Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-19 / 42. szám

1257 Ezután a gyűlés végén került tárgyalásra az anya­könyvek magyarul vezetésének kérdése, melyben hosszas élénk vita támadt, mig végre is a határozatot a jövő évi egyetemes gyűlésre halasztották. A tiszai egyházkerület ugyanis azt az indítványt tette, hogy az egyetemes gyűlés az összes hazai evang. egyházakat kötelezze, hogy anyakönyveiket magyarul vezessék. Ez indítványt annak idején megküldötték a ke­rületekhez véleményadás végett, hogy ezek alapján ha­tározhasson az egyetemes gyűlés. A mai gyűlés folyamán a tiszai kerület indítványa után felolvastatott először is a dunáninneni egyházkerü­let véleménye, mely a tiszai indítvány ellen nyilatkozott, még pedig 5 esperesség szavazott a kerületben ellene s három mellette. Szeberényi Gusztáv a bányai kerület nevében kije­lenti, hogy az anyakönyvek kötelező magyarosítása mel­lett nem határozott, de óhajtandónak tartja, hogy min­den egyházban magyarul vezettessenek az anyakönyvek, miután a bányai kerületben már mindenütt magyarul vezetik. Karsay Sándor a dunántuli kerület nevében pár­tolja a tiszai kerület indítványát. Szentivdnyi Márton liptómegyei főispán ismertette a dunáninneni kerület azon viszonyait, melyek a ti­szai kerület indítványára okot adtak. A nevezett ke­rületben ugyanis öt esperességben a legtöbb egyház anyakönyve tótul vezettetik; de ennek nincs semmi politikai jelentősége. A tót nép zöme általán távol áll a nemzetiségi velleitásoktól s a nép sympathiái vagy apáthiái attól függnek, hogy miként informálják. A hol eddig behozták a magyar anyakönyveket, ott is ma­guktól tették s a hol akként fogják informálni a népet, hogy a magyar anyakönyv s a magyar keresztlevél az ő érdekeinek felel meg, ott el fogja önként fogadni; de a hol azzal rémitik a népet, hogy a magyar anya­könyvet a magyar istenitisztelet fogja követni, ott nem fogadja el a nép. Ha nem erőszakoljuk rá, ép ugy meg fog barátkozni a tót nép a magyar anyakönyvvel, mint megbarátkozott a magyar óvodákkal, elemi és polgári iskolákkal, kormányunk e legszerencsésebb intézményei­vel. Különösen Liptómegyében annyira haladt már is a fiatal nemzedék magyarosítása, hogy alig lehet rá ismerni. Reméli tehát a szónok, hogy a magyar anyakönyvek is mihamar be fognak következni. Ravidr Dániel indítványt terjeszt be, hogy a dunán­inneni kerület kényszeríttessék az anyakönyvek magyarrá tételére. Káldy Gyula oly értelmű indítványt nyújt be, hogy a határozat egyelőre tartassék függőben, de mondja ki, az egyetemes gyűlés óhajtását, hogy a dunáninneni kerü­letben is magyarul vezettessenek az anyakönyek. Geduly Lajos a dunáninneni kerület szuperintendense — abból kiindulva, hogy nem quid juris, sed quid consili — nem akarná erőltetni a dolgot, mert nem minden köz­ségben ur a lelkész, sok helyen maga a község fogna ellenszegülni a magyarosító határozatnak, ekkor esetleg a kormánytól kért karhatalommal kellene annak érvényt szerezni. Földvdry Mihály alispán nem azt keresi, hogy quid consili, hanem quid officii. Rosszalja a túlságos óvatossá­got, melyre nézve sokszor igaz a vád, hogy az evangé­likusok gyűlésén nem tudnak erélyesen határozni. Itt a fennforgó ügyben a haza iránti kötelességről van szó s ebből kifolyóleg pártolja a tiszai kerület indítványát. Hrabovszky árvái esperes kéri az egyetemes gyűlést, hogy ne erőltesse a dolgot, mely lassanként ugy is ha­lad magától. Hunfalvy Pál sem pártolja a tiszai kerület indítvá­nyát, mert jogunkat az csak jobban biztosítja, ha jogunk­ból néha engedünk valamit. Czékus szuperintendens a tiszai indítvány mellett szólal fel. Végül azonban Prónay Dezső elnök a következő szavaival a vitát egyszerre elvágta : Az kétségtelen, hogy az egyetemes gyűlésnek joga van ez ügyben határozni; csakhogy az indítvány a kerületekhez utasíttatott véle­ményadás végett, tehát az egyetemes gyűlés csak ezen vélemény meghallgatása után határozhat. Mivel azonban csupán három kerület nyilvánította véleményét a tiszai, dunáninneni s dunántuli, mig a bá­nyai kerület határozott véleményt nem mondott, az egyetemes gyűlés nem is határozhat most; indítványozza tehát, hogy utasittassék a bányai kerület határozott vé­leményének a jövő évi egyetemes gyűlés elé való ter­jesztésére. Az egyetemes gyűlés ebbe belenyugodván az egész nagy vihart keltett ügy eldöntetlen maradt. (Harmadik nap okt. io.) Prónay Dezső br. 10 órakor megnyitja az ülést. Bejelenti, hogy Geduly szuperintendens sürgős ügyek­ben elutazván, Karsay szuperintendens lesz szives az el­nöki széket elfoglalni. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítéséről tör­tént intézkedés után tárgyalás alá veszik a tiszai kerü­letnek amaz indítványát, mely az egyetemes gyűlés jegy­zőkönyvének csupán magyar nyelven való szerkesztésére vonatkozik. Mivel ez indítványt a dunáninneni egyház­kerület kivételével a többiek pártolják, a szavazat több ség alapján az egyetemes gyűlés is elfogadja azt és igy a tót és német fordítás elmarad. Az egyetemes gyűlés a rozsnyói kerületi árvaház­nak segélykép 200 frtot rendelt kiutalványozni. Tárgyalás alá kerültek azután az egyházi törvény­székhez benyújtott felebbezési ügyek. Omaszta József ügyvéd felebbezése, mivel az nem rendes uton nyújta­tott be, visszaadatni rendeltetik. Scholcz András králóczi lelkész az egyetemes gyűlés 1869-ik évi egyik határo­zata ellen fölebbez. Az ügy hiányos fizetésből folyó kár talanitás iránt folyt. Scholcz ez ügyet már számtalan­szor hozta az egyetemes gyűlés elé s mint mindig, ugy most is elutasittatott, mivel a múltra nézve kártalanítási igénye a fennálló intézkedések értelmében nem lehet, továbbá, mert az ügy konzisztoriális uton már elintézte­tett. — Jeszenszky Pál szepesiglói tanár felebbezést je­lentett be a miatt, a miért lelkészi funkcióitól fölmen­tetett, fizetésétől megfosztatott s lelkészi lakásából kité­tetett. Ez azért történt, mert Jeszenszky Pál ugyanazon helyen tanár is volt s annak idején az egyházközség a vele kötött szerződés záradékaban kikötötte, hogy a lel­készi állásra vonatkozó rendelkezési jogot fenntartja. Az egyetemes gyűlés Czékus István szuperintendens, a sze­pesiglói esperesség felügyelője, Győry Elek, Hunfalvy Pál s mások felszólalásai után azt határozta, hogy az eddig ez ügyben hozott határozatok megsemmisíttetnek s az ügy rendes egyházi törvényszéki útra utasittatik. — Csép község panasza nem illetékes uton adatván be, visszautasittatik. Az egyetemes pénztár pénztárnoka mellé az egye­temes gyűlés ellenőri állást szervezett, 150 forint fize­téssel.

Next

/
Thumbnails
Contents