Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

1459 PROTESTÁNS JEGYPL hó 6-ikán délután 3 órakor kezdődött ; de az egész csarnokot, valamint az akadémia épülete előtti nagy térséget már jóval 3 óra előtt nagy s fényes közönség foglalta el. Ott voltak a többek között : József főherczeg, ő Felsége a király küldötte b. Mondel, Tisza Kálmán s a többi miniszter, számos képviselő, polgári és katonai előkelőség, Pontban 3 órakor a budapesti reform, theologiai énekkar gyász éneke zendült meg, melynek elhangoztával Szász Károly püspök egy valóban emelkedett szellemű, s a boldogultnak munkásságát, érdemeit, és vallasos lelkületét oly igazán feltüntető beszédet tartott.* () utána az akadémia első titkára Faknói V. ecsetelte azon nagy érdemeket, melyekkel gr. Lónyay az akadémia évkönyveiben nevét megörökítette és azon nagy veszteséget, melyet ezen intézet a nevezettnek elhunytával szenvedett, ki még élete utolsó napjának reggelén is egy az akadémiában leendő felolvasásra szánt becses munkán dolgozott. Ennek végeztével ismét az énekkar éneke hangzott lel, és ezzel a nagy közönség, a mély fájdalom érzetével keblében szétoszlott. A koporsó később a központi pályaudvarba vitetett, hogy onnan Szabolcsmegyébe Tűzsérra szállitassék, és ott a családi sírboltba helyeztessék. Ezen végtisztességre is elkiildötte több testület a maga képviselőit; a dunmelléki reform, egyházkerületet Szász Károly püspök és Vizsolyi Gusztáv helyettes főgondnok fogják ott képviselni. A gyász-szertartás kezdete előtt pár órával a dunamelléki egyházkerület közgyűlésének Budapesten lakó s a gyászünnepélyre megjelent tagjai a legszükségesebb teendők megbeszélése végett értekezletet tartottak. Mely alkalommal elhatároztatott, hogy a zsinati törvények értelmében a főgondnoki tisztnek ideiglenes vitelére a legidősb egyházmegyei gondnok Vizsolyi Gusztáv kéressék fel; továbbá: hogy a főgondnoki széknek betöltése céljából szükséges intézkedések megtételére, de csak is erre f. évi december 10-kére rendkívüli egyházkerületi közgyűlés hivassék össze s végül, hogy az elnökség á'tal a kerület nevében az elhunytnak mélyen lesújtott özvegyéhez részvétnyilatkozat intéztessék. Hrabovszky Sámuel. Hrabovai Hrabovszky Sámuel született 1798. évi március 11-én Fel-Pécen Győrmegyében meghalt 1884. október 12 én Felső-Eőrött Vasmegyében. Édes atyja H. István, előbb fel-péci, utóbbi nemes-dömölki ev. lelkész, nagyatyja, szintén Sámuel, dunántuli ev. szuperintendens volt. Iskoláit a soproni gymnásiumban, jogi tanulmányait a győri kir. akadémián végezte. Kamondy Vasmegye jeles tisz'i főügyésze oldalán patvarizált s mint fiatal ügyvéd is mellette hivataloskodott megyei tiszti ügyészi minőségben. Juratus idejét Németh János causarum regalium magister mellett töltötte. Ügyvédnek 1824-ben esküdött fel. 1834-ben a Kőszegen létezett kerületi táblához lett kinevezve, hol mint jegyző 1848-ig működött. A forradalom lezajlása után Pozsonyban a vértörvényszék előtt vizsgálat alatt állott, de hamarjában szerencsésen megszabadult s a viszonyok nyomása alatt újra hivatalt vállalt, előbb Zala-Egerszegen a fennállott I. folyamodásu, majd Sopronban az országos törvényszéknél tanácsosi minőségben. 1860-ban rövid ideig Vas* Szász Károly gyászbeszédét lásd feljebb. ÉS ISKOLAI LAP. 1448 vármegye első alispánja volt s kevéssel ezután 40 évi hivataloskodás után nyugalomba lépett. Különös kedvvel szolgálta mindvégig az egyházat. Saját szavaival élve ő az oltár mellett növekedett fel. Közel 26 évig viselte a dunántuli ev. egyházkerület jegyzői, majd főjegyzői tisztjét s ez időn át a protestáns egyházi autonom önkormányzatának és annak alapját képező sarkalatos törvények és jogszokásoknak ismeretébenoly tapasztalatokat gyűjtött, mint kivüle kevesen. Az autonom jogok melletti küzdelemben és társadalmi kérdésekben, ép ugy a politikában elfogulatlan szabedelvü meggyőződést tanúsított mindig. Az egyházi gyűlések jegyzőkönyvének sa protestáns sajtónak nálánál szorgalmasb és figyeimesb olvasója nem igen lehetett. Mindent kedvelt, ami protestáns volt s igy nagyon természetes, hogy a felső-lövői ev. tanintézeteknek is mindig jó barátja volt Bámulatos emlékezőtehetsége végső órájáig nem hagyta el. lílményeit s vele valaha érintkezésben állott személyiségek neveit ritka pontosággal sorolta fel bármikor. A dunántuli megyék nemes családjainak, azok összes, a század első felében élt tagjainak nálánál, ki a nemesség kimutatására irányult pereket, mint tiszti ügyész évek sorát át vitte, alaposabb ismerője alig volt. Hasonló memóriát tanúsított a latin classikusok főleg Horatius és Virgilius ismeretében, valamint Schiller német, és Petőfi magyar költeményeinek ismeretében. Elte utolsó napjáig emlékezetből idézgette az említett remekírók művészek egyes részeit nemcsak, de sőt ujakat tanult be. () a jót és szépet különben nemcsak ismerte, hanem gyakorolta is. Róla hízelgés nélkül elmondható, hogy közérdekű humánus eszmék és vállalatok benne mindig meleg érzésű és buzgó támogatót leltek s számtalan szűkölködő hálával gondol vissza a nemes jóltevőre, ki titokban szerette osztogatni a szeretet adományait. Igy tehát nem csuda, hogy özvegyének és atyja szellemében működő István fiának gyászában az egész vidék benső részt vett. Az öreg ur az nap halt meg, mikor az lí. E. E. gyámintézet közgyűlését tartottuk meg Szombathelyen. Két nappal utóbb általános részvét mellett örök nyugalmára kisértük ; nt. Stettner Gyula felsőlövői esperes a háznál s nt. Gueth Sándor felső-eőri ref. esperes a temetőben szónokolt, mindkettő könnyekig hatván meg a gyászgyíilekezetet, mely felekezeti különbség nélkül a vidék szinejavából állott. Az egyházi szertartásban még segédkezett Seregély Dávid szalonaki és Mérnyi Adam felső-eőri ev. lelkész ; a karéneket Ritter Sámuel helybeli tanitó vezette. Különösen felemlitendő, hogy a felső-eőri hivatalok s a lövői intézet a gyászünnepélyen részt vettek. Nagyban emelte az ünnepélyességet a felső lövői tűzoltó dalárda szép éneke (Eitner tanár vezetése alatt) és a felső-eőri tüzoltóegylet, mely pártfogójától a végtiszteletet szintén meg nem vonhatta. Áldott legyen közöttünk a boldogultnak emlékezete 1 Ebenspanger János. ADAKOZÁSOK. Az országos prot. árvaházra: Markó Lajos ev. egyh. felügyelő a kassai ág. ev. magyar-német egyház évi járulékát 6 frt. — Szentpéteri Sámuel pelsőczi ref. lelkész 2 frt. Szerk. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos : ZDr. Ba.lla.^1 ^Eór. DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapesten.