Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

1267 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1268 következtek a testületi tisztelgések a tanácsteremben, de oda csak kis része fért be a közönségnek. Ekkor lepleztetett le Török arcképe is, de ide én már nem fértem be, majd ha egyszer magam bejuthatok valahogy, egyet ott imádkozom. . . Délután 2 órakor kezdődött a nagy ebéd a Hungaria dísztermében, a délelőtti dús gazdag szellemi táplálékra kissé vékony testi táplálék, ha már a szivünk lelkünk meg volt terhelve, hát a bérlő gondoskodott, hogy a gyomor nagyon meg ne terheltessék; azonban szép, érdemes, okos és tanulságos pohárköszöntők kárpótoltak egyebekért. Tisza K. is mondott programmszerű köszöntőt, mit nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgattunk és erősen megéljeneztünk. Azonban minden pohárcsörgés között legszebben csendült az uj püspök köszöntője, melyben ezer frtot alapit, felét a pesti convictusnak, felét az épitendő uj templomra, ez már aztán hallatja magát. * * Hétfőn a gyűlést már az uj püspök nyitotta meg ; a sok teendő, javitandó, alakitandó csak ugy dűlt belőle, ha mindazokat megvalósíthatja, igazán méltó utóda lesz Töröknek. A többi közt igen fontos a püspöki visitatió Ígérete a jövő tavaszra, még pedig Baranyában. Jó lesz bizony szét nézni, talán kissé szét is ütni közöttünk, mert sokan nem férünk a bőrünkbe, s az óh felséges nép se igen akaródzik a törvény szavára hallgatni. Azt csodáltuk legjobban, hogy az egyházkerület ügyeit, bajait annyira ismeri, mintha csupán csak azok miatt őszült volna meg. Egy igen jó barátom, a ki nagyon szokott tépelődni, aggódni a közügyek miatt, s a ki nagyon sokszor megszokta gondolni, hogy kire adja a voxát, a kiről azt tartjuk, hogy loyalis kormánypárti, erős szélső baloldali színezettel, szinte sokat aggódott Szász püspöksége miatt, de végre mégis csak rá adta voxát, megszólit a gyűlésen ?

no hála isten ! egyházkerületünk ügyei a legjobb kezekbe vannak letéve, jól választottunk, nyugodtak lehetünk, gyere menjünk haza*! Itthon vagyok de lelkem még most is ott van, próbálom le freskózni a látottakat, hallottakat, de nem igen értek hozzá, nem tanult mesterségem. Hozzatok édes lelkem egy kancsó bort! hadd mondjam itthon is köztetek, hogy uj püspökünk sokáig éljen!! Nagy Ignác, kölkedi ref. lelkész. ISKOLAÜGY. Nevezetes újítási mozgalom a népiskolai oktatás és nevelés terén. Mindenütt, de különösen a történetben vannak és lesznek bizonyos időjelzők, a honnan a történet egy-egy ujabb korát számítjuk. Es ezek eredményeikben messze kiható addig nem létezett események. Hogy tovább ne menjek, ilyen általános időjelző az általános történelemben: a keresztyénség fe'vétele, a reformcitió korszaka. Közelebb hozzánk Magyarország történetében, hogy csak egyet említsek, az 1848/9-iki szabadságharc korszaka. Ugy de a történetnek annyi különféle ága van. Van általános történet, mely nem csak azért általános, mert az összes európai és a többi világrész államainak történetét tárgyazza; hanem azért is, mert magába öleli azon részeit is a történeti eseményeknek, a melyekben már magukban is van specifikus históriájuk. Ilyen specifikus históriája van a sok közül : a keresztyén vallásnak, az anthropologiának, a művészetnek, a népiskolai oktatás és nevelésnek, stb. stb. En ez utóbbival kivánván foglalkozni e helyen, a többiek történeti menetét elejtem. De sőt a népiskolai oktatás és nevelés történetében sem nyúlok messze előre, csak a mennyiben szükségem lesz, annyiban mutatok rá, midőn egy ujabb, nevezetes újítási mozgalmat akarok tárgyalni e téren. Ismeretes minden gondolkodó és emlékező fő előtt, hogy a népiskolai oktatást és nevelést minő stadiumban találta az 1868-dik évi 38. cikk, mely a népiskolai közoktatás tárgyában hozatott. Kevés kivétellel nem ölelt íel a népiskolák tanterve több tantárgyat, vagy ha föl is ölelt, nem vitte főlebb a növendékekkel az iskola, mint hogy könyvnélkülözték benne a bibliai történeteket, Kátét s tudtak, a hogy tudtak, gépszerűen irni, olvasni és számot vetni, s a hol, ott énekelni. Az úgynevezett reál tantárgyakból holmi egybetákolt füzet után szedegettek a gyermekek magukhoz egyet-mást, a természet tüneményeiből, és a történetből édes keveset. Épen csak hogy a hire volt meg, hogy tanultak történetet is. Ennek legfőbb oka abban rejlett, hogy az irás és olvasás közlésének és könnyebb elsajátítási módjához a tanitók zöme nem értett. Igen természetes tehát, hogy a silabizáló methodus mellett, jó szerencse, ha az énekeskönyv olvasásáig vitte a gyermek, mire az iskolából kikerült. Jött az 1868 dik évi emiitett közoktatási törvény, mely külön epochát képez, a nevelés-oktatás történetében a népiskolák terén. Ki vonná ketségbe, hogy e törvény mint maga annak nagy érdemű benyújtója, ideális téren mozog? E törvény olyan a maga egészében, mint a jövő század regénye. Vagy is ma még «-tól z-ig végre nem hajtható mindenütt. Mit mond e törvény a népiskolai tantárgyak felől? A 11. § 3. p. alatt előírja azon tárgyak minimumát, melyet minden iskolának kivétel nélkül föl kell dolgoznia, akár van rá idő akár nincs ; akár emészti meg a gyermek, akár nem ; akár marad hátra mellette a gyermek testi fejlődése, akár nem. A gyermekeknek szükségképen kell, hogy mind mint kész tudósok kerüljenek ki már a népiskolából. Innen keletkezett azon nem egyszer hangoztatott s épen nem a légből kapott találó vád, hogy immár gyermekek nincsenek is. Az a kor nem létezni látszik, legfölebb a bölcsőre szorítkozik. Miután az ott fölvett tantárgyak sora mindenk