Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

1446 elemi iskolai tanítósággal megértetni, hogy az elemi tanításnak mely tantárgyaira kell a tanítás súlyát fek­tetni ; a melyek az értelmes olvasás, helyes fogalmazás és a számvetés jól tanitása körében határozódnak, kimu­tattam, hogy magát a magyar nyelvet, a természetraj­zot, természettant, földrajzot, történelmet és alkotmány­tant épen az olvasókönyvek segítségével, főképen azok olvastatása közben és által kell a gyenge gyermekek ismerete körébe eljuttatni, s ez uton, és a tanítás se­gítségére kiadott taneszközök által állandósitani. E célból kiadott rendeléseim az elemi tanítás he­lyes irányban való vezetésére, meg is tették kellő hatá­sukat, különösen az oly osztatlan iskolákban, a hol egy tanitó kénytelen a 6—12 éves korban álló gyermekeket egy tanteremben tanítani; kevésbbé hatottak az oly vá­rosi iskolákban, ahol minden osztálynak külön-külön ta­nítója van : azonban utasításaim itt sem mellőztettek el, és a tanítás módszerén ily helyeken is meg vannak a javításnak nyomai. Különös örömömre szolgál tehát, hogy a főváros közönsége az elemi tanítás hibás útjára tévedett tanítóit s az elemi oktatást szintén a dolog természete által és általam is kijelölt helyes útba kívánja igazítani, és mind­azon veszélyes eszközöket, melyeket a tanitok nem min­denkor a célra törekvés segítségéül, hanem olykor ké­nyelemből, sőt más mellékes érdekekből is használtak, iskoláiból kitiltani szándékozik. Az elemi népoktatás javítására szolgáló e nemes törekvéseit a főváros közönségének örömmel szemlélem, és felterjesztésében kifejtett idevonatkozó nézeteit alapjá­ban helyeslem és el is fogadom. Mivel azonban a nagy fontossággal biró törekvése­ket, s a főváros közönsége által kijelölt módozatokat, de magát az egész ügyet oly nagy nehézségekkel egybe­kötötteknek ismerem, és mivel a nehézségek megoldásá­val, különösen azoknak gyakorlati kivitelével szakköze­geim utján magam is tevékenyen foglalkozom ; arra hí­vom föl a főváros közönségét, hogy a célba vett, külön­ben is nagy időt kívánó intézkedések oly módon való megkezdését, mint az felterjesztésében előadatik, egy­előre fügessze fol, s várja el a közelebb lefolyó tanév leforgását, a mely alatt ez irányban teendő országos in­tézkedéseim már megjelenhetnek, hogy aztán azokkal egybehangzólag s azok szerint intéztethessék el a főváros elemi oktatásának ügye is. Addig is szükségesnek látom a főváros közönsége figyelmét a fenn is hivatolt i88o ban augusztus 9-én 1046. sz. a. kelt rendeletemre ujolag felhívni, s meg­hagyni, hogy elemi iskolai tanítóit ez irányban való taní­tásra utasítsa. Az ügy ez elhalasztására annál inkább felhívom a főváros közönségét, mert a fennálló országos törvény ál­tal ream ruházott jogomnál fogva ezentúl is különös gondot az elemi oktatás általános módszere megállapítá­sára, az ahhoz tartozó eszközök megválogatására fordi­tani és az e téren történt s előttem álló szomorú téve­déseket minden igyekezettel el fogom távolítani, s hogy ilyenek ismét be ne következzenek — megakadályozni. Mihelyt készen lesznek a munkában levő ide vo­natkozó javításaim, kiadás előtt egy értekezletre fogom meghívni a főváros közönsége által kijelölendő szakköze­geket, s az elemi oktatás országos ügyeit ez uton össz­hangzásba hozni a főváros elemi oktatásának különösebb kívánalmaival. — Budapest 1884. julius hó 30. Trefort s. h. B. M. Magyar vasárnápi iskolák Budapesten. A ref. theológusok október hó 3 r-én, este 6 órakor összegyűltek, hogy e tanévben első előkészítő órájukat megtartsák s ezzel a vasárnapi iskolákban való üdvös munkálkodásukat ismét elkezdjék. Péntek volt, az Idvezítő halála napja, melyben az emberiség üdvéért elhangzott ama fenséges szózat: Elvégeztetett s valósággá lett az Ur Jézus Kristus ígérete : Ez az én vérem, mely kion­tatik sokak bűnének bocsánatára. De az okt. 31 -ke egyúttal az a nap is, melyet, mint a reformátió által megindított nagy küzdelem kez­detét szokás megjelölni. E küzdelemnek erőt s győzel­met ama két megdönthetlen igazság adott: a Krisztus­ban való hit által üdvözülünk s az üdvösségünk munkálására szükséges igazságokat az Isten szent lelke által ihletett teljes írásban találjuk fel. E két igazság éltette a vasár­napi iskolában működőket eddig s fogja vezetni ezután is. E két igazság hatalma hárította el a kezdet nagy nehézségeit s cáfolta meg féryesen a vasárnapi iskolák ellen támasztott kétségeket. Epen azért az ezen tanévben tartott előkészítő órán i.s ama két igazság maradandóságát hangsúlyozva buzgó ének és ima után, a theológusok Krisztus Urunknak a magvetőről való példázatába igyekeztek elmélyedni, hogy az abban foglalt igazságokat a kis gyermekekhez is el­juttassák s elmondják, hogy az isteni Megváltó ma is széjjel jár, hintve a romolhatatlan magvat, az Isten igé­jét s a Gonosz ma is elragadja e magvat, mert a sziv nincsen elkészítve a Megváltó befogadására s nem alázza meg magát Isten azon fenséges igazságai előtt, melye­ket szem nem láthat, fül nem hallhat, embernek gondo­latjába be nem mehetnek, hanem a melyeket Isten je­lent meg az őt szeretőknek. Ezután megállapították ama bibliai mondást, mely a hallott igazságokat mintegy összefoglalva vésse azokat a gyermek szivébe. E világ hitetlensége s kételyei el­lenében hadd szerezzen Isten a gyermekek szájából di­cséretet, hadd hangoztassák az alázatosok a Krisztus hatalmát, ki igy szól az emberi bölcseség hiábavaló erőlködéseire : Az ég és föld elmúlnak, de az én beszé­deim soha el nem múlnak. Azután megbeszélték azt, hogy karácsony előtt valamivel egy ünnepélyt tartsanak, ha Isten ugy akarja, melyen a gyermekeket összegyűjtve minden iskolából, énekeljék az angyali seregekkel: Dicsőség a magasság­ban Istennek, békesség a földön s az emberekhez jó­akarat. Szó volt még egy érdekes dologról, melyet itt köz­lök mindazokkal, kik eddig is már állítottak fel a vidé­ken vasárnapi iskolákat, de azokkal is, kik még eddig nem tették. Most már igazságszerető ember nem mondhatja azt, hogy mi nálunk nem lehet ilyen iskolákat állítani, sőt mindenkinek el kellene ismerni, hogy a gyermeke­ket, kikben olyan sok a hiba és bűn, kik nálunk a hitet­lenség s gonoszság kisérteteinek épugy ki vannak téve, mint máshol, szükséges ahhoz a Jézus Krisztushoz vezé­relni, ki nekünk ezt a parancsot is adta.: „Engedjétek a kis gyermekeket hozzám jőni, mert ilyeneké a mennyek­nek országa.® Nem olyan kicsinyek testileg, nem is az érzéki benyomásoknak s a természeti életnek ugy alá­vetettek, nem is oly ártatlanok, mint a milyeneknek a gyermekeket sokan mondják, a kik azutan nem tudnak mihez kapni, mikor a 10—12 éves gyermek lelke telve van hiábavaló s gonosz gondolatokkal és indulatokkal, hanem oly alázatosak s nem a magunk, hanem fennsőbb erőre támaszkodók legyünk, mint a kis gyermekek. 90

Next

/
Thumbnails
Contents