Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-02 / 44. szám

1410 háromegy főiskola jelszavát. Kecskemétnek, melytől elvette a theologiát, meghagyta a jogi akadémiát; Kőrösnek, virágzó gymnásiuma mellé tanitó-képezdét adott; s az egyházkerület segélyét megosztotta a három intézet között, melyek együtt alkotják a teljes főiskolát. A hóditók, a kik csak diadaluk kevély örömét akarják élvezni — nem igy szoktak cselekedni; de Török Pál nem magának, hanem az ügynek kivánta a diadalt — s azt teljes mértékben meg is nyerte. IV. De mindjárt kifogyok az időből, a ti türelmetek ajándékábóltán máris kifogytam, T. Gyülek.; de ha estig beszélnék, sem fogynék ki a Török Pál munkáinak puszta elősorolásából. S mivel ezúttal nem magamnak, hanem Török Pálnak kérem a ti figyelmeteket, a ki tőletek ezt csakugyan megérdemli, kérlek tűrjetek el még egy kevéssé. A miket Török Pál igy, úgy szólván a maga kezére végzett, azok csak kis részét teszik az ő apostoli munkájának, mely ép oly sokfelé oszlott — s melynek minden részét épen annyira betöltötte, mint nagy példaképe Pál apostol a magáét. Senkinek kenyerét ingyen nem ettük, hanem fáradsággal és nyomorúsággal, éjjel és nappal munkéülcodvéin, mondhatja ő is Pállal (2. Thess. III. 8) És féíradózunk, tulajdon kezeinkkel munkálkodván; ha szidalmaztatunk, jót kivernünk, ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük', ha gyaláztatunk, imádkozunk. (1. Kor. IV. 12. 13.). Mint lelkipásztor, mint esperes, mint püspök — mint egyetemes egyházunknak egyik vezérférfia, hivatalánál fogva konventi elnök, az egyetemes tanügyi bizottság elnöke kezdettől végig — ő minden volt mindenekben. Mit mondjak róla különösen, mint püspökről? 248 egyház gondja s 340,000 lélek üdve feküdt az ő szivén s ő mindnyáját viselte, nem hivatali robotként, hanem teljes szívvel és lélekkel. Kormányának szelidségét és szigorát egyaránt éreztük mindnyájan — mert igazságos volt mint biró, pontos mint felügyelő, éber mint vigyázó, teljes szeretettel mint ember és tiszttárs, kegyes mint atya. Gyűléseinket kevés szóval, de sok bölcseséggel vezette ; éles elmével boncolta a kérdéseket s mintegy játszva oldotta meg a bonyodalmakat. De ha gyűléseink napokig tartottak, az ő éjjel-nappali munkája egész éven át — s abban ő megszűnést vagy pihenést soha sem ismert. S ha ama kegyes római császár Titus elveszettnek mondotta a napot, melyen valami jót nem tehetett — Török Pál talán soha sem vesztett el egyetlen napot is azáltal, hogy azon nem munkálkodott volna. Még a mikor rajta is megsulyosodtak a kor és betegség terhei, még Karlsbad fenyvesei közt s Gleichenberg üde legében, hova élete utolsó éveiben üdülést keresni ment, — ott is egyházkerülete kormányzási gondjai felett virasztott. Utolsó betegségével is a kötelesség útjára ment a kolozsvári konventre, s a halál nyilával tért onnan vissza. Az efézusi vénektől búcsúzó Pállal ő is elmondhatta: Semmivel nem gondolok, az én életem nem drága nekem, csak elvégezhessem a szolgálatot, melyet vettem az Ur Istentől (Cselek. XX. 24) Egyházi életünk valamennyi alkotása, szervezkedési s beléleti összes dolgai között, az utolsó harminc év alatt nincs egy is, mely többé kevésbbé az ő nevéhez ne lenne kötve, melyben vagy mint munkás, vagy mint vezér, nevezetes részt nem vett volna. Az 1859-iki pátens korában első sorban állt a protestáns egyház vérrel szerzett jogaiért s önkormányzatáért küzdők közt. S mikor ugy látta, hogy egyenes harcban a csata nem nyerhető meg, személyes befolyását a döntő körökben használta föl — s a pátens visszavonásának nemcsak előkészítője, hanem egyenes eszközlője lőn. Magyar reformált egyházunknak képviseleti alapon történt átalakulása, a hatvanas években, ép ugy az ő szellemére vall, mint azon egyházkerületi szabályzatok, melyek a képviseleti rendszer alapján egyházunkat ujjá szülték. Az egyetemes magyar ref. egyház egyesülésének eszméjét ő a konventben, mint legfőbb kormányzótestületben vélte megvalósíthatónak s azért a törvényhozó zsinatot sürgetők ellenében, a melynek idejét még nem látta eljöttnek — ő csak az egyetemes gyűlést sürgette. S nézeteihez való szívós ragaszkodása annyira ment, hogy a zsinatba, melynek — mint legidősb püspök — elnök volt leendő, be nem lépett. Es elhatározását bírálni lehet, elitélni nem szabad, de mindenesetre sajnálni kell. Az ő távolléte csak hátrányos lehetett, s egyben másban bizonyára hátrányos is volt, alkotmányozó zsinatunk végzéseire nézve. De akkor az ő életútja már a lejtőre jutott. Az éjjel-nappali munka és gond, az emberfeletti erőfeszítések, hogy sokféle kötelességei mindenikének megfelelhessen, az a megszokása, hogy mindent maga tegyen, és senki segítségét igénybe ne vegye, s az általa teremtett intézetek szellemi és anyagi ügyei intézését senkivel meg ne ossza — a mellett népes családja gondjai, s azon ezerek meg ezerek ügyei, a kik segélyeért, közbenjárásáért. pártfogásáért hozzá fordultak s a kik közül ő egyet sem utasított el, egyet sem hagyott vigasz vagy támogatás nélkül — végre fölemésztették testi erejét s össze kelle roskadnia. Élete végére még egy keserves csapás volt fenntartva számára egyenesen szivére mérve: szép családja egyik legderekabb tagjának, a szeretett vő — s köztiszteletnek örvendő orvos — és