Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-10-12 / 41. szám
1289 vélemények: szónok, mig a jogegyenlőseg feltétlenül alkalmazva nincs, mig közművelődési intézményeink a tanulmányi alapból jogos arányban nem segélyeztetnek, addig püspökeink főrendi minőségét veszedelmesnek látja azért, mert ottani jelenlétük a kormány javaslatainak egyházunk részéről való elfogadását fogja bizonyítani még akkor is, ha szavazatukat azoktól megvonnák. Eltekintve még a politikai és egyházi működés összeférhetlenségétől, nem kicsinyelhető veszélyt lát abban is, hogy egyházunk püspökeit, mint a főrendiház tagjait képtelen oly fizetésben részesíteni, melyre méltóságuk megóvása céljából szükségük volna s igy el kellene tűrnünk vagy azt, hogy midőn tanácskozni mennek, a katholikus egyházfejedelmek fényes fogatai hintsék be talárjukat porral-sárral az idő szerint, vagy azt, hogy a kormány által kitartatva, a vagyon és gazdagság képviselőivel szemben fizetett szavazóknak tekintessenek. Fejes István zárbeszéde után, melyben a feletti sajnálatának ad kifejezést, hogy ily nagy horderejű ügyben, habár rendes körülmények között erre több alkalom alig leend, egyértelmű megállapodásra jutni nem lehetett, határozati javaslatát, csak a Kovács Károly indítványa ellenében tartván fenn — visszaveszi. E kijelentés után Mocsdry indítványára a közgyűlés határozatilag kimondotta, miszerint: „Tekintettel azon eshetőségre, hogy a protestáns püspököknek az újból szervezendő felsőházban ülési és szavazati jog adathatik : egyházkerületünk elvárja, miszerint a koimány e részben az érdekelt körök előleges meghallgatása nélkül, törvényhozási intézkedést kezdeményezni nem fog ; ehez hasonló határozat hozatala végett pedig ugy az ág. mint helv. hitvallású egyházkerületek megkerestetnek. Az ág. evang. egyház egyetemes gyűlése. (Első nap okt. 8.) A gyűlést d. e. 9 órakor a deáktéri ev. templomban isteni tisztelet előzte meg. Megjelentek itt nagy számmal az egyházkerületi küldöttségek s az isteni tisztelet végezete után testületileg vonultak az ev. iskolaépület dísztermébe, hol a gyűlés 10 órakor vette ke .detét. Elnökök: Prónay Dezső báró egyetemes felügyelő és GeduJy Lajos dunáninneni szuperintendens. Jelen voltak még Karsay Sándor dunántuli, Czékus István tiszai és Szeberényi Gusztáv bányakerületi szuperintendensek, továbbá Szentivdnyi Márton, Péchy Tamás, Fabinyi Teofil és Kdldy Gyula kerületi felügyelők és az egyházkeiü-1 etek képviselői teljes számmal. Prónay Dezső báró elnök az egyetemes közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg. Üdvözölve az egyetemes gyűlés tagjait, a gyűlést megnvitottnak nyilvánítom. Evang. egyházunk nem foglal el oly külön állást, s nincs annyira izolálva, hogy azon fontosabb társadalmi kérdések, melyek általában a hazai közvéleményt foglalkoztatják és a melyek többé-kevésbbé a közel jövőben megoldásra várnak, hatásukat egyházunkon belül is ne érvényesítsék. Hazank a múltban több, mint három századon át a legsúlyosabb harcokat, a legnehezebb küzdelmeket vívta, hogy lételét mint állam fenntartsa és másrészről alkotmányát, annak szabad fejlődését biztosítsa. Természetes, hogy midőn a múltban magának az országnak a létezéseért folyt a harc, — sem idő, sem alkalom nem lehetett arra, hogy az ország belső konszolidációjának egyik főfeltételére, a magyar nemzeti közművelődésnek terjesztésére hasonló figyelem fordittassék, mint a minőt szerencsésebb helyzetben levő államok nemzeti kulturájok kifejtésére forditani képesek voltak. Midőn hazánk viszonyai kedvezőbbekké alakultak, természetesen azon igyekezet lépett mindinkább előtérbe, hogy a régi idők mulasztásait minél gyorsabban pótolhassák és a nemzeti közművelődésnek ügyét leghatályosabban felkarolják. A múltban pedig az egyház karolván fel a nevelés és oktatás ügyét és az iskolák majdnem kizárólag az egyház kezében lévén, természetes, hogy hazánk közművelődési törekvései egyházunkat is a legközelebbről érdeklik. A haza minden művelt polgárára egyaránt kiterjedő nemzeti jellegű közművelődés lévén a legszebb, a legbiztosabb kapocs nagy történelmi hagyományok mellett, mely az ország polgárait egymáshoz fűzi, kiket ezen nemzeti jeUegű kultura terjesztése által közelebb hozni egymáshoz és az összetartozás érzetét felkelteni s megszilárdítani bennök oly feladat, melynek az egyház, a mennyiben a hazai közművelődésnek egyik tényezője, kell, hogy megfelelni igyekezzék. Nekünk talán más eszközökkel és más uton, de ugyanazon cél felé kell törekednünk, melyet e tekintetben ma az állam tűz maga elé. Az egyedüli különbség csak az, hogy mi nekünk első sorban mindig az evangéliumban lefektetett valláserkölcsi elvekhez is viszonyítva kell eme közművelődési feladatokat tekintenünk. Egyházunk oly szép jogoknak van birtokában, hazai alaptörvényeink értelmében és azoknak megőrzésére mindenkor méltán oly nagy súlyt fektetett, miszerint nem kételkedhetem, hogy ezen jogainknak sértetlen fenntartására oly súlyt fog tektetni egyházunk minden tagja, hogy még áldozatok árán is kész volna e jogokat biztosítani. De még áldozat sem kívántatik tőlünk, csak az, hogy ismerjük fel helyesen, miszerint saját érdekünk is tökéletesen azonos e tekintetben az állam legfőbb érdekeivel, hogy t. i. egyházunk azon szolgálatot, melyet a közművelődés érdekében korunk, s a hazai közvélemény ma tőle megkíván, valóban teljesítse is. Mi természetesen nem téveszthetjük szem elől, hogy gyülekezeteinkben a gyülekezeti tagok anyanyelvén is hirdettesssék az evangelium ; — de másrészről el kell ismernünk azon szükséget, hogy ránk is vár a feladat, miszerint ama kulturteendőket, melyek hazánkban ránk várakoznak, csak ugy fogjuk megfelelően teljesíteni, ha a magyar nyelv ismeretének minél tágabb körben való elterjedését is előmozdítjuk. Egyházunk demokratikus szervezete, az egyházat alkotó egyes testületeknek, úgymint az egyes gyülekezeteknek, esperességeknek és kerületeknek is fennálló önrendelkezési joga biztosításul szolgálhat arra nézve, hogy itt jogtalan kényszer nem fog alkalmaztatni. De még az önérdek s egyházunk saját tagjaival szemben fennálló kötelesség is sürgősen követeli, sőt mintegy parancsolja, hogy a magyar nyelvnek, mint az állami hivatalos nyelve ismeretének, minél tágabb körben való terjesztésében tanintézeteink hátra ne maradjanak. Ne csak az képezze tehát feladatunkat, hogy a magyar nyelv ismeretének terjesztésére a hazai közművelődés érdekében munkálkodjunk. Ennél szebb magasztosabb feladat is várakozik reánk. A haza szeretetének erkölcsileg is nemesítő hatását felismerve, tanintézeteink — a legszerényebb népiskolától kezdve a középiskolák és egyetemes theol. akadémiánkig — iskolái legyenek a keresztyén felebaráti szeretetnek s egyúttal a hazaszeretetnek is I Egyhazunkban az egyetemes papság elve érvényesül ugyan ; kétségtelen azonban, hogy az egyes gyüle-80*