Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-16 / 46. szám

1465 1466 az elmúlt és a jövendő papi nemzedékekkel is. Ha mi a Sztárayak és Dévai Biró Mátyások utódai vagyunk s az ő szellemi munkájok folytatásában az ő növendékeik, azon kell lennünk, hogy viszont a kik utánunk jönnek, a mi növendékeink legyenek s ugy emlékezzenek rólunk, mint az ő atyáikról. Annyira át vagyok hatva ezen érzéstől, hogy püspöki hivatalomba lépésemkor első cselekedetem ösztönszerűleg az vala, hogy egyházkerületi lelkészképző intézetünk növendékeinek köztartására egy (bár csekély) alapítványt tettem; s ezennel nyilvánítom, hogy azon csekély adót melyet rám az egyházkerület, mint első osztályú egyházban szolgáló lelkészre vetett, kétszeresen fogom életem s szolgálatban létem tartama alatt egész készséggel megfizetni. Kérlek azért titeket is, Tisztelendő lelkésztársaim, hogy az egyházkerületi közgyűlés határozata iránti tiszteletből és engedelmességből, nem tekintve, hogy annak jogosultsága formailag talán kifogásolható, és a közgyűlés bennetek helyezett bizodalmának viszonzásául és megerősitéseül, de főleg, a cél szentségétől és a lelkipásztori hivatal folytonosságának s az egymást követő papi nemzedékek közötti kapcsolat fenntartásának az érzetétől vezéreltetve ; és végre, ha kérnem szabad, az irántam való szeretetből is, ne vonakodjatok a reátok vetett csekély tehernek, és pedig szives készséggel való elviselésétől! Teljesítsétek be ebben is az én örömemet! (Filip. II. 2.) És most Istennek áldását és a mi Urunknak a Krisztusnak kegyelmét kérem ti reátok, mindnyájatokra, mindenek fölött pedig az Istennek egyházára, a mi reform, anyaszentegyházunkra s abban a mi egyházkerületünkre és ennek gyülekezeteire. Békesség legyen az Atyafiaknak és szeretet a hittel egyben, az Atya-Istentől és az Úr Jézus Krisz tustól! (Eféz, VI. 29.) Budapesten, 1884. november hó 3-ikán. A november 17-re összehívott ev. ref. egyetemes conventhez. Jól lehet, az országos törvényhozás figyelembe vette némileg a középtanodai törv. megalkotásakor aprót, egyház iskolai autonómiáját,— figyelembe vette szegénységét: mert ezekre való tekintetből mellőzte felszólalásunk folytán, ugy a tanárok célzott magasabb számának megállapítását, mint azok díj minimumának kimondását s került minden oly, a tanintézetek helyiségeire és berendezése, illetve fölszerelésére vonatkozó intézkedéseket is, a melyek fokozatos erőgyűjtés nélkül, egyszerre s együttesen szintén elviselhetlenül nehezedtek volna reánk s annálfogva nem emelőleg, de deprimálóan hatottak volna tanintézeteinkre: mindamellett nekünk, a magyar prot. egyh. híveinek, akik eddig sem parancsszóra, hanem céljaink tudatában, hivatásunk érzetében, eszközeink ismeretével, szabad önelhatározásunkból, az idők fejlődő követelményeinek mindig meghódolva, sőt előljárva nem egyszer és irányt adva akár alsóbb s felsőbb tanintézeteinknek, sokszor erőnket is túlhaladóan, minél megfelelőbben kifejlesztésére, — nem szabad szemeink elől tévesztenünk, hogy tan- és pedig tudományi tanintézeteinkben van létünk súlypontja, jövőnk biztositéka s számos tanintézetünkben, a hazai és nemzeti irányú közművelődésnek is, egy oly hányadot tevő factora letéve, hogy súlyos s kettős vétséget követnénk el, ha a középtanodai törvénynek, font jelzett elnézésére, nem pedig emelő hatásának intentiójára tekintve annak célzata elől inkább kitérni, mint annak minélinkább megfelelni törekednénk. Valóban, multunkat kompromittáínók ugy, önlényegünkkel jőnénk igy ellentétbe és jövőnket kockáztatnék, sőt tennők tönkre ekkép, teljesen. Ha a protestántismus életelve a haladás, amit egy öntudatos prot. sem tagadhat, s annak egyik biztositéka taninintézeteinkben rejlik: a középtanodai törvénynyel egy oly válpontra jutottunk, a hol nemcsak megállapodnunk, de még tétováznunk sem szabad, hanem fölemelkedetten, a célra nézve komolyan, ridegen, számot kell vetnünk a helyzettel. Tanáraink számát, minden középtanodánkban szaporítanunk, lelkészi minimumon alóli fizetéseiket fölebb emelnünk, több helyt parallel osztályokat berendeznünk kell és nincsen mivel; természetrajzi és természettani gyűjtemények, szerelvények, vegytani készletek, a modern tudományos fejlődés vezérfonalait nyújtó tanári könyvtárakról kellene gondoskodnunk, de nincsenek ide fordítható feleslegeink; a jelen társadalmi igények által, tanintézeteinktől joggal, sőt elengedhetlenűl követelt zene, rajz, festészet tanításához szükséges helyiségeket, fölszereléseket kellene előállítanunk, de nincsen miből : az egészséges, az összhangzatos testi fejlődés, az ép léleknek szükséges ép test, a férfias, önérzetes, bátor, nemes elhatározásokra s azok kivivására képesített lélek, kedély és annak szolgálatára képesített organismus nevelése, fejlesztése szempontjából nélkülözhetlen, tágas téli torna termek, uszó s vívóhelyiségek, a legtöbb helyen még csak pium desideriumok, pedig a nemzeti véderőre való tekintetből sem szabad azoknak el maradniok. És ha azt akarjuk, pedig kell akarnunk, hogy szegény, de kiváló tehetségű és szorgalmas népiskolai növendékeink közül, a legkitűnőbbek, bejut-91*