Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-02 / 44. szám

Huszonhetedik évfolyam, 46. sz. Budapest, 1884. november 87. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. MF Teljes számúpéld.á,rL3ro33:3s:a,l rnin.d.ig' Török Pál emlékezete. /l/a/?/£e.- I. Kor. XV. 10. ,Többet munkálkodtam, wiiní aso/c mindnyájan Egy ledőlt hatalmas oszlop, melynek ledőltével megdobban a föld, s még sokáig rezeg utána — s helyén, a hol állott vala, csak egy sötét üresség meredez utána az égnek — ez volt Török Pál s az ő élete. Több egy évnél telt el azóta, hogy Török Pál íölött e helyen megzendültek az utolsó gyászénekek, elhangzott a magasságos eget kereső buzgó gyász-ima, és sírjánál a búcsúszó. Porai fölött ott áll már a gránitoszlop, melyen neve betűi aranynyal ragyognak, az őt mélyen gyászoló egyházának kegyeletétől emelve; de helye üres még — bár kétszeresen is betöltve — egyházunkban s e szószékben ; üres még egyházkerületünk kormányzó székén; üres — sziveinkben. Vagy ott nagyon is tele, az ő emlékezetével s hiánya ér-zetével! Egy év rendesen elég, — oly gyönge az emberi sziv, S a kegyelmes gondviselés által oly fogékonynyá van alkotva mindig uj meg uj benyomások elfogadására — egy év rendesen elég szokott lenni arra, hogy az elhunytaknak, ha nevöket el nem felejtjük is, képök elhalványuljon emlékünkben s az értök sajgott metsző bánatra csöndes enyhület boruljon. A ti emlékezetetek hasonlatos lesz a hamuhoz! kiált fel Jób, s Nincsen felöled emlékezet a halálban, sóhajt a zsoltár írója. A halottak emlékezete elfelejtetett, mondja a mindent setéten látó Prédikátor (Predik. IX. 7.). Mi mindnyájan tapasztaltuk magunkon, Atyámfiai, s nem egyszer tettünk miatta szemrehányást magunknak, hogy egy-egy kedvesünk, vagy barátunk képe az idő mindent elsimító keze által mint elhalványodott emlékezetünkben, hogy hiába igyekszünk visszaidézni azt lelkünk álmaiban s panaszosan kiáltunk fel, hogy hát semmi sem maradt a mi reá emlékeztessen s puszta neve nem elég varázsigének, hogy alakját elénk állítsa ! De Török Pált nem érheti ily feledés közöttünk. Sokszor meg fogunk akadni, egy-egy nehéz kérdésben s akkor igy kiáltunk fel: hol van az ő bölcsesége, mely minden tévegből megtudta találni a kivezető utat! Sokszor meg fog fogyatkozni bennünk a hit, ellankad a bátorság s megernyed a kitartás a lelkesedéssel kezdett munkában — s akkor azt kiáltjuk : hol van az ö hite, mely hegyeket mozdított ki helyökböl ? hol az ő bátorsága, melylyel ha vas láncok között kellett volna is követséget viselnie, nagy bátorsággal szólott mindig, a mint szükség volt szólania — s mikor legtöbb háborúságot szenvedett és legtöbb bosszúsággal illettetett, aldor veve legnagyobb béitorséigot, sok tusakodással ? Es kiáltani fogunk, hol van az ő állhatatossága és szívós kitartása, melylyel az ő feltételeit soha el nem ejtette, s minden harcot, a melynek fegyvereit egyszer fölvette, végig harcolt a diadalomig ! Es kiáltani fogunk: hol van az ő csodálatos alkotó képessége, mely mustármagból élőfát növelt, az ő eszközökben kifogyhatatlan találékonysága, mely két halacskával s öt kenyérrel ezereket megtudott elégíteni, s mindenekfölött pedig az ő bámulatos tettereje, mely soha el nem fogyott, meg nem lankadt s pihenést nem ismert — a melylyel ő méltán dicsekedhetett volna, mint Pál apostol — én egymagam többet munkálkodtam, mint a többiek mindnyájan! Jőjetek Atyámfiai s tekintsük meg ennek a két Pálnak, — a nagy apostolnak s a mi Török Pálunknak — a munkáját s e szemléből, melynek az egyikre nézve az írásban fenntartott történeti tényeken, a másikra nézve a mi személyes emlékezéseinken kell alapulni, — a mellett, hogy a halhatatlan érdemet megtiszteljük, a mi mostani ünnepi összejövetelünk közvetlen célja és feladata azt a tanúságot is fogjuk meríthetni, 91 — még ö