapítvány tétetett, az országnak minden lakosai, az akkori idők körülményei szerint s fogalmai szempontjából, akkoron csakugyan az ország összes lakosainak javára tétettek; idő jártával ezen viszony megváltozott, az ország lakosainak nagy része nem tartozik azon hitfelekezethez, mely különféle történelmi tényezők összeműködése folytán az emiitett alapítványok birtokában maradt s ezen alapítványok, most már kizárólag, az ország lakosai csak egy részének előnyére szolgálnak. * ^Ez állapot sem az igazsággal, sem a méltányossággal nem egyeztethető meg, melyek egyiránt követelik, hogy a nemzet közös tulajdonából, az összes nemzet közös javára tett alapítványoknak jótéteményében az összes nemzet részesittessék, mert az élet, az állam az élőkért, a jövő nemzedékért, nem a megholtakért van ; azt állítani, hogy az alapítványok akkor is, ha céljaiknak többé meg nem felelnek, ha az állam összérdekével nyilván ellenkeznek, lenntartandók, oly túlzás, mely az élőket fosztja meg jogaiktól a meghaltak kedvéért, az államkormányt századok óta elhunyt egyének akaratának rabszolgájává teszi s azt eredményezi, hogy oly intézmények és intézkedések által, melyek egészen más viszonyok szempontjából egy régen elmúlt korban tétettek, a lényegesen változott viszonyok között élő jelen nemzedék érdekei, esetleg az ország fennállása és jólléte is veszélyeztetnék/ ^ A kórt, a hátrányt, az igazságtalanságot, melyet az ország lakosságának egy része, ilyképen szenved, megszüntetni, az államnak kötelessége s