Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-02 / 44. szám

1417 ugyan egy rangra magával a szent írással, de éppen a szentírás magyarázásában általa elfogadott, s őt mint egyházközönséget kötelező zsinórmértéknek ismer el. Mig azért valaki a helvét hitvallású reformált egyház tagjának, annál inkább lelkészének, vagy éppen püspökének tartja s akarja tartani magát: addig őt egyházának hitelvei s az evangéliomnak és átalában az isteni kijelentésen alapuló teljes írásnak a helvét hitvallásban lefektetett magyarázata kötelezi. Mi nem tartunk békóban senkit: mi nem vetünk nyűgöt a lelkekre : szabad a vizsgálódás, szabad a meggyőződés ; de magunkra a mi egyházainkra s egyházi szolgáinkra nézve kötelezőnek ismerjük el a helvét hitvallást, melyen csak az egyetemes egyház változtathat egy netaláni uj hitvallással, a minek lehetősége a protestantizmus elvénél fogva nincs kizárva, sőt zsinati törvényeinkben is (893. I. a) világosán fel van hozva, mint jus reformandi — de addig a mi papjaink, tanáraink, püspökeink ne legyenek ujak a tudományban. Az írás szavaiból magyarázza végül, hogy a gyöngeségben, melyet a nagy hivatásra magával viszen, vagyon az ő ereje, mert mondá az Úr : »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm a te erőtlenségedben végeztetik el.4

S ezért bocsánatot kér a hívektől, hogy inkább fennhangon gondolkozott, mint szólott hozzájuk. Szavait buzgó fohászszal rekeszti be : könyörögvén az Úrhoz áldásáért, hogy a nagy kötelesség súlya alatt össze ne roskadozzék, hogy ajkait tegye ékesen szólókká, elméjében fogamzzék meg az igazság s lába meg ne csuszamodjék a meredek kősziklán ; s legyen áldás szaván, midőn áldást mond a királyra, a hazára, a nemzetre, az anyaszentegyházra és az ájtatoskodók gyülekezetére. A lélekemelő ünnepélyt egy a Szotyori Nagy királyhymnu.-zának dallamára átirt karének és a főiskolai énekkarnak „Nagy Isten szálljon rá szent lelked* kezdetű éneke fejezte be. A templomi szertartás után Szász Károly püspök a dunamelléki ref. egyházkerület üléstermében fogadta a tisztelgő küldöttségeket. Az első volt az ágostai evangélikus kerület küldöttsége, mely Prónay Dezső báró főfelügyelő vezetése alatt Fabinyi Teofil, Sárkány József, Moravcsik Mihály, Schrancz János, Sárkány Sámuel, Jakobey József, Böhm Károly, Tolnay Antal és Győry Vilmos tagokból állott. Prónay Dezső üdvözölte az uj püspököt, őszinte örömének adva kifejezést megválasztása felett. Testvéri szeretet uralkodott eddig a két protestáns felekezet között ; az elhunyt püspök mindent elkövetett, hogy e szeretetet növelje, hogy a két protestáns felekezetet minél szorosabbra fűzze egymáshoz és reméli, hogy az uj püspök is ily irányban fog működni. Szász Károly válaszában meghatva mond köszönetet a tisztelgőknek; örömmel tölti el, hogy a testvéregyház is résztvesz az ünnepélyen és igéri, hogy mindig előtte lesz boldogult előde példája, azt fogja követni mindenkor. Kéz kézhez, váll vállhoz vetve kell működnie a két testvéregyháznak, egyesült erővel kell küzdeniök és ekkor biztos a győzelem. A dunamelléki ref. egyház nevében Dobos, az egyházkerület lelkészeinek Nesztora intézett rövid, de meleg beszédet az uj püspökhöz, ki megindulva válaszolt az ősz lelkipásztornak. A dunántuli egyházkerület küldöttsége Papp Gábor püspök vezetése alatt, Beöthy Zsigmond, Vályi Lajos, Körmendy Sándor, Véghelyi Dezső, Kopácsy Árpád, Csonka Ferenc, Pápay Sándor, Jávory Elek, Babó József és Kiss Gábor tagokból állott. Az üdvözlő beszédet Papp Gábor püspök tartotta. Teljes bizalommal viseltetik az uj püspök iránt, ki bir mindazokkal a jeles és kiváló tulajdonokkal, hogy méltóan töltheti be helyét, hogy pótolhatja a kidőlt oszlopot. E reményre feljogosít az uj püspök múltja, ki nemcsak a költészet terén szerzett hervadhatatlan babérokat, de szerzett gazdag gyakorlati tapasztalatokat is. Végül azon kívánságának ad kifejezést, hogy építsen tovább azon a fundamentumon, a melyet boldogult Török Pál, a bölcs mester, megalkotott. Szász Károly, válaszolva Papp Gábor püspök be" szédére, a tiszántúli kerület küldöttségének üdvözletét fogadta. A küldöttséget Révész Bálint püspök vezette : tagjai voltak Kiss Áron, Ráday Gedeon gr., Szőllőssy Antal és Tóth Sámuel. jRévész Bálint kezét nyújtva az uj püspöknek, elmondta, mennyire szereti mint barátját, mennyire örvend megválasztatásának, mert benne látja azt a férfiút, a ki kiváló tehetségével egyházkerületének és az egész református egyháznak felvirágzásán fog faradozni és bizonyára siker kornázandja működését. Azután elérzékenyedve borult barátja nyakába és az egész gyülekezet előtt megcsókolta. A tiszáninneni kerületet Kun Bertalan miskolci püspök képviselte, szép, tartalmas beszédben adva kifejezést örömének az uj püspök megválasztatása felett. Miután Szász Károly kifejezte köszönetét, az erdélyi egyházkerület küldöttei: Tisza László, BánfTy Béla gróf, Lészay Lajos, Mérey Albert, Nagy László és dr. Bereczky Endre nevében Szász Domokos, a püspök testvére mondott beszédet, üdvözletet hozva szülőföldjükről, melytől bár elszakadt fivére, itt az ország szivében, a fővárosban, foglal el oly kiváló állást, a miért büszke lehet rá, nemcsak mint testvére, de mint erdélyi is. Szász Károly elérzékenyedve válaszolt az erdélyi küldötteknek. Szülőföldjén porladoznak atyja hamvai, ott imádkozik most érte édes anyja és e visszaemlékezés nemcsak a testvér szemeibe csalt könyeket, de mélyen meghatotta a jelenvoltakat is. Az utolsó szónok volt Vámossy Mihály, a református gymnázium igazgatója, ki a tanári kar nevében járult az uj püspök elé, azt az óhájtását fejezve ki, vajha ő is, mint elődje felkarolná a tanügy érdekeit. Szász Károly válaszaban megígérte, hogy minden tőle telhetőt el fog követni, hogy az egyházkerületben az iskolákat és tanintézeteket támogassa. A küldöttségek fogadtatása után délután 2 órakor a Hungária dísztermében 180 terítékű lakoma volt, melyen ott láttuk Tisza Kálmán miniszterelnököt, Lónyay Menyhért grófot, Péchy Tamást, Tisza Lajos grófot, Prónay Dezső bárót, Révész Bálint, Papp Gábor, Kun Bertalan, Ferencz József püspököket, Szász Domokos erdélyi helyettes püspököt, Tóth Lőrincet, Tóth József tanfelügyelőt, Gönczy Pált, Vizsolyi Gusztávot, Beöthy Zsigmondot, Ballagi Mórt, Szilágyi Dezsőt, Szilágyi Sándort, Vadnai Károlyt, Szemere Attilát, Komjáthy Bélát, Tóth Sámuel egyházkerületi főjegyzőt, Giczey Samut, Fabinyi Teofilt, Berecz Antalt, gróf Ráday Gedeont, Tanárky Gedeont, Szász Bélát, Szász Róbertet, Nagy Miklóst, Steiger Gyulát, Mádi János kecskeméti főgondnokot, Papp Károly budapesti ref. lelkészt, Vécsey Tamást, Kálosy József kir. alügyészt, Vámossy gymn. igazgatót, a theologiai tanári kart, a kecskeméti, körösi és halasi tanári kar képviselőit, a küldöttségek tagjait és a budapesti ref. egyház számos hivét. 88*