Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-02 / 44. szám

1419 PROTESTÁNS EGYH VZI ÉS ISKOLAI LAP. 1436 A negyedik fogásnál Lónyay Menyhért gróf felemelkedve helyéről, a felséges királyi párra és a trónörökösre mondott pohárköszöntőt, melyet a vendégek állva hallgattak meg és zajosan megéljeneztek. Az első pohárköszöntőt csakhamar követte a többi is. Szász Károly egyházkerülete nevében a testvéregyházakra ürítette poharát, kérve, hogy vegyenek ezentúl is részt egymás jó és balsorsában. Kívánja, hogy a testvéri kötelékek, melyek évszázadok óta fennállanak, a mai nappal csak erősödjenek. Tisza Lajos gróf Szász Károlyra ürítette poharát. Szerinte a valódi választott nép a pesti ref. egyház közön sége, mely lelkészül választotta azt, kit az egész kerület püspökéül tisztel. A püspök azzal viszonozta a felköszöntést, hogy IOOO frtos alapítványt tett és pedig 500 frtot egy uj reform, templom felépítésére és 500 forintot a papnövelde konviktusának. A jelen voltak zajos éljenekkel és tapsokkal fogadták az alapítványt, Beöthy Zsigmond felköszöntője után Vadnai Károly éltette Szász Károlyt, éltette a maga és irótársai nevében. Szász Károly nemcsak mint egyházférfiu, nemcsak az állam szolgálatában szerzett kiváló érdemeket, de mint költő is, hervadhatatlan babérok jutalmazzák működését. Szász Domokos lelkes felköszöntőben éltette báró Vay Miklóst, főoszlopát a ref. egyháznak. Prónay Dezső báró Lónyay grófra ürité poharát ; a mai napot az összes prot. hitfelekezetek örömünnepének tekinti. Ferenc József unitárius püspök felköszöntője után Ráday Gedeon gróf Révész Bálint püspököt éltette, mint oly férfiút, ki életének legnagyobb részét az egyház szolgálatában töltötte, kiváló tehetségét áldásosán gyümölcsöztetve az egyház érdekében. Miután Szász Károly a távollevő Trefort minisztert éltette, Tisza Kálmán miniszterelnök emelkedett fel helyéről, a következőket mondván : „Említették a protestáns egyház küzdelmét, melyben mi öregek részt vettünk. En minden időben hangsúlyoztam, hogy először magyar ember vagyok és protestáns s mégis csak nemrég voltak hangok, hogy én a prot. egyház érdekeit föláldozom. Azonban én mindig abban a véleményben voltam, hogy a prot. egyház jóléte csak az állam, a magyar állam jólétével együtt gondolható. Egyik jóléte a másik jóléte. Igaz, mi harcoltunk a prot. egyház jogaiért, ott voltam én is a küzdők közt, s visszaemlékezve a multakra, azt kívánom, hogy az utódoknak soha se legyen alkalmuk a prot. egyház jogaiért harcra kelni, s kívánom, hogy a „mi öregek® küzdelmeiről az utódok házi tűzhelyük mellett csak ugy beszéljenek, mint a vén katona kiküzdött csatáinak emlékéről. A magyar állam és a prot. egyház jóléteért ürítem poharamat.4 A miniszterelnök meleg szavait hosszas tapsokkal és éljennel fogadták. Legyen a bölcsességnek és tudománynak, az Ur félelmének és a hatalomnak lelke az új főpásztoron s Isten éltesse őt ad multos annos 1 —y—a. A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. Október 25-dikén vagyis a mult szombaton vette kezdetét a nevezett közgyűlés. Az első nap az eléviilhetlen tisztelet és kegyelet napja volt. Csak éppen, hogy az alakulási munkát megejtette a közgyűlés, kezdetét vette a gyászlepellel bevont, diszes közönségtől megtelt templomban az egy évvel ezelőtt elhunyt nagy püspök I gyász-emlékünnepe. Az igaz fájdalom tolmácsolására és fokozására annyira alkalmas s valódi művész-kezektől érintett orgona mélabús hangjai, majd a theologiai akadémia és a gymnásium növendékeiből alakított énekkar megható szép éneke (mert hiszen hol van egy-egy szebb ének, mint a 90-dik zsoltár) alkalmas előkészitői voltak a kedélyeknek az ünnep komolyságához és nagyszerűségéhez. Az ének elhangoztával az uj püspök a szószékbe lépett, mert az egyházkerületi közgyűlés még a mult évi decemberben akként intézkedett, hogy az eltemetett főpap székébe a ki ülend, az vegye kezébe az eltemetett főpap sírboltjának is a kulcsait, az költse fel egyéves álmából, s vezesse az őt feledni nem tudó és tisztelni meg nem szűnő egykori hívei és kormányzottai elé. Ügy történt. Az egy év óta szunnyadó főpásztor felköltetett, elibénk vezettetett a maga valóságában. Reá ismertünk, egészen reá ismertünk minden vonására. Megláttuk újból teljes nagyságában. De az a kéz is, mely őt a sírboltból elővezette, mesterére vallott. Egyik szemünkben köny csillogott, a másikból az öröm sugara csillogott elő. Bús komoran állottunk a mesteri'eg vázolt s színezett képe előtt az elköltözöttnek, de örömmel s reménynyel eltelve tekinténk a nagy művészre, ki a képet elénk állította. A templomi ünnepély végeztével a gyűlésterembe vonult a közönség egy része, hol Török Pálnak az egyházkerület által megrendelt s Barabás művészi ecsete alól kikerült olajba festett életnagyságú arcképe lepleztetett le Szász Károlynak rövid, megható beszéde kíséretében. Hadd rezegjenek végig a fájdalom húrjai lelkűnkön ! Hadd legyen az a nap egészen a kegyeletes emlékezeté. Ünnepnap ez, az ünnepet meg kell szentelnünk. Ne dolgozzunk 1 Nem is dolgozott a közgyűlés e napon semmit. A tulajdonképeni közgyűlési tanácskozások október 27-én kezdődtek. Gr. Lónyay M. felhívta az immár felavatott uj püspököt az egyházi elnöki szék elfoglalására kifejezvén egyszersmind legőszintébb elismerését s köszönetét azért a lelkiismeretes buzgóságért, melyet a volt hely. püspök Sípos Fái az egyházkerület kormányzásában s a püspöki teendők végzésében hét hónapon át tanúsított. Majd Sípos Pál az egyházkerület pecséteit, okmányait a közgyűlés szine előtt Szász Károlynak átadván, ez az elnöki széket a következő, nagy érdekeltséggel hallgatott s többszörös tetszés nyilvánítással meg-megszakitott beszéddel foglalta el. Főtisztelendő Egyházkerületi közgyűlés ! Midőn püspöki hivatalommal járó kötelességeim egyikének folyamányául, az egyházkerületi közgyűlés és törvényszék társ-elnöki székét elfoglalom, engedelmet kérek a főtiszteletű közgyűléstől, hogy némelyeket — igen röviden s csak mintegy jelezve — megérinthessek azon elvek közül, melyeket elnöki tisztem teljesítésében irányadóul kívánok tekinteni. S miután átalában püspöki hivatalom kötelességeinek és teendőinek felfogását illetőleg, tegnapi felavattatásomat követő rövid beszédemben csak a legfőbb dolgokra s különösen a szellemiekre szorítkoznom parancsolt az a hely a hol — s a gyülekezet a mely előtt állottam — némelyekben még a tegnap mondottakat is kötelességemnek érzem kiegészíteni. Mind a mellett nem fogom soha igénybe venni a főtiszt, közgyűlés figyelmét s késleltetni a tanácskozások megkezdését, mert tekintve teendőink halmazát, valóban ideje, hogy — a különben lélekemelő — ünnepélyességek után végre munkához lássunk.